Athéni látnivalók: A Monastiraki tér és környéke

Athén egyik leghíresebb tere a Plaka szélén elterülő Monastiraki, mely egy méretes bolhapiac; a térre kifutó szűk utcácskák ruhaneműt, szuveníreket, speciális árukat kínáló üzletekkel vannak tele, ahol egyfolytában hömpölyög a tömeg. A tér - melyről a környék is az elnevezést kapta - hiába tágasabb, a tömeg itt sem kevesebb: vöröslő epreket, illatos gesztenyét, zöldségeket árusító kioszkok, fürtökben megpihenő, üldögélő külföldiek, tüntető csoportok, és a metróból ki-be áramló tömeg özönlik rajta egész nap. A Monastiraki metróállomás egyébként az 1-es és a 3-as metróvonalakat is kiszolgálja, így a tér, és ezáltal az egész környék könnyen és célirányosan megközelíthető. A Monastiraki tér mellett fut az óváros két jelentős utcája, a legrégebbi Adrianou és a Pandrossou utca. A metróállomással szemben a térre kifutó utcácskák pedig éttermekkel, fagylaltozókkal és kávézókkal vannak tele, így az illatorgia errefelé erősen hat az ember érzékszerveire, érdemes beülni valamelyikbe egy igazi görög ebédre.

A tér elnevezése az itt található kis ortodox templomhoz, a Pantanassa bazilikához kapcsolódik, a Monastiraki ugyanis 'kis kolostort' jelent. A Pantanassa, vagy más néven Szűz Mária mennybevétele templom egy X. században épült katholikon, mely a hozzá tartozó, de mára eltűnt kolostor temploma volt. A bazilika megjelölés azonban senkit ne tévesszen meg, nem a mérete, hanem az egyházi rangja miatt viseli ezt a címet. Ünnepe augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének napján van. A kolostor a középkorban méreténél és rangjánál fogva is nagynak számított, de a görög függetlenségi háború után jelentőségét elvesztette, ettől kezdve nevezték kis kolostornak, azaz Mikromonastironak, vagy Monastirakinak. Az intézmény lakócellái a mai Monastiraki téren voltak, míg a környéken számos apró üzlet sorakozott, melyek közül több még ma is megtalálható a szomszédos Pandrossou utcán. A templom maga egy dongaboltozatos bazilika, mely átmenetet jelentett a késő ókori templomépítészetből a bizánci és kora középkori architektúrába. Falfestményei újabbak, ahogy harangtornya is.

A tér látképét egy másik vallási épület is meghatározza, a boltíves, kupolás Tzistarakis-mecset, mely 1759-ben épült, persze vallási funkcióját mára elvesztette, az Athéni Népművészeti Múzeum bizonyos gyűjteménye kapott benne helyet. A legenda szerint Musztafa Aga Tzistarakis, Athén ottomán kormányzója, aki a mecsetet építtette, az Olympiai Zeusz templom egyik oszlopát használta fel az építkezés során (a valóságban ez inkább a szomszédos Hadrianus könyvtáré lehetett), tette azonban elbocsátásához vezetett: a törökök szentségtörésnek vélték, félve a városra szabaduló bosszúszomjas szellemektől, mely babonát csak még jobban megerősítette az ugyanabban az évben Athénban kitörő pestisjárvány. A görög függetlenségi háborúban tanácsteremként, később pedig bálteremként, laktanyaként, börtönként és raktárként is funkcionált. A XX. század elején újjáépítették, majd 1918-73 között a Görög Kézimunka Múzeumnak adott otthont. 1966-ban egy rövid időre eredeti szerepét is visszakapta, amikor a trón fosztott szaudi király, Szaud a városban tartózkodott. 1973-tól pedig az Athéni Népművészeti Múzeum egyik szárnyaként működik.