A mogul India

India építészetileg talán leglátványosabb kora a mogulokhoz kötődik. Legnevesebb látnivalói, legszebb, legszínesebb, legdíszesebb épületei, és hatalmának fénypontja is erre a korra, 1526-1858 közé esik. De vajon kik voltak ezek a mogulok, és mitől ennyire lenyűgöző a művészetük, azon belül is elsősorban az építészetük, melynek csúcspontja az örök, halhatatlan szerelemnek emléket állító Tadzs Mahal?

A mogulok (a ’mongol’ perzsa kifejezése) egy iszlám vallású, mongol-török eredetű dinasztia tagjai voltak, akik a XVI-XIX. század között Észak-India nagy részét uralták. Birodalmuk központja Agra volt, a dinasztiát Bábur – apai ágon Timur Lenk ötödik, anyai ágon Dzsingisz kán tizenötödik generációs leszármazottja – alapította. Persze India már előttük is találkozott az iszlámmal, hiszen a Delhi Szultanátust, mely az indiai szubkontinens középső és északi részét 1206–1526/52 között uralta, muszlim dinasztiák alkották. A középkor legjelentősebb expanziója aztán Indiát is érintette: 1389-ben Timur Lenk meghódította (és felgyújtotta) Delhit, de nem hozott létre önálló közigazgatást a térségben.

Érdekes, Timur Lenk – a Sánta Timur – (akinek az üzbegisztáni Szamarkand volt a központja) nem akarta saját birodalmához csatolni az indiai területeket, megelégedett azok kifosztásával. Mégis, alig 137 év elteltével éppen az ő leszármazottai alakítottak ki India északi területein virágzó, gazdag birodalmat, akik művészetükben bőségesen felhasználták a Timuridák kéznyomát viselő perzsa jegyeket is. A mogul művészetre leginkább a birodalom hatalmának hangsúlyozása jellemző, s ezt elsősorban az építészetben tudták kifejezni, melyet az uralkodói rang jelképének és a dinasztikus önazonosság megnyilvánulásának tekintettek.

Építészetükben az iszlám (a perzsa), valamint a helyi indiai művészet kiegyensúlyozott összefonódása figyelhető meg. Ennek legjobb példája Akbar sah ideiglenes fővárosa, Fatehpur Szíkri, ahol a hagyományos  muszlim boltívek, kupolák és tágas terek, valamint az egyszerű hindu kőoszlopok és díszítő elemek egyaránt jelen vannak, mi több, harmonizálnak egymással. A mogul építészet legjellemzőbb épülettípusai a mecsetek (az uralkodók számára fontos volt az iszlámhoz való elkötelezettség hangsúlyozása), a paloták, a síremlékek, valamint az erődök, majd a XVII. század első harmadában, Dzsahangir uralma idején a kertépítészet is teret hódított.

A mogul építészet legszebb példáival Agrában, Delhiben, Fatehpur Szíkriben, valamint a pakisztáni Lahorban lehet találkozni, melyek a birodalom legjelentősebb városai voltak. Megpillantva egy-egy mogul épületet, elcsodálkozunk, vajon honnan eredt ez a hatalmas gazdagság, ez az óriási vagyon és az a szépség, ízlés és igényesség, melyek alapfeltételei voltak e gyönyörű épületek megszületésének? Ami az anyagi feltételt illeti, a mogul birodalom elsősorban mezőgazdaságának, valamint eredményes háborúinak, és ügyes politikájának és diplomáciájának köszönhette vagyonát. Így gazdagságuk a kortárs perzsa és török birodalmakét is bőven felülmúlta (amellett, hogy területileg is sokkal nagyobb volt azoknál).

Ami pedig a művészi értéket, a gazdag, elegáns, de (általában) nem túlzó mogul stílust illeti, létrejötte gyakorlatilag a szerencsének is köszönhető. Megfelelő módon keveredett benne az iszlám sajátos stílusvilága (amelyben a világ színgazdagsága iránti csodálat, a témák és anyagok fantáziadús felhasználása nyilvánul meg), a Timurida hatást (harmónia és szimmetria) viselő perzsa építő- és díszítőművészet, valamint a csipkeszerű finomságú indiai (hindu) ornamentika. A mogul sahok többsége művészetpártoló mecénás volt (kivéve az ortodox iszlám hitű Aurangzeb), s nem utolsó sorban a sosem múló, olthatatlan szerelem is olyan alkotások megépítésére tudott sarkallni, mint az agrai Tadzs Mahal.

S hogy ki volt ez a dinasztia, akik 332 éven át meghatározták India történelmét és művészetét? Bábur – a közép-ázsiai Fergana-völgy egyik kis fejedelmének a fia – vetette meg a lábát elsőként India északi területein, majd egy rövid átmeneti kor után, amikor India régebbi szultanátusának utolsó tagjai még visszavették hatalmukat, a mogulok dinasztiája végleg kiterjesztette hatalmát Észak-Indiában. Nagy Akbar további területeket csatolt birodalmához, mely utódai, Dzsahangir, és Sah Dzsahan idején érte el fénykorát. Utolsó jelentős uralkodója Aurangzeb volt, aki után a mogul birodalom hanyatlani kezdett, míg végül 1858-ban az utolsó nagymogul, II. Bahádur Sah végleg lemondott hatalmáról.

India további mogul nevezetességeiről, szereplőiről az Ismerd meg Indiát című oldalon olvashat részletesebben.