Athéni látnivalók: Az Olympiai Zeusz templom

Az Akropolisz és a Panathinaiko stadion közötti füves területen az istenek királyának, az Olympiai Zeusznak szentelt templom megmaradt oszlopai magasodnak. A grandiózus épületet a Kr. e. VI. században kezdték építeni, az athéni türannoszok, Hippiasz és Hipparkhosz uralma idején, akik kora leghatalmasabb templomának szánták, azonban az építkezés befejezése egészen a Kr. u. II. századig váratott magára, Hadrianus császár uralma idején készült el teljesen, 638 évvel azután, hogy elkezdték. A római korban a templom arról volt híres, hogy ez Görögország legnagyobb szentélye, amely az ókori világ egyik legnagyobb kultusz szobrának adott otthont. Dicsősége azonban rövid életűnek bizonyult, miután a III. században a kelet-germán herulok kifosztották, s ezt követően többet már nem is hozták helyre, romhalmazzá vált, köveit más építkezésekhez hordták szét.

A templom építtetői, Hippiasz és Hipparkhosz célja az volt, hogy az athéni Olympiai Zeusz templom kora két híres kegyhelyét, a szamoszi Héra templomot és az ókori világ hét csodája között is számon tartott epheszoszi Artemisz templomot is felülmúlja nagyságában és szépségében. Építésznek többek között Antisztatészt, Antimakhidészt és Porinoszt kérték fel, a tervek szerint helyi mészkőből, dór stílusban akarták megépíteni, de az építkezés a türannisz, az önkényuralmi rendszer bukása után abbamaradt, csupán az alapok és az oszlopok néhány eleme készült el Kr. e. 510-ig, s a templom ebben az állapotban maradt az elkövetkező 336 évre. Az athéni demokrácia idején nem is folytatták, hiszen annak eszmeisége alapján az ilyen léptékű építkezések pazarlóak és feleslegesek voltak.

Az építkezések a hellenizmus idejéig szüneteltek, Kr. e. 174-ben azonban Antiokhosz IV. Epiphanész - aki magát Zeusz földi megtestesülésének tartotta - elrendelte az építkezés folytatását, ezúttal újabb tervekkel. Építésznek a római Decimus Cossutiust kérte fel, az építőanyag immár drága pentelei márvány volt, s az egyszerű dór stílus helyett a díszes korinthoszi mellett döntött. Az építkezés azonban Kr. e. 164-ben ismét megtorpant, amikor Antiokhosz elhunyt, pedig a templom még mindig csak félig kész állapotban volt. Amikor Sulla Kr. e. 86-ban kirabolta Athént, a félkész templom súlyos károkat szenvedett, a diktátor több oszlopot is Rómába szállíttatott a capitoliumi Iuppiter templomának építkezéséhez. Bár Augustus idején ismét tervbe vették a templom befejezését, az egészen Hadrianus uralkodása idejéig. a Kr. u. II. századig nem készült el.

A meglehetősen philhellén (am. görög szerető) Hadrianus császár Kr. u. 124-125-ben látogatott a hellén fővárosba, s azonnal jelentős építkezésekbe kezdett, melyek mind Athén fényét és rangját emelték, ezek egyike volt az athéni Olympiai Zeusz templom befejezése is. A templom körül egy fallal körülvett, márvány burkolatú körzetet alakítottak ki, mellyel a kegyhelyet az ősi város középpontjába helyezték. A befejezéshez továbbra is Cossutius terveit használták néhány változtatással, végül 132-ben a kész komplexumot maga a császár szentelte fel, aki ez alkalomból a "Panhellén" címet is megkapta. A templomot és a környező épületeket Hadrianus, az istenek és a római provinciákat megszemélyesítő alakok szobrai díszítették. A császár a templomban egy hatalmas chryselephantin (aranyból és elefántcsontból készült) Zeusz szobrot is felállíttatott, mely ekkoriban már idejét múlt stílusnak számított, s az emberek úgy vélték, hogy a művel az archaikus kor neves építészét, Pheidiaszt akarta utánozni. (Pheidiasz chryselephantinból készült Athéné Parthenos szobra állt az Akropoliszon található Parthenon templomban).

Bár a herulok 267-es támadása után már nyilván romos épületet nem újították fel, ennek ellenére valószínűleg ezután is használatban maradt egészen 425-ig, amikor is a keresztény II. Theodosius bizánci császár végleg bezáratta, ezzel megakadályozva, hogy a tiltott régi görög és római isteneket imádják, s köveit a közelben felépítendő bazilikához szállították. Az elkövetkező évszázadokban a templom kövei továbbra is más épületek alapjául szolgáltak, s amikor 1436-ban az itáliai Ciriaco de' Pizzicolli Athénba látogatott, az egykori 104 oszlop közül már csupán 21 állt épen. A török uralom idején a templom tovább pusztult, a török kormányzó mecsetek építéséhez használta a márványt. A görögök ekkoriban Hadrianus palotájaként ismerték a romos épületet, míg az itt élő törökök szerint Belkis (Sába királynője), Salamon király feleségének palotája volt.

Mára mindössze tizenöt oszlop maradt állva, a tizenhatodik elterülve a földön, hirdetik az egykori fényes, pazar templom dicsőségét. Ez utóbbit egy 1852-es vihar terítette le, láttatva az oszlopot alkotó márvány szeletek szétcsúszott sorát. Az egykori cella, valamint a hatalmas istenszobor mára eltűntek. A templomot egyébként 1889-96 között Francis Penrose, az athéni British School szaktekintélye, 1922-ben a német régész, Gabriel Welter, és az 1960-as években a görög Ioannes Travlos tárták fel. 2007-ben egy görög újpogány csoport ünnepséget szervezett a templom talapzatánál Zeusz tiszteletére, annak elismertetésére, hogy az antik görög vallást ismét gyakorolhassák.