India: Varanaszi, India spirituális fővárosa

Az indiai szent városról, Varanasziról legtöbbünkben egy igen jellegzetes kép él: a lustán hömpölygő Gangesz partján sorakozó okker, homok színű, narancs árnyalatú, hajdanán fenséges, mára kissé kopottas épületek alatt húzódó ghatokon ezerszínű embertömeg csoportosul, mások a sekély vízben rituális fürdést végeznek, míg a parton itt-ott halotti máglyák lobbannak fel. Az árnyékban végtelen nyugalomba burkolózva színesre festett szent emberek, úgy nevezett szádhuk meditálnak. Vajon tényleg ilyen lenne az egykori Benáresz, a hinduk legszentebb városa?

Varanaszi India északi részén, a Hindusztáni-alföld nyugati szélén terül el, s bár ipari, kereskedelmi szempontból jelentős város, mégis első sorban kulturális és vallási szerepe tette valóban híressé. A régió legrégebbi településeként igazán jelentős történelemmel büszkélkedhet. A legenda szerint a várost maga Siva isten alapította, mely már a világ teremtése előtt is létezett, és fenn fog maradni a világ pusztulása után is, mert Siva megóvja majd a pusztulástól. A régészeti bizonyítékok a Kr. e. XI-XII. századig vezetnek vissza, s mint ilyen, a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott települése. Mark Twain így írt róla: „Benáresz vénebb a történelemnél, vénebb a hagyománynál, vénebb még a legendánál is - és kétszer olyan vénnek látszik, mint mindhárom együttvéve”.

Szinte kezdetektől fogva hindu vallási központ is, de a közeli Szarnathban tanított a Kr. e. VI. században Gauthama Buddha is, így Varanaszit tartják a buddhizmus bölcsőjének is. A környéken a XII. századig folyamatosan virágzott a hinduizmus és a buddhizmus, azonban 1194-ben a területet meghódította a Delhi szultanátus első muszlim uralkodója, Qutb-ud-din Aibak, aki számos templomot leromboltatott. Ez idő alatt, majd a mogulok uralma során is Varanaszit a hanyatlás jellemezte: nem csak szentélyeit, de iskoláit is elpusztították, igaz, Akbar sah idején néhány évtizedig átmeneti fellendülést élvezhetett. Bár Akbar maga muszlim volt, vallási türelemmel viseltetett a hinduk iránt, feleségül is hindu hercegnőt vett. Varanasziban két nagy templomot is építtetett Siva és Visnu istenek tiszteletére, de az úthálózat is javult ebben az időben.

Aurangzeb, az utolsó jelentős mogul sah – aki ortodox muszlim hitéről volt nevezetes – újabb hindu templomokat romboltatott le, s helyükbe mecsetek építését rendelte el. A ma ismert Varanaszi legtöbb épülete a XVIII. században épült. A Benáreszi Királyság hivatalos státusát 1737-ben kapta, és egészen az indiai függetlenség 1947-es kivívásáig dinasztia által kormányzott királyság maradt. 1776-ban ugyan meghódították a britek, de a benáreszi maharadzsák továbbra is hatalmon maradtak. A turizmus a XVIII. században indult virágzásnak a városban. A brit uralom idején számos kollégiumot létesítettek, bár mai egyetemeit csak a XX. században alapították. Az egykori Benáresz hivatalos neve ma Varanaszi, az ortodox hinduk számára pedig Kási (am. ragyogó; tündöklő fényesség)

Varanaszi (és vele a Gangesz) a hinduk legszentebb helye; hitük szerint Siva göndör hajfürtjein keresztül, a Gangesz képében a kozmikus teremtés ősvize ereszkedik alá a földre, ezért szakrális értelemben is tisztító hatású. A folyót megszemélyesítő Ganga Anyának évezredek óta napi rendszerességgel mutatnak be áldozatot. Hitük szerint a Gangesz egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, így haláluk után megszabadulnak a karmától és az örökös újjászületések gyötrelmétől. Hisznek abban is, hogy ha a partján, a ghatokon (melyek egyfajta isteni kozmikus útnak számítanak) hamvasztják el testüket és hamvaikat a vizébe szórják, nem kell többé újjászületniük, lelkük végre megszabadulhat.

A két leghíresebb ghat a Manikarnika, és a Daszásvamedh, ez utóbbi a legrégebbi is egyben. Siva üdvözlésére Brahma teremtette, s ekkor tíz lovat áldozott fel. Ehhez a fürdő ghathoz kapcsolódik a látványos ’Agni Pooja’, egyfajta tűzimádó rituálé, melyet minden este bemutatnak Sivának, a Gangesznek, Suryának (Nap) és Agninak (Tűz). A Manikarnika ghat Varanaszi legfontosabb hamvasztó helye, már IV. századi feliratok is említik, bár a ma látható ghat 1302-ben épült, s az idők során háromszor is átépítették. A hinduk számára a hely különösen szent – rengetegen zarándokolnak el Varanasziba abban a reményben, hogy itt haljanak meg, s hamvaikat majd a Manikarnika ghaton égessék el – hisz, akik testét itt hamvasztják el, részesülnek a moksából, megszabadulnak az újjászületés végtelen ciklusától. Itt, tekintettel az elhunytra, nem szabad fotózni!

Varanaszi és általában a hinduk legfontosabb létező szentélye a Gangesz nyugati partján magasodó, Sivának szentelt Kási Vishwanáth templom (ma Arany Templomnak is nevezik, mai formáját 1780 óta őrzi, ekkor építtette Ahilyabai Holkar királynő), több mint ezer éve a legjelentősebb hindu zarándokhely, ahová minden hindu az életben legalább egyszer el szeretne zarándokolni. A mogul uralom idején többször is lerombolták, s napjainkban is rendőri, katonai védelem alatt áll, különösen ünnepek idején. A templom a turisták előtt nincs nyitva, kizárólag hindu hívek látogathatják. A Kási Vishwanáth templom eredeti helyén ma a szomszédos Gyanvapi mecset áll. A templom két csúcsát borító aranyozás Ranjit Singh, Punjab uralkodójának adománya volt 1839-ben.

Varanaszi óvárosát, a Gangesz partjához közeli negyedeket zsúfolt, keskeny, kacskaringós utcácskák (galis) szövik át, melyeken egymást követik a kézműves, selyem, élelmiszer és más egyéb üzletek és a rengeteg, kisebb-nagyobb hindu szentély. Bár első pillantásra ijesztő lehet a tömegtől és a kóborló szent tehenektől nyüzsgő utcácskákban bolyongani, nézelődni, valójában hamisítatlan varanaszi hangulatra lelhetünk itt. Ha felkészültünk a galisok szúrós szagára – tehéntrágya, vizelet, tömjén és rothadó gyümölcsök –, túllendültünk az első sokkon, vegyük nyakunkba a várost, mindenképpen megéri. Varanaszi a ghatok, a nyüzsgő utcák, templomok mellett számos érdekes múzeummal is büszkélkedik.

A XVIII. században épült Ramnagar erőd – Varanaszi egykori uralkodóinak otthona – a Gangesz keleti partján található. A tipikus mogul stílusú palotakomplexum – faragott erkélyeivel, nyitott udvaraival és festői pavilonjaival – sajnos nincs túl jó állapotban. Az erőd és a benne kialakított múzeum Benáresz és az itt uralkodó maharadzsák letűnt világát mutatja be, de a jelenlegi varanaszi maharadzsa, Anant Narayan Singh ma is itt él, attól függetlenül, hogy királyi titulusa 1971-ben megszűnt. A múzeum gyűjteményében régi vintázs amerikai autókat, fegyvereket, asztrológiai órát, kéziratokat, vallási szövegeket, mogul miniatúrákkal díszített régi könyveket, és egyéb ritkaságot őriznek. Az erőd – gyönyörű fekvésének köszönhetően – több filmfelvétel külső helyszíne is volt.

Aki spirituális feltöltődésre vágyik, számos további templomot, mecsetet talál, melyeket érdemes felkeresni. Az egyik leglátványosabb hindu templom a XVIII. században épült, vörös színű Durga Kund, más néven Majomtemplom, melyet Durga istennő tiszteletére emeltek (a vörös szín az istennő szent színe). Egy másik, sokkal régebbi Durga templom is van Varanasziban, az úgy nevezett Durga Mandir, mely a XV. században épült, s stílusát tekintve az észak-indiai építőművészet remeke. Varanaszi muszlim múltjára, a Delhi Szultanátus és a mogul uralom idejére emlékeztetnek a város legjelentősebb dzsámijai, a Gyanvapi, az Alamgiri, a Ganj-e-Shaheedan és a Chaukhamba mecsetek. Varanaszi csaknem 1 milliós lakosságának 25%-a muszlim hitű, akik évszázadok óta élnek a városban.

India további nevezetességeiről az Ismerd meg Indiát című oldalon olvashat részletesebben.