Athéni látnivalók: A Dionysos színház

Az Akropolisz déli lejtőjének két jelentős műemléke közül - a másik a Herodes Atticus odeon - a Dionysos Eleuthereus színház az ókori Görögország egyik legkorábbról fennmaradt szabadtéri színháza, mely a Dionysos isten tiszteletére szervezett vallási játékok, ünnepségek, fesztiválok eseményeinek adott otthont. A korszak hasonló rendeltetésű intézményei óriási méretűek voltak, de olyan tökéletesen voltak megtervezve, kialakítva, hogy ideális időjárási körülmények között, teljesen megtöltve a nézőteret, modern tesztekkel igazoltan is kitűnő akusztikus hatásuk volt. Az athéni Dionysos színház fénykorában 17 ezer nézőnek tudott helyet biztosítani, míg a máig legjobb állapotban fennmaradt legnagyobb ókori görög színház, az epidauroszi még ma is 14 ezer férőhelyes, ahol máig rendeznek színházi, zenei előadásokat.Bár a szomszédos Herodes Atticus odeon jobb állapotban és látványosabb formában őrződött meg, a Dionysos színház jelentősebb intézmény volt az antikvitás során, mint a másik.

A színház a Kr. e. IV. században épült, de a későbbiek során többször is újjáépítették. Dionysos Eleuthereus kultuszának nyomai azonban már a Kr. e. VI. századból is igazoltak, de az abból a korból fennmarad épületnek csak néhány kőtömbje maradt meg a későbbi színház alkotóelemeként.A színház kialakítása kezdetben, az V. századig meglehetősen egyszerű volt, majd a fa felépítményeket kőre cserélték. A hellenizmus idején 67 márvány "trónt" is elhelyeztek a színpadot körülvéve, melyekre a tulajdonos méltóságok neveit vésték fel, melyek római kori másolata ma is látható. A színházi előadások egyszerre versenyek is voltak, a győztest egy tripodra (három lábú állvány) állított szoborral jutalmazták, melyet aztán a színház körül állították ki, a Tripodok utcáján.

S hogy kik voltak e - szó szerint - drámai versengések szereplői? A korszak leghíresebb tragédia- és komédiaköltői, drámarói, köztük Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész és Menandrosz, kiknek nevét máig megőrizte az irodalomtörténet. Egy-egy ilyen eseményen négy darabot adtak elő, benne három tragédiával és végezetül egy könnyebb hangvételű szatírával. A korai időkben a három tragédia kapcsolódott egymáshoz, ilyen volt például Aiszkhülosz Oreszteia trilógiája, mely Kr. e. 458-ban a győztes darab volt. Ebben az időben a drámaírókat számos színházi kellék, valamint egy harmadik színész szereplése is segítette a munkájukban. A IV. század végéig használatban maradtak az eltúlzott, feltűnő vonású maszkok, melyeket igen fontosnak tartottak a jellegzetes karakterek azonosításához. Ez azért is volt fontos, mert ekkoriban több ezer fős nézőközönség előtt játszottak, s a feltűnő vonásokat a leghátsó sorokból is jól lehetett látni.

A színház a vallási tartalmú fesztiválok, és a színházi előadások mellett alkalmanként más jellegű eseményeknek is otthont adott, így a Pnyx domb alkalmatlanná nyilvánítása után itt tartotta összejöveteleit az athéni ekklészia is, mely az athéni demokrácia idején a polisz (városállam) legfontosabb szerve, a minden szabad polgárból álló népgyűlés volt. A római korban már sokkal közönségesebb eseményeket is rendeztek itt, melyek leginkább az amphiteatrumokban voltak megszokottak, a "szent" előadások végleg a múlté lettek. A bizánci időkre pedig a színház épülete is romokban hevert. A romos területet az 1700-as években fedezték fel újra, majd a Görög Régészeti Társaság irányításával 1838-tól kezdték feltárni.