Athén vélemények

Az ókori görög poliszok (városállamok) egyik legfontosabb urbanisztikai eleme az agora (piactér, szentélykörzet, gyülekezési hely) volt, melynek leghíresebb példája az athéni. Bár a 'legidősebb' büszke címét nem ez a piactér mondhatja magáénak (az a krétai Dréroszban épült ki elsőként), de az athéni egyike a legjobb állapotban fennmaradt klasszikus agoráknak. Az agora tehát a város társadalmi és kereskedelmi központja volt, az Athénban használt ezüst érméket az agorán található pénzverdében verték, de szintén központja volt a polisz spirituális, művészeti és sportéletének.

Athén óvárosától kicsit távolabb, nem messze az Omonoia tértől, a Pattission úton található a világ egyik legértékesebb klasszikus görög gyűjteményével rendelkező múzeuma, a Nemzeti Régészeti Múzeum, mely a prehisztorikus korszaktól a késő antikvitásig mutatja be a görög művészet legszebb darabjait. A nemzeti régészeti gyűjtemény összeállítására és bemutatására már a XIX. század első harmadában is igény volt, a jelenlegi komplexum, egy, a korszakban igen kedvelt neoklasszikus stílusú épület 1866-89 között készült el, építészetileg összhangban a bemutatott klasszikus gyűjteménnyel.

Athén egyik legérdekesebb, kiállítási anyagát tekintve legfontosabb és építészetileg legizgalmasabb épülete a fellegvár lábánál található Akropolisz Múzeum, mely mégis kissé kettős érzéseket kelt az emberben, hiszen a gyűjtemény - melyet hivatott bemutatni - legjelentősebb darabjait mégsem itt, hanem a londoni British Múzeum termeiben kell keresnünk. Persze erről nem a görögök tehetnek, sokkal inkább Thomas Bruce, Elgin hetedik earlje, a török hatóságok hanyag hozzáállása (akkoriban, a XIX.

     

Az Akropolisz és a Panathinaiko stadion közötti füves területen az istenek királyának, az Olympiai Zeusznak szentelt templom megmaradt oszlopai magasodnak. A grandiózus épületet a Kr. e. VI. században kezdték építeni, az athéni türannoszok, Hippiasz és Hipparkhosz uralma idején, akik kora leghatalmasabb templomának szánták, azonban az építkezés befejezése egészen a Kr. u. II. századig váratott magára, Hadrianus császár uralma idején készült el teljesen, 638 évvel azután, hogy elkezdték.

Az athéni Akropolisz északi részén, a Monastiraki tér mellett, a bolhapiac árusai forgatagában magasodik Hadrianus, római császár Kr. u. 132-ben emelt könyvtárának korinthoszi oszlopsora és fehér márvány fala. Az épület jellegét tekintve a római fórum épületeinek stílusát követte (nem meglepő módon itt is a római agora mellett található - a görög agora és a latin forum nagyjából ugyanazt jelenti); egyetlen bejárata egy korinthoszi oszlopokkal kísért propylon-kapu, belső udvarát oszlopok kísérték, míg középen egy szép, ovális díszkút kapott helyet.

Athén egyik leghíresebb tere a Plaka szélén elterülő Monastiraki, mely egy méretes bolhapiac; a térre kifutó szűk utcácskák ruhaneműt, szuveníreket, speciális árukat kínáló üzletekkel vannak tele, ahol egyfolytában hömpölyög a tömeg. A tér - melyről a környék is az elnevezést kapta - hiába tágasabb, a tömeg itt sem kevesebb: vöröslő epreket, illatos gesztenyét, zöldségeket árusító kioszkok, fürtökben megpihenő, üldögélő külföldiek, tüntető csoportok, és a metróból ki-be áramló tömeg özönlik rajta egész nap.

A Syntagma és a Monastiraki terek, valamint az Akropolisz között, annak északi és keleti lejtőire is felkúszó, szűk, kacskaringós utcácskákkal és szélesebb, bevásárló utcákkal átszőtt történelmi negyed a Plaka, mely a legtöbb, Athénba látogató turista egyik legfontosabb úti célja. Mondjuk nehéz is lenne kikerülni, hiszen aki az Akropoliszra látogat, így, vagy úgy, de érinti a negyedet, mely hangulatos éttermeiről, tavernáiról és neoklasszikus épületeiről híres.

Az Akropolisz déli lejtőjének két jelentős műemléke közül - a másik a Herodes Atticus odeon - a Dionysos Eleuthereus színház az ókori Görögország egyik legkorábbról fennmaradt szabadtéri színháza, mely a Dionysos isten tiszteletére szervezett vallási játékok, ünnepségek, fesztiválok eseményeinek adott otthont. A korszak hasonló rendeltetésű intézményei óriási méretűek voltak, de olyan tökéletesen voltak megtervezve, kialakítva, hogy ideális időjárási körülmények között, teljesen megtöltve a nézőteret, modern tesztekkel igazoltan is kitűnő akusztikus hatásuk volt.

Az Akropolisz délnyugati lejtőjénél egy igen szép állapotban fennmaradt, egykor fedett színház (odeon) romjait csodálhatjuk meg, a Kr. u. 161-ben épült Herodes Atticus odeont, melyet egy gazdag athéni arisztokrata, Herodes Attucus emeltetett felesége, Aspasia Annia Regilla tiszteletére. A meredek lejtős színházat egy három szintes, kőből épült szkéné (hátsó fal, raktárépület és háttér egyben) zárta le, tetejét pedig drága libanoni cédrus gerendákkal borították.

Van egy sziklamagaslat közvetlenül az Akropolisz bejárata alatt, melyen - első látásra indokolatlanul - rengeteg turista mászkál állandóan. Mert hogy nincs rajta semmi, egy-két önkínzó, szél-tépett bokortól eltekintve, melyek szó szerint túlélnek a kövek között. És erre a (tengerszinttől számítva) 115 méter magas, meredek, a tetején viszonylag simára koptatott sziklára lépcső is vezet, mely szinte hívogatja az embert, hogy ugyan már, fáradjon fel a tetejére, és nézze meg, hogy mi van ott.

A Nemzeti Kert dúsan burjánzó fái és az Olympiai Zeusz templom romjai mögött, egy zöldellő domboldalban bújik meg a világ egyik legérdekesebb stadionja, az 1896-os első újkori olimpiára épített Panathinaiko stadion, vagy más néven Kallimármaro (a.m. gyönyörűen márványos). Az egyszerű, hófehér pentelei márványból épült intézmény különleges a maga nemében: nem csak az egyetlen, amely teljes egészében márványból épült, de az egyik legöregebb is a világon, melyet ma is az építési célnak megfelelően használnak. Az első itt kialakított stadiont Kr. e.

A görög főváros turisztikai szempontból igazán hálás hely. Sokan csak a görög szigetekre történő átutazás során állnak meg itt egy-két napra, de ez is elég ahhoz, hogy egy kellemes összképet kapjunk az európai kultúra bölcsőjeként elhíresült metropoliszról.