Látnivalók Amszterdamban: a Beginaudvar

Amszterdam belvárosában, a Nieuwezijds Voorburgwalon található a csendes, hangulatos Begijnhof. Az eldugott udvart kicsit nehéz megtalálni, mivel kívülről szinte semmi nem utal arra, hogy a kis fehérre meszelt sorházak mögött milyen csoda rejtőzik, de ha tudjuk, hogy ott van, akkor nem érdemes feladni a keresést. A Beginaudvart két kis átjárón keresztül közelíthetjük meg. Ha szerencsések vagyunk, és napsütötte kora tavaszi napon látogatunk el Amszterdamba, akkor a város számos zöld felületén színpompás krókuszokban gyönyörködhetünk, s nincs ez másként a Begijnhof esetében sem. Sárga, fehér, lila virágok bontogatják szirmaikat a fűben, elbűvölő hangulatot kölcsönözve a város egyik legrégebbi udvarának, melynek alapítása a XIV. századra tehető.

Erre utal az is, hogy a Begijnhof a Singelen - Amszterdam körkörös csatorna-rendszerének legbelső gyűrűjén - belül, tehát a város legrégebbi részén található. Egyben itt látható Amszterdam legidősebb fából épült háza is, a 34-es szám alatt rejtőző Houten Huys (1528). Bár a beginákat már 1346-ban is említik - akkor még egyetlen épületben éltek - az udvar első megnevezése 1389-ből származik.

De kik is voltak ezek a beginák? Egy a Németalföldről származó női vallási mozgalom tagjai, akik közösségekben éltek, viszont más szerzetesrendekkel ellentétben ők nem életre szóló fogadalmat tettek a krisztusi tanok követésére, csupán ideiglenesen vállalták azt. Nem álltak közvetlen pápai vagy püspöki fennhatóság alatt (ezért később számos konfliktusuk adódott az egyházzal), a közösségek maguk alakították szabályzatukat és életmódjukat: szövésből, csipkeverésből éltek, emellett oktatást és betegek, valamint idős emberek ellátását vállalták. A rend a XIII. században élte virágkorát, később, a XVI. századra fokozatosan megszűnt, de teljesen csak a XIX-XX. században tűnt el, napjainkban csak a Hollandia és Belgium területén fellelhető, sok esetben UNESCO-védettséget élvező beginázsok (beginaudvarok) emlékeztetnek rájuk.

Az itt található épületek relatíve magasnak számítanak: jellegzetesen amszterdami stílusú városi házak. A ma is látható épületek homlokzata a XVII-XVIII. századból származik, jóllehet több ház korábban épült, tizennyolc homlokzatán még ma is megcsodálhatjuk a gótikus fakeretet. A beginaudvar két bejárata közül a régebbi (Begijnesloot-kapu) 1574-ből, míg az újabb (Spui-kapu) 1725-ből származik. A Begijnesloot-kapun díszes csúcs-követ láthatunk, rajta Szent Orsolya képével, aki az amszterdami beginák védőszentje volt. A Begijnhofban további hasonló csúcs-kövekre is bukkanhatunk, melyek képi ábrázolása erős római katolikus hatásról tanúskodnak.

Amszterdam 1578-as reformációja után a beginaudvar maradt az egyetlen római katolikus intézmény a városban, mivel az épületek a beginák saját tulajdonai voltak, a templomnak azonban be kellett fejeznie működését, később pedig az angol református egyház tulajdonába került. Az utolsó itt élő begina, Antónia nővér (világi nevén Agatha Kaptein) 1971-ben, 84 éves korában halt meg. A Begijnhofot 1979-ben újították fel; korábban zömmel 140 egyszobás lakásból állt (140 lakóval), a felújítás során az épületeket két és három szobás lakásokká alakították át. A beginaudvar házait jelenleg is egyedülálló nők lakják.

A holland főváros további nevezetességeiről a Látnivalók Amszterdamban című oldalon olvashat részletesebben.