A mogul India: Lahore, a „mogulok kertje”

Etédi Alexa

A ma Pakisztánhoz tartozó Lahore városa a mogul uralom idején, 1524-1752 között érte el fénykorát. A lenyűgöző építészetükről nevezetes mogul sahok számos gyönyörű épületet és kertet hagytak az utókorra a városban, melyek még ma is láthatók. Akbar idején, 1584-98 között Lahore a birodalom fővárosa volt. Ekkor épült a Lahore erőd, melynek több épületét Akbar fia, Dzsahangir építtette, aki maga is a városban lett eltemetve. Dzsahangir fia, Sah Dzsahan Lahore-ban született, s apjához hasonlóan ő is további épületekkel gazdagította az erődkomplexumot, de ezen kívül is több intézmény fűződik a nevéhez, ilyen a Shalimar Kertek is. Az utolsó jelentős mogul uralkodó, Aurangzeb a város legnevesebb épületeit, a Lahore erőd szomszédságában található Badshahi mecsetet és az Alamgiri-kaput építtette.

A XVII. század során a mogul hatalom hanyatlásnak indult, Lahore-t többször is megszállták és a kormányzat is megszűnt a városban. 1739-ben a perzsa Nadir sah megtámadta Északnyugat-Indiát, a karnali csatában legyőzte a mogul uralkodót, Mohammad sahot, és elfoglalta Beludzsisztán nagy részét, és az Indus-síkságot. 1761-ben az afgán Ahmad Shah Durrani elfoglalta és ellenőrzése alá vonta a mogul birodalom pundzsábi és kasmíri területeit, és Lahore-t. Az 1740-es évek a káosz jegyében teltek, 1745-56 között kilenc kormányzó állt a város élén, amely oda vezetett, hogy egyes területek a szikhek irányítása alá kerültek. Bár a politikai irányítás ezt követően az ő kezükben összpontosult, a mogul művészet a szikh építészetre is nagy hatással volt, ennek egyik példája az amritszári Aranytemplom, a szikhek szent helye.

A Lahore erőd és a Shalimar Kertek 1981 óta UNESCO Világörökségi védelmet élveznek, de 2000 óta a veszélyeztetett műemlékek listáján szerepelnek. A 20 hektár területen elterülő erődkomplexum eredete az ókorba nyúlik vissza, de ma is látható formáját a XVI. században, Akbar uralma idején nyerte el. Két bejárata közül az Aurangzeb által épített Alamgiri-kapu a Badshani mecsethez, míg a régebbi Masjidi-kapu az Akbar által épített óvárosi rész felé vezet. Az Alamgiri-kapu mellett az erőd további jelentős részei a Sah Dzsahan által épített Sheesh Mahal, egy pietra dura technikával és tükörmozaikkal díszített fehér márvány pavilon, mely az uralkodó és családja személyes használatára épült, a görbe vonalú tetővel épült, kis fehér márvány Naulakha pavilon, melyet eredetileg drágakövekkel díszítettek, és szintén a sah magánpavilonja volt, valamint a Moti Masjid, azaz gyöngymecset, mely vallási célokat szolgált.

A földterület, melyen később a Shalimar Kertek, a perzsa kertépítészet e szép példái később megépültek, 350 éven keresztül egy helyi nemesi család, az Arain törzs-béli Mian Baghbanpura család tulajdonában volt, bár magát a Kerteket Sah Dzsahan építtette 1641-42 között. A magas, díszesen faragott téglafallal körülkerített Shalimar Kertek a perzsa Char bagh (’char’ a perzsában négyet, míg a ’bagh’ kertet jelent) koncepciója alapján épültek: a négyszögletes alapterületet sétautak vagy csatornák osztják négy kisebb részre. A kertek három szinteltolással lettek kialakítva, s a kellemes klímát az itt működő 410 szökőkút biztosítja, melyek érezhetően lehűtik a levegőt (nyaranta 49 fok is lehetséges). A kerteket csarnokok, pavilonok, hamamok, hálókamrák, valamint a legkülönfélébb gyümölcsfák tarkítják.

A Badshahi, azaz Birodalmi mecset Aurangzeb mogul sah rendeletére, 1671-73 között épült, s ez Dél-Ázsia második, s a világ ötödik legnagyobb mecsete (1986-ig a legnagyobb volt, udvara máig a leghatalmasabb). Bár Aurangzeb nem tartozott a legnagyobb mogul művészet- (és építészet-) pártolók közé, szigorú vallásosságának köszönhetően mégis az ő nevéhez köthető Lahore talán leghíresebb látnivalója, mely a mogul korszak szépségét, szenvedélyét és nagyságát hivatott szolgálni. Az épület a Lahore erőddel szemben épült, s a Mogul Birodalom hatalmát hangsúlyozta. Stílusa magában foglalja az iszlám, a perzsa, a közép-ázsiai (timurida) és az indiai stílusjegyeket, fenséges megjelenése építtetőjének határozott egyéniségét tükrözi.