Vándortúrán voltunk - Fjällräven Classic 1. nap - Nikkaluokta - Kebnekaise

A nap későn megy le és korán kell fel, de nem is ezért ébredünk korán, sőt nem is az izgalom miatt. Szinte zsong a tábor hajnalban, indul a rajthelyre az első rajt csoport. Mi a második rajtra kaptunk helyet, így időnk van bőven még. Nyugodtan megfürdünk, mostantól öt napig nem lesz lehetőségünk erre a luxusra. Gondosan elcsomagoljuk a holmijaink és elköltjük bőséges reggelinket a kemping éttermében. Ezzel egyébként érdemes élni, remek tejbegrízt lehet kapni, ami nem mellesleg sokáig energiával látja el testünk. A buszok elvben 11 órakor indulnak, de 10-kor már rendezett sorokban áll mindenki a parkolóban.

Mi is indulnánk már, benne a lábunkba a boogie, de a buszra szállás után még egy óra út vár ránk, míg Nikkaluoktába érünk. A mindössze három házból álló kicsiny falucska tulajdonképpen egy családi birtok, melyet egy sammi testvérpár birtokol. Sammi lapp nyelven az őslakosokat jelenti, de nem ez az egyetlen mindennapi használatban lévő lapp szó. A nemzeti park területén is található számtalan tábor, amit a rénszarvas hajtáshoz használnak. Svédországban a rénszarvastenyészet államilag jóváhagyott lapp monopólium, ebből él az őslakosok javarésze. Fél egykor bemondják, hogy már csak fél óra a rajt, addig azonban sammi dalokat hallhatunk.

Egy órakor az izgalom tetőfokára hág, visszaszámlálás: négy, három, kettő,  Lycka till everybody! Vagyis sok szerencsét és megindul a 270 fős tömeg, kezdetét veszi a 110 km-es vándortúra a Fjällräven Classic!!!  :-)

Az út széles, ami nem is árt, hogy elférjünk, de cirka fél órával később szétszakad a tömeg és már majdhogynem csak ketten megyünk. Persze előttünk és utánunk is jönnek túrázók, a fjäll skandináviában kimondottan népszerű terület, a rendezett túrán kívül is járnak itt sokan. De mindenki tudja mire vállalkoztunk és azzal is tisztába van, hogy itt a természet az úr. Mindenki köszönti a másikat a svéd Hej - szia szóval és teszi ezt őszintén, nyitott szívvel. Méghogy a zárkózott, rideg svédek...

Az időjárás csodás, süt a nap, szél nem fúj, 17 fokban a 20 kg-s hátizsákkal szakad rólunk a víz, miközben megtesszük az első 5 km-t. Itt terveztük az első pihenőt, a helyi gyorsétteremben a LapDånalds-ban.  :-) Igen, nem tévedés, sammi rénszarvasburger, feledhetetlen, tilos kihagyni. Ha már itt vagyunk, gondolom gyakorlom kicsit a svédet is, szóba elegyedek a hamburgeres sráccal, aki jó beszélgetőpartnernek bizonyul, ő is kíváncsi ránk. Mikor mondom neki, hogy Magyarországról jöttünk, nagyon megörül és közli, hogy mi rokonok vagyunk a finnugor nyelvcsalád okán, vagyis értjük a finneket is.  :-s Mikor ezt kénytelen megcáfolom, nagyon csalódott, először nem is akarja elhinni, azt hiszi csak ugratom, de nem.

Végül félórás pihenő után tovább indulunk, a távolban már látható hegyek felé, melyek között az elkövetkező napokat fogjuk tölteni. A csúcsokat sajnos nem látni, pedig ott áll Svédország legmagasabb pontja is a Kebnekaise (2111m). A növényzet itt még a szokványos skandináv erdő, 2-3 m-es nyírfákkal, dús aljnövényzettel, gombákkal és madarakkal.
Az út kicsit sziklás, de nem vészes, azonban így is érdemes időnként megállni pihenni, gyönyörködni a tájban. Mi ezeket a pihenőket 8 km-ként tarjuk, olyan másfél-két óránként. Ezzel a tempóval is este nyolcra elérjük az első ellenőrzőpontot a Kebnekaise fjällstation-t, ami tulajdonképpen egy több házból álló turistaállomás.

Teltház van, nem csak az házakban - ez minket egyébként se hoz lázba, mivel tilos használnunk a túra ideje alatt ilyen infrastruktúrát, hanem a környező erdőben is. Minden jó hely elkelt már, így csak viszonylag messze a víztől, magas fűben tudjuk felverni sátrunk, ami nem túl szerencsés, de erre még majd visszatérek. Elkészítjük első gyorskajánkat is, melynek receptje így kezdődik: Tépd le a zacskó tetejét és mielőtt beleöntöd a 3 dl forró vizet, ne felejtsd el kivenni a silicagélt!  :-)
Miközben eszünk egy svéd férfi lép "táborunk" területére és kér engedélyt az áthaladásra. Svédország teljes területén szabad a vadkempingezés, de persze tiszteletbe tartják egymást a vándorok. Tőlünk nem messze is áll egy sátor, de semmi mozgás, valószínűleg a tulajdonosa valahol éppen túrázik. Nyugodtan teheti, a cuccait tuti nem fogja senki bántani.
Hogy számokról is essen szó, teljesítettük az első etapot (Nikkaluokta - Kebnekaise), ami 19 km volt. Ez volt a terv is, szóval sikeres napot zárunk.
Közben beállt a szürkület, mely jelzi, hogy tulajdonképp már éjszaka van, így romantikus patak melletti fogmosás után nyugovóra térünk a fehér éjszaka félhomályában.