A mogul India: Bábur, az első mogul sah

A mogulok dinasztiájának alapítója, Záhirud-Dín Muhammad, vagyis Bábur 1483 februárjában született az üzbegisztáni Andijan városában, apja, Umar Seikh Mirza a Fergana-völgy egyik kis kánságának uraként Timur Lenk ötödik generációs leszármazottja volt. Anyjának, Kutlur Nigar Khanumnak Dzsingisz Kán szerepelt az ősei között. Bábur származását tekintve csagatáj-török (a csagatájok ma Üzbegisztánban és Tadzsikisztánban élnek, a tadzsik nép egyik ága – bár eredetük ismeretlen, a név mongol, Dzsingisz Kán egyik unokáját hívták így), neveltetését illetően perzsa hatások érték, vallása pedig muszlim volt, mely később sokban befolyásolta mind saját, mind leszármazottai cselekedeteit az indiai szubkontinensen.

A perzsa eredetű Bábur elnevezést – melynek jelentése „tigris”, és Firdauszi Sahname című művében is szerepel – a közép-ázsiai türk-mongolok, a csagatájok adták neki, mivel arab nevét nem tudták kiejteni. Gyakran titulusával együtt Babar, vagy Bábur padisah néven emlegették. Életéről sok részlet ismert, hisz a rendkívül művelt uralkodó Báburnáme címmel saját memoárját is megírta. E műből kiderül, hogy sokoldalú, mondhatni „reneszánsz” ember volt, aki az egész körülötte való világot megfigyelte, sőt elemezte is, legyen az műalkotás, állat-, vagy növényvilág, vagy a vele kapcsolatba kerülő népek valamelyike. Támogatta a művészeteket, az irodalmat, amit maga is magas szinten művelt, de tehetséges katona is volt.

Bár anyanyelve a csagatáj-török volt (ezen íródott a Báburnáme), folyékonyan beszélt perzsául is, ami a Timurida elit lingua francája volt. Bábur, névlegesen tehát mongol volt (a perzsa nyelvben ezt nevezték mogulnak), céljaiban Közép-Ázsia török és perzsa népei támogatták. Serege etnikailag igen változatos volt: perzsák, afgánok, arabok, különféle türk-mongol törzsek szolgáltak benne, de még qizilbash harcosai is voltak, a síita szufik egy militáns vallási rendje, akik a szafavida Perzsiából érkeztek, s később a mogul udvar igen befolyásos csoportja lett. Bábur vallási toleranciájának köszönhetően – aki a perzsa támogatásért cserébe a síita hitre is hajlandó volt áttérni – ez nem is olyan meglepő.

Bábur 12 évesen örökölte meg apja trónját és csatáit Közép-Ázsiában: az évek során rokonaival, testvéreivel kellett megküzdenie nem csak jogos hatalmáért, de a szomszédos közép-ázsiai városokért is (egy időre elfoglalta Szamarkandot is), sorozatos sikertelenségei miatt azonban fel kellett adnia céljait, s elhagyta Közép-Ázsiát. Kabulba ment, melyet fővárosává tett, majd Herátot és Kandahart is elfoglalta. 1508-ban harmadik feleségétől, Máhimtól itt született meg fia, Humájun. Bábur szövetséget kötött a perzsa sahhal, akinek támogatásával visszatérhetett Közép-Ázsiába, bevonult Bukharába és Szamarkandba (1511). Timurida származásának köszönhetően hatalmát az addigi trónbitorló üzbégekkel szemben legitimnek tekintették.

1512-ben azonban végleg elvesztette ősi területét (ekkorra a perzsa szövetség is semmis lett), s az újra támadó üzbégek elől visszatért kabuli székelyére. Ettől fogva első sorban a hindusztáni területekre koncentrált. 1526 áprilisában Pánipatnál modern fegyverekkel felszerelt, de kisebb seregével legyőzte a Delhi Szultanátus túlerőben lévő csapatait, majd bevonult Delhibe és Agrába. Hatalmát az elkövetkező négy évben folyamatosan kiterjesztette a Gangesz vidékére is, de megszerezte Rádzsásztánt és Bengáliát is. 1531 januárjában Agrában megbetegedett, és meghalt. Akarata szerint maradványait Kabulba szállították, s itt helyezték örök nyugalomra a Bagh-e Baburban (a Babur Kertben).

Bábur külső megjelenéséről nincsenek hiteles források, az a néhány megmaradt ábrázolás, mely Báburnáme című önéletrajzát díszíti, unokája, Akbar idején készült (amikor a művet perzsára fordították), s erősen idealizált. Memoárjából kiderül, hogy jó fizikai állóképessége volt (többször is átúszta a Gangeszt), s aszketikus életmódot folytatott. Bár több felesége és ágyasa volt, akiktől gyermekei is születtek, kamasz korából megemlíti egy fiatalabb fiú iránti vonzalmát is; a biszexualitás és a pederasztia ebben a korban gyakori volt a közép-ázsiai udvarokban. Szabad idejében irodalommal, zenével, művészetekkel és kertészkedéssel foglalkozott. 30 éves koráig egyáltalán nem ivott alkoholt, ezt követően azonban rendszeres fogyasztója lett a bornak, és az ópiumszármazékoknak is.

Bábur uralkodásának idejéből szinte semmilyen épület nem maradt fenn, bár azt lehet tudni, hogy győzelmeit egy-egy mecset építésével ünnepelte, melyeknél többnyire helyi, tehát hindusztáni kézműveseket alkalmazott, a mecsetek azonban a timurida építészet jegyeit viselték magukon, melyek leginkább a szamarkandi vallási épületekhez hasonlíthattak. Érdekes módon azonban Bábur sehol sem szándékozott végleg letelepedni, többnyire az általa igen kedvelt kerteket favorizálta, ahol tágas sátrakban lakott (saját maga is tervezett kerteket). Az általa emelt ayodhyai Bábri mecsetet 1992. december 6-án egy zavargás során rombolták le.

India további mogul nevezetességeiről, szereplőiről az Ismerd meg Indiát című oldalon olvashat részletesebben.