Látnivalók Isztambulban: a Boszporusz palotái és villái

Etédi Alexa

Kevés olyan szép fekvésű vidéket tudnék elképzelni, mint a Boszporusz; a két kontinens határát képező, 30 km hosszú tengerszoros a Fekete-tengert és a Márvány-tengert köti össze, s mind földrajzi fekvését, mind történelmét tekintve stratégiailag igen fontos volt. Erről árulkodnak a két partján található erődrendszerek is: a keleti parton 1393-ban I. Beyazit által emelt Anadolu hisari (Ázsiai erőd), illetve az európai parton 1452-ben épített Rumelihisari (Európai erőd), melyet II. Mehmed szultán, Konstantinápoly elfoglalója (1453) építtetett.

Amikor az Oszmán Birodalom impériuma megszilárdult, a Porta hatalma csúcsán volt (XVI-XVIII. század között), a török szultánok kellőképpen „belakták” az új fővárost, s messze-távol nem kellett támadástól tartani, a Boszporusz erődjei elvesztették jelentőségüket, immár szebbnél szebb paloták és mecsetek kezdtek épülni békéssé váló partjain. Stratégiai fontosságát ennek ellenére sosem vesztette el, hiszen az Orosz Birodalom számára ez volt a legfontosabb tengeri útvonal, mely többször is konfliktusforrást jelentett a két nagyhatalom között (XIX-XX. század).

Miután a szultánok számára a régi Topkapi palota elavulttá vált, egy újabb, immár a francia barokk stílusában épült rezidenciába, a Dolmabahce-palotába költöztek. A gyönyörű épület Isztambul Besiktas negyedében, a Boszporusz európai partján magasodik, s ez volt az Ottomán Birodalom adminisztratív központja 1856-1922 között. Ugyanakkor a nemzeti hős, Kemal Atatürk is itt halt meg 1938. november 10-én, 09.05-kor. A palota összes órája ezt az időpontot mutatja. A Dolmabahce-palota mellett itt találjuk még a Yildiz-palotát, mely II. Abdülhamid szultán és családja egyik kedvenc tartózkodási helye volt a XIX. század végén.

A Ciragan-palota (szintén a Besiktas-negyedben) ma a Kempinski-szállodalánc egyik öt csillagos hotelje, melynek Szultán lakosztálya a maga 15.330 dolláros árával/ éj a világ 15 legdrágább lakosztályából a 14. helyen áll (CNN Go, 2012). A lenyűgöző palota 1863-67 között épült Abdülaziz szultán rendeletére – ez volt az a kor, amikor az ottomán uralkodók szívesebben költöztek a saját maguk által építtetett palotákba, semmint hogy valamelyik elődjük által emelt hajlékban lakjanak. A Ciragan-palota e kor utolsó szép példája. A szintén az európai parton álló Feriye-palotában ma oktatási intézmények kaptak helyet. E rezidenciát is Abdülaziz kezdte építtetni 1871-ben, de befejezését már nem érte meg.

A Beylerbeyi-palota már a tengerszoros ázsiai partján, a Boszporusz-híd lábánál található. A kis ékszeres dobozhoz hasonló palota építése 1861-65 közé esett, s a szultáni család nyári rezidenciájának, illetve külföldi államfők elhelyezésére szánták. Itt lakott a francia Eugenie császárnő is, aki a Szuezi-csatorna megnyitójára igyekezett 1869-ben. A császárnét annyira lenyűgözte a palota elegáns stílusa, hogy egyik ablakát lemásoltatta a Tuileirák-palotában lévő hálószobájában. Szintén az ázsiai oldalon látható egy másik nyári palota, a Kücüksu-pavilon, melyet a szultánok azon rövid alkalmakkor használtak, ha kirándulni, vagy vadászni volt kedvük.

A XIX. században regnáló uralkodók és családtagjaik további négy palotát, a nyári rezidenciaként használt Ihlamur-palotát, a vízparti kúriaként használt Hatice Sultan-palotát (III. Musztafa lányáé volt), az Adile Sultan-palotát (II. Mahmud lányáé volt), valamint a Khedive-palotát (II. Abbaszé, Egyiptom és Szudán utolsó alkirályáé, khedivéjé volt) építettek. Ez utóbbi palotának magyar vonatkozása is van. A khedive, II. Abbasz nem hivatalos, titkos második felesége, Dzsavidan Hanum (a magyar, nemesi származású Szendrői gróf Török Marianna) ’Hárem’ című emlékirataiban úgy írta le, hogy a palota teljes berendezésében és kertjének kialakításában az ő szava döntött, így születtek meg a kanyargós erdei gyalogutak, a rózsakertek, és az újraültetett fák is.

E lenyűgöző, XIX. században épült paloták többsége egy híres, örmény származású építészcsalád nevéhez köthető. A Balyan-dinasztia tagjai az ottomán uralkodók kedvenc építészei közé tartoztak, akik öt generáción keresztül, a XVIII-XIX. században működtek, s tervezték Konstantinápoly legszebb, legfigyelemreméltóbb palotáit, kioszkjait, mecseteit és más nyilvános épületeit (a család kilenc híres tagja hat szultánt szolgált ez idő alatt). Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a város építészetének nyugatiasodása is az ő ténykedésüknek köszönhető, bár a tradicionális ottomán elemeket is felhasználták terveikben.

A Boszporusz egy másik lenyűgöző látványossága a kecses Ortaköy-mecset, melyet a XIX. század közepén I. Abdülmedzsid szultán építtetett, érdekessége, hogy a kalligrafikus díszítéseket maga a szultán készítette, aki maga is kalligráfia-mester, úgy nevezett ’hattat’ volt. A gyönyörű neo-barokk stílusú imahelyet szintén a Balyan-család két tagja, Garabet Amira Balyan és Nigoğayos Balyan (apa és fia) tervezte. A mecset a Boszporusz-híd lábánál, az Ortaköy mólón, egy korábbi, a XVIII. században épült dzsámi helyén áll. A mecset és a közeli Dolmabahce-palota között húzódik a halpiacáról nevezetes, hangulatos Ortaköy üdülőfalu.

Ha sétahajóval tesszük meg az utat a Boszporuszon, egészen a Fekete-tenger ázsiai oldalán fekvő Anadolu Kavagi falucskáig, azonnal feltűnhetnek az utunkat végigkísérő elegáns ’yalik’ (összesen 620 van belőlük), vagyis tengerparti kúriák, melyek közül nem kevés szintén a XVIII-XIX. században épült. Több közülük ma luxusnyaraló, szálloda, vagy étterem, de olyat is találunk, mely régi, jó nevű török arisztokrata család kezében van. E yalik saját yacht-kikötővel, vízi összeköttetéssel rendelkeznek. Fő alapanyaguk – a legtöbb, hagyományos, ottomán kori lakóházhoz hasonlóan – a finoman kidolgozott fa, bár gyakran előfordul, hogy a modern felújítások során már csak külső dekorációs célra használják.

A Boszporusz villái közül a legrégebbi az Amcazade Köprülü Hüseyin Pasha nagyvezír számára 1699-ben épült yali, mely az ázsiai parton, Kanlica mellett található, sajnos elég leharcolt állapotban. A villából csupán a kihallgatási csarnok (divanhane), és annak közvetlenül kapcsolódó helyiségei maradtak fenn. Az európai part legidősebb yalija a ’Şerifler Yalısı’ Emirgan mellett, mely 1780-ban épült, s egy későbbi tulajdonosa nevét viseli. A Boszporusz legdrágább villája az ’Erbilgin Yalısı’ (Yeniköyben található), mely a Forbes magazin szerint a világ ötödik legdrágább ingatlana a maga 100 millió dolláros értékével. A rezidencia 30.000 négyzetméteren terül el, 64 szobája van, s tágas ablakai a vízre néznek.

A szoros egyik legszebb rezidenciája az ázsiai parton a filigrán megjelenésű Ethem Pertev Yalı, mely egy Amerikában élő, ősi török család tulajdonában van. A Köprülü-dinasztia számos nagyvezírt adott az Ottomán Birodalomnak, így amikor 2000-ben megvásárolták a szép régi épületet, a régi tradíciókat igyekeztek feléleszteni. A villa akkor szinte omladozott, de négy év – és több millió dollár – ráfordításával mára a Boszporusz egyik legszebb yalija lett. Elnézve gyöngyfehér falait, finom faragásait, ottomán stílusú medencéjét, és a pazar kilátást II. Mehmet szultán erődjére, az épület igencsak megérte a befektetést. A villa mai ára 25-30 millió dollár körül van.

Eredete meglehetősen ködös, valószínűleg az 1860-as években épült egy olyan asszony számára, akinek a személyazonossága nem ismert. Egyesek azt mondják, hogy valamelyik extravagáns szultán szerelmi ajándéka volt, megint mások úgy vélik, hogy a nő az uralkodó lánya volt. A villa akkoriban a „Hölgy nyaralópalotája” néven volt ismert, majd az 1900-as évek elején Ethem Pertev gyógyszerész vásárolta meg, innen származik mai elnevezése is. 2000-es megvásárlásáig a villát nem újították fel, így megmentése az utolsó pillanatban történt, s így is gyakorlatilag földig kellett rombolni ahhoz, hogy újjáépíthessék. Lakótere 650 négyzetméter; az épület eredetileg fából készült, melyet felújítása során vasbetonra cseréltek, s csak külső díszítései vannak fából.