Athéni látnivalók: A Kerameikos

Az Akropolisztól északnyugati irányban, az Ermou utca nyugati folytatásában található az ókori Athén egyik izgalmas szeletkéje, a Kerameikos. A fazekasok negyede - elnevezése a kerámia szóból ered  - a korabeli városfal külső és belső részén, az úgy nevezett Dipylon kapu (Athén városának északnyugati bejárata volt, am. kettős kapu) mindkét oldalán is folytatódott. A városon kívüli rész (Külső Kerameikos) temetkezési hely volt volt az ókorban, számtalan sírszobor sorakozott az út mentén. Jelentőségét emelte, hogy itt tartották Periklész halotti beszédét, s itt húzódott a Szent Út is, mely a várostól 18 kilométerre található Eleusisba vezetett, mely az ókori görögök legjelentősebb vallási rendezvényének, az eleusisi misztériumoknak adott otthont. Itt, az ókori athéni falakon kívül folyt (s folyik ma is) az Eridanosz-folyó, mely a fazekasok alapanyagának számító agyagot adta, így nem meglepő módon a mesteremberek a városfal belső része mentén (Belső Kerameikos) hozták létre saját negyedüket, mely az elmúlt század sorozatos feltárásainak köszönhetően kiváló bepillantást enged az athéni démosz (a nép) életének egy bizonyos szegmensébe.

Az alapvetően mocsaras területet már a Kr. e. III. évezredtől kezdve használták temetkezési célokra, majd Kr. e. 1200 körül szabályos temetőt hoztak létre itt. A régészek számára kiváló terep a temetkezési kultúra vizsgálatára, hiszen a legegyszerűbb üregsíroktól kezdve az összetett halomsírokig számtalan fajtáját megtalálták a temetkezési szokásoknak. A városkép Kr. e. 478 után, Athén perzsa támadása után alakult át jelentősen, amikor Themisztoklész javaslatára felépült a városfal és a Dipylon kapu, a korábbi síremlékek beépültek a falba, majd új állami sírépítmények kerültek a régiek helyére olyan prominens személyek számára, mint Periklész vagy Kleiszthenész. A Kr. e. IV. századra már gazdag athéni családok is temetkezhettek a Szent Út, valamint a hozzá kapcsolódó Sírok útja mentén. Kr. e. 317-ben betiltották a feltűnő, drága mauzóleumok építését, helyettük csak kisebb oszlopokat vagy feliratos márványtömböket engedélyeztek. A római hódítást követően ismét újjáéledt a sírépület építés, mára azonban kevés maradt ezekből. A Kerameikoson Kr. u. 500 körül szűntek meg a fazekas műhelyek, a VI. században az avar és szláv betörések következtében a helyszín a feledés ködébe veszett.

Egészen 1863 áprilisáig nem is tudtak róla szinte semmit, ekkor azonban egy athéni munkás egy ókori sztélét fordított ki a földből. Az ásatások 1870-ben kezdődtek meg a területen, majd 1913-tól egészen napjainkig folyamatosan folytatódtak. Az athéni metró kibővítésekor, a Kerameikos állomás kialakítása során egy pestis miatt használt tömegsírt, és mintegy ezer sírgödröt tártak fel a Kr. e. V-IV. század közötti időkből. Thuküdidész le is írta a két évig tartó járvány menetét, mely Athén lakosságának csaknem a harmadát ölte meg Kr. e. 430-ban. Ahogy írja, a holttesteket a templomokban és az utcákon hagyták, ahol később összeszedték és sietve elföldelték őket. A ragály Kr. e. 427 telén ismét felütötte fejét a városban. A Kerameikos Régészeti Terület múzeuma Görögország legjelentősebb, temetkezéssel kapcsolatos gyűjteményének ad otthont; különféle szobrok, urnák, sztélék, sőt sírokban talált ékszerek és gyermekjátékok is sorakoznak a tárlókban. Ha lesétálunk a dombról, ahol a múzeum található, a Külső Kerameikos romjai között, vagy az Eridanos folyó partján (legalábbis, ami ma létezik belőle) sétálgathatunk, megcsodálva a Dipylon kapu, vagy a Szent Út maradványait, melyek csaknem 7-10 méterrel a modern utcaszint alatt találhatók.