Athéni látnivalók: Az Areospagos szikla

Van egy sziklamagaslat közvetlenül az Akropolisz bejárata alatt, melyen - első látásra indokolatlanul - rengeteg turista mászkál állandóan. Mert hogy nincs rajta semmi, egy-két önkínzó, szél-tépett bokortól eltekintve, melyek szó szerint túlélnek a kövek között. És erre a (tengerszinttől számítva) 115 méter magas, meredek, a tetején viszonylag simára koptatott sziklára lépcső is vezet, mely szinte hívogatja az embert, hogy ugyan már, fáradjon fel a tetejére, és nézze meg, hogy mi van ott. A méretes kődarabról csodálatos panoráma nyílik az alatta elterülő Athénra, illetve a felette magasodó Akropoliszra, kellemesen el lehet üldögélni a tetején barátokkal, egy üveg gyantás borral, a Retsinával, de igazából a kőszikla története a legizgalmasabb.

Árész sziklájának (Areios Pagos) komoly szerepe volt ugyanis a klasszikus ókorban. A preklasszikus korban (a Kr. e. V. század előtt) itt ülésezett az Areospagos tanácsa, mely a bíráskodás mellett korlátlan felügyeletet gyakorolt a polisz hatóságainak munkája felett és jóváhagyta a népgyűlés által hozott törvényeket. Később a tanács hatókörét megnyirbálták, és már csak törvényhozó és ítélő tanácsként működött, melynek - a római szenátushoz hasonlóan - tagjai kizárólag magas rangú közhivatalnokok (itt volt arkhónok) lehettek. Jogkörük végül már csak a gyilkossági és vallásellenes ügyekre korlátozódott. A legenda szerint itt ítélték el az istenek Árészt, amiért megölte Poszeidon fiát, Halirrhothioszt. A domb lábánál állt az a templom, melyet a bosszúállás istennőinek, az Erinnüszöknek szenteltek; ide menekülhettek a gyilkosok anélkül, hogy szembe kelljen nézniük tetteik következményeivel. A római korban Mars domb néven ismerték, Mars ugyanis Árész latin megfelelőjeként szintén a háború istene volt.

Egy legendás per a Kr. e. IV. században is megesett itt, amikor Phrünét, a híres, ellenállhatatlan testű athéni hetérát istentelenség vádjával akarták elítélni a vének, mivel elárulta az eleuziszi misztériumok titkait (a beavatottak számára tilos volt ezekről beszélni). Az Areospagos vénei csak akkor enyhültek meg, amikor a hölgyről lehullott a ruhája és ott állt anyaszült meztelenül előttük, s ők is megláthatták tökéletes formáját. A tökéletes szépség ugyanis az istenektől való, az areopagiták isteni kegynek tekintették. De a legenda szerint nem csak Phrüné volt tökéletes, hanem a róla mintázott Praxitelész-szobor is, melybe egy ifjú annyira beleszeretett, hogy őrültségében megerőszakolta, majd a tengerbe vetette magát. Kr. u. 51-ben pedig Pál apostol prédikálta keresztény tanait az Areospagos dombról.