A mogul India: A dinasztia

Egy család, akik Közép-Ázsiából származtak, de hatalmukat India északi részén terjesztették ki. Gazdag birodalmuk, lenyűgöző művészetük a számos, itt jelenlévő, különféle kultúra összeolvadásának köszönheti hírnevét, melynek egyik legszebb példája az örök szerelemnek emléket állító Tadzs Mahal.

A dinasztia nem „bennszülött” eredetű volt, hiszen alapítója, Bábur apja a Fergana-völgy egyik kisebb kánságának uralkodója volt, akinek halála után – az üzbégek megerősödésével – Báburnak kelet felé kellett vonulnia. Elfoglalta Kabult, majd az indiai területek, a Delhi Szultanátus ellen indított hadjáratokat, s 1526-ra (pánipati csata) megvetette lábát Indiában, de uralkodni csak négy éve maradt, 1530-ban meghalt. Fiát, Humájunt 1540-ben a Delhi Szultanátus utolsó dinasztiájának egyik uralkodója, Sér Sáh Szúri megfosztotta trónjától, s a Szúrik 15 évig még meg tudták tartani hatalmukat, de 1555-ben Humájun visszaszerezte trónját, igaz, csak fél évre, mert egy szerencsétlen baleset (leesett könyvtára lépcsőjéről) következtében meghalt.

Humájunt 14 éves fia, Akbar követte, aki hosszú uralkodása alatt hatalmas területeket hódított meg Észak- és Közép-Indiában. Az udvari arisztokráciát közép-ázsiai mogulok, afgánok, perzsák és indiai rádzsputok (Északnyugat-India egyik legnagyobb államának, Rádzsaszthánnak ősi harcosai, második kasztbeliek) alkották, ami előrevetítette a mogul korszakot jellemző ellentéteket, melyek az udvar tagjainak eltérő kulturális és vallási hátteréből fakadtak. A birodalom fénykora Akbar fia, Dzsahangir uralkodása alatt érkezett el. Az uralkodó művészetpártoló volt, jelentős építkezések fűződnek a nevéhez, azonban alkohol-, és kábítószer-függősége miatt a hatalom egyre inkább perzsa felesége, Nur Dzsahan (és annak családja) kezében összpontosult.

Őt fia, Sah Dzsahan követte a mogul trónon, aki – több más asszony mellett – Nur Dzsahan unokahúgát, Mumtaz Mahalt vette feleségül. Sah Dzsahan nevéhez elsősorban a Tadzs Mahal megépítése fűződik, de ő volt az is, aki a birodalmat egységes szunnita állammá akarta formálni (a síita perzsa Szafavidák ellenében), ez a törekvése azonban elbukott. Az utolsó nagy hatalmú mogul uralkodó Sah Dzsahan fia, az erősen hithű muszlim Aurangzeb volt. Építkezések alig, ellenben az iszlám műveltség előmozdítása neve mellé írható, ami ismételten felszínre hozta az udvaron belüli vallási ellentéteket, és egyre nagyobb lett a mogulokkal szembeni ellenállás.

Aurangzeb halála után a mogul sahok hatalma és befolyása a helyi uralkodókkal szemben csökkent. A XVIII. században hatalmuk már csak névleges volt. 1739-ben a perzsa Nádir Sah kifosztotta Delhit (ekkor került az irániak kezébe Sah Dzsahan híres trónja, a Pávatrón is), majd az elkövetkező ötven évben az egyre gyakoribbá váló támadások óriási pusztítást okoztak a városban. 1803-ban a Brit Kelet-indiai Társaság megszerezte a Delhi fölötti uralmat, és 1858-ig a mogul sahokat bábként használva uralkodott. 1858-ban, a szipolylázadást vezető utolsó mogul uralkodót, II. Bahádur Sahot megfosztották trónjától és száműzték.

India további mogul nevezetességeiről, szereplőiről az Ismerd meg Indiát című oldalon olvashat részletesebben.