Athéni látnivalók: A Plaka

A Syntagma és a Monastiraki terek, valamint az Akropolisz között, annak északi és keleti lejtőire is felkúszó, szűk, kacskaringós utcácskákkal és szélesebb, bevásárló utcákkal átszőtt történelmi negyed a Plaka, mely a legtöbb, Athénba látogató turista egyik legfontosabb úti célja. Mondjuk nehéz is lenne kikerülni, hiszen aki az Akropoliszra látogat, így, vagy úgy, de érinti a negyedet, mely hangulatos éttermeiről, tavernáiról és neoklasszikus épületeiről híres. Ez a rész az ősi Athén legrégebbi lakóövezete, melyet nem véletlenül az "istenek szomszédságának" is neveznek, hiszen egyrészt számos ókori régészeti terület található a közelben, másrészt az Akropolisz közelsége is erre predesztinálják. Aki a klasszikus Athénból szeretne egy szeletke hangulatot érezni, csak sétáljon végig a romantikus utcácskákon, üljön be egy frissítőre valamelyik kávézóba, s hagyja, hogy hasson rá az ősi városnak a semmivel sem összetéveszthető miliője.

A görög főváros talán leghíresebb negyede nem viseli olyan régen ma ismert nevét. A XIX. század első harmadát uraló görög függetlenségi háború előtt Alikokou, Kontito, Kandili, vagy épp a helyi templomok nevein emlegették, mely I. Ottó, görög király (Wittelsbach Ottó) uralkodásának első éveiben nyerte el ma ismert elnevezését. A név jelentése bizonytalan, egyes feltételezések szerint az arvanita (albán nemzetiségű görög csoport, mely saját nyelvvel is bír) "Pliak Athena", azaz "Régi Athén" szóösszetételéből ered. Maga a Plaka az Akropolisz lábánál elterülő ókori (görög) agora körül alakult ki, hiszen e részt a legrégebbi időktől kezdve folyamatosan lakták. Az ottomán uralom idején a Plakát Athén török negyedeként ismerték és itt volt a török kormányzó székhelye is. A függetlenségi háború idején lakói elhagyták, mivel komoly összecsapások voltak a környéken, s csak I. Ottó király uralma kezdetén tértek vissza otthonaikba. A XIX. század végéig a Plakának jókora arvanita népessége volt (talán innen ered az elnevezése), s így Athén arvanita negyedének is nevezték. 1884-ben hatalmas tűzvész pusztította el a környék nagy részét, mely lehetőséget adott a régészeknek, hogy feltárják Hadrianus könyvtárát és a római kori agorát. Az ásatások a XIX. század óta folyamatosan zajlanak.

Napjainkban az év minden szakában turisták ezrei keresik fel a Plakát, melynek - Athénban kizárólagosan - szigorú rendezési és környezetvédelmi előírásai vannak; az összes közmű (víz, kábeltévé, telefon, internet, szennyvíz, stb.) teljes mértékben a föld alá lett helyezve, s utcáinak nagy része le van zárva az autóforgalom elől. A Plakán számos múzeumot is találhatunk, a teljesség igénye nélkül az új Akropolisz Múzeum, a Zsidó Múzeum, a Görög Népművészeti Múzeum, vagy a Frissiras Múzeum. Itt, a Plakán található Athén legrégebbi utcája is, az Adrianou utca, melyről a régészeti ásatások bebizonyították, hogy valóban a legrégebbi, mely az ókor óta, ugyanebben az elrendezésben, folyamatosan használatban van. Ha bebarangoljuk a Plakát, olyan érzésünk lesz, mintha egy jellegzetes görög faluban bóklásznánk, mely mégis egy nagyváros kellős közepén létezik. Az Akropolisz oldalán felkúszó, girbe-gurba, macskaköves, lépcsős utcácskákban egymást követik a tavernák, a turistákra szakosodott ajándéküzletek, ékszerboltok, és kávézók.

Vásárlás során az első, ami feltűnik, hogy a boltok többsége ugyanazt az árukínálatot képviselni, nagyjából ugyanazokon az árakon (akárcsak a budapesti Váci utca turistákra szakosodott ajándékboltjai), ahol könnyen belefuthatunk rossz minőségű vackokba, vagy semmire sem jó giccsekbe is, de aki nyitott szemmel jár, és nem sajnálja a pénzt az igényes dolgokra, az találhat itt valódi antik tárgyakat, kézzel festett ikonokat, bizánci stílusú ékszereket, értékes fafaragványokat. A Plaka negyedben számos régészeti emlékre is bukkanhatunk, melyek közül a legfontosabbak a római kori agora (piactér), az ókori görög agora, Hadrianus könyvtára, vagy Lysikratos műemléke, de emellett több ortodox templom is utunkba akadhat, melyek közül nem egy több száz éve épült. Érdemes bemenni némelyikbe, mert a turistaáradat közepette egy kis csend, félhomály és a templomok szakrális hangulata feltöltik az embert. Egyre figyeljünk oda, ha istentiszteletet tartanak éppen, maradjunk csendben és a fotózást sem fogadják bent szívesen (ha mindenképpen szeretnénk, kérdezzük meg az ott szolgálatot teljesítő felügyelőt, hogy szabad-e?).