Sas út – nem csak sasoknak!

Úgy gondolom, nem kétséges, hogy a napjainkban a Lengyel-Tátrában található Sas út (Orla Perć) tekinthető a Tátra legnagyobb kihívást jelentő turistaútjának. Az útvonalon beépített láncok, egyéb segédeszközök meglehetősen nagy száma, valamint egyes szakaszainak exponáltsága miatt a tapasztalatlan turisták, a nagy kitettséget nem kedvelők számára nem ajánlott itt kezdeni a Tátrával történő ismerkedést. A gerincen történő biztonságos közlekedéshez szükség van megfelelő felszerelésre (pl. megfelelő lábbeli), magashegyi tapasztalatra, arra, hogy a kitett helyeken is nyugodtak tudjunk maradni (ideértve a teljes szédülésmentességet), valamint kellő óvatosságra.

De vajon tényleg ennyire nehéz ez a szinte teljes hosszában 2100-2300 méter közötti magasságban vezető turistaút? A Sas út valóban nem egy könnyű hegyi séta, de optimális időjárási körülmények között a felkészült turisták számára ideális túracél lehet. Végül is egy jelzett turistaútról van szó, amely nem igényel sem hegymászó képzettséget, sem pedig hegymászó felszerelést (ez alól talán csak a sisak a kivétel). Ne feledjük azonban, hogy az időjárási körülmények romlásával arányosan a nehézségek is megnőnek, a ködben nehezebb a tájékozódás, a szikla csúszóssá és alattomossá válik, a nem biztosított szakaszon és a szakadékok keresztezésekor pedig könnyen kicsúszhatunk. Ha tehát a Sas útra készülünk, fokozottan figyeljünk a várható időjárásra.

Mielőtt valaki a Sas útra indul, mindenképpen érdemes (sőt, szükséges) könnyebb, rövidebb, de hasonló technikai nehézséget jelentő útvonalakon némi tapasztalatra szert tenni. Ki lehet próbálni magunkat pl. a Tátra szlovák oldalán a Vörös-torony-hágó és a Rovátka, vagy a Liptói-Tátrában a Hegyes-Rohács és a Három-púp láncain. Lengyel oldalon ugyancsak megfelelő felkészítő terep lehet a Tengerszem-csúcsra, a Svinicára vagy a Zawrat-hágóra vezető láncos út. Ha korábban tapasztalatokat szereztünk nehéz terepen, ha nem félünk a magasságtól, ha nem okoz nehézséget a kitett terepen történő túrázás valamint a láncok használata felfelé mászás és ereszkedés során, ha megfontoltak és óvatosak vagyunk, ha jók az időjárási körülmények – ezek a tényezők együttesen szinte garantálják a Sas úton a biztonságos túrázást. Szinte, mert balesetek történhetnek, és sajnos rendszeresen történnek is, ezért csak óvatosan!

A Sas út nyomvonalát 1903-1906 között Franciszek Henryk Nowicki lengyel költő, és a szenvedélyes turista, valamint Walenty Gadowski lelkész iránymutatásai alapján jelölték ki. Kezdetben az útvonal a Wołoszyn-gerincen át a Wołoszyn-tisztásról is elérhető volt, de a Kereszt-nyeregről erre vezető ösvényt 1932-ben lezárták. Az útvonalat a múltban többször felújították és korszerűsítették. Jelenleg két helyen kell vaslétrán fel, illetve lemászni, az útvonal további részeit láncokkal és hágcsókkal tették járhatóvá. A korábbi években rendszeresen előforduló balesetek miatt (a Sas úton megnyitása óta több mint 100 ember vesztette életét) 2007-ben az útvonal első, Zawrat-hágó és Zerge-hegy közötti szakaszát egyirányúsították.

Hogyan juthatunk el legegyszerűbben a Sas útra? A legnépszerűbb útvonal a Murowaniec menedékháztól (Schronisko Murowaniec) a Zawrat-hágóra (Zawrat) vezető kék jelzésű turistaút, de a másik oldalról, a Lengyel-Öt-tó völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) a kék jelzésen ugyancsak ide érkezhetünk. Ugyancsak mindkét irányból, vagyis a Gąsienica-völgyből (Dolina Gąsienicowa) és a Lengyel-Öt-tó völgyéből is elérhetjük a Sas út keleti végpontját, a Kereszt-nyerget (Przełęcz Krzyżne) a sárga jelzésű turistaúton, ez az útvonal azonban amilyen egyszerű, éppen olyan fárasztó és unalmas is. Sokak által kedvelt megközelítési módja lehet a Sas útnak, ha felvonóval felmegyünk a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch), majd onnan a piros jelzésen, a Liliom-hágón (Liliowe) és a Svinicán (Świnica) át közelítjük meg a Zawrat-hágót. Ezeken kívül a Lengyel-Öt-tó völgyéből a fekete jelzésen a Zerge-hegyre (Kozi Wierch), vagy a Gąsienica-völgyből a zöld jelzésen az Északi-Gránát-csúcsra (Zadni Granat) juthatunk. Ugyancsak a Gąsienica-völgyből érhetjük el a fekete jelzésen a Kulczyński-árkot (Żleb Kulczyńskiego), a sárga jelzésen a Déli-Gránát-csúcsot (Skrajny Granat), valamint egy másik sárga jelzésen mindkét oldalról a Zerge-csorbát (Kozią Przełęcz).

Nézzük most a Sas út átlagosnál nehezebb, a szokásosnál is nagyobb körültekintést igénylő részeit. A Zawratról indulva az első komplikációk a Honoratka-szakadék (Honoratka) fölött áthaladva adódhatnak. Bár ez talán csak az erősen kitett tér miatt van, azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a rész gyakran eléggé csúszós. Aztán a Zerge-csorba előtt egy nagyon kitett fém létra következik, amelyen le kell másznunk a csorbába. Itt technikai nehézségről nem nagyon beszélhetünk, szédülésre hajlamos turistáknak viszont ez a lemászás gondot okozhat. Összességében nincs más dolgunk, mint nyugodtan lemászni a létrán, majd az alján egy nagy lépést kell tenni balra. Ez így leríva egyértelmű, aki azonban kevéssé ismeri a Tátra láncos útjait, az bizonyára nem így gondolja.

Ezután le kell ereszkednünk a Zerge-csorbából. Ez a szakasz nem tűnik túl igényesnek, de ne feledjük, hogy adott esetben a csorbába a Lengyel-Öt-tó völgyéből ugyanezen a sárga jelzésen érkezőket kell kerülgetni, ami nem mindig egyszerű feladat. Miután túl vagyunk ezen a láncos szakaszon, hamarosan elérjük a Zerge-bástyát (Kozie Czuby). Itt a majdnem függőleges sziklafal miatt óvatosnak kell lennünk, hasonlóképpen, mint az ezután következő Felső-Zerge-csorbába (Kozia Przełęcz Wyżnia) történő meredek leereszkedésnél.

A Zerge-hegy – Északi-Gránát-csúcs közötti szakasz szinte tökéletes azok számára, akik még soha nem voltak a Sas úton. Komplikációk csak a Kulczyński-árokban történő ereszkedéskor, a Fekete-Barát-kéményben (Kominek pod Czarnym Mniszkiem) történő felmászás során, valamint a Hátsó-Sieczka-csorba (Zadnia Sieczkowa Przełączka) különleges nyílása feletti átlépéskor adódhatnak.

Az Északi-Gránát-csúcsról a további útvonal viszonylag nehéz, de azért ezt sem kell eltúlozni. A Gránát-csorba (Granacka Przełęcz) környezetében a sziklák adott esetben rendkívül csúszósak lehetnek. Keskeny ösvényen haladunk, és ezen kívül azzal is számolnunk kell, hogy itt már velünk szemben, a másik oldalról is jöhetnek turisták. Az Északi-Gránát-csúcs és a Gránát-csorba között, valamint a Buczyna-tornyok traverzálása során a kavicsos, törmelékes nyomvonal is fokozott óvatosságot kíván, de ugyanilyen körültekintőnek kell lenni az esetlegesen lehulló nagyobb kövek miatt. Ennek a szakasznak a legnehezebb részei talán a kéményekbe történő le- és felmászások. Sokak véleménye szerint ez az utolsó, mások szerint viszont az első, a Zawrat-hágó – Zerge-hegy közötti szakasz a Sas út legnehezebb része. Akármelyik is az igaz, ezeket a részeket korábbi tátrai tapasztalatok nélkül szinte biztosan nem lehet gond nélkül végigjárni.

Akinek félelmei és aggodalmai vannak a Sas úttal kapcsolatban, annak azt javaslom, hogy ne egyvégtében, hanem több alkalommal, több kisebb-nagyobb szakaszra bontva próbálkozzon meg az útvonal bejárásával. Az önmagukban bizonytalan turistáknak a Sas úttal való ismerkedést a Gránát-csúcsokat összekötő turistaút bejárásával ajánlott elkezdeni. Talán ez a hullámzó gerinc az egész útvonal legegyszerűbb része, ráadásul egy nagyon rövid szakaszról van szó, így ha menetközben rájövünk, hogy ez bármilyen okból nem nekünk való, gyorsan le lehet ereszkedni a Gąsienica-völgy felé. Ugyancsak megfelelő betekintést nyújt az útvonal nehézségeibe, ha a Lengyel-Öt-tó völgyéből a sárga jelzésen felmegyünk a Zerge-csorbába, majd a Sas úton a Zerge-hegyet a fekete jelzésen elhagyva térünk vissza a völgybe. Ez az útvonal technikailag nem különbözik lényegesen magától a Sas úttól, így aki bizonytalan a saját képességeiben, ezen a nyomvonalon ellenőrizni tudja a felkészültségét. Ha ezeket a szakaszokat gond nélkül sikerült végigjárni, akkor következhet a Zerge-hegy – Gránát-csúcsok közötti útvonal, bár itt már lehetnek esetlegesen nehézséget jelentő részek. Ha ezen is sikeresen túl vagyunk, akkor elindulhatunk az Északi-Gránát-csúcs – Kereszt-nyereg közötti, mindkét irányból járható útvonalon. Ezen a Sas út keleti végét jelentő útvonalon a kéményekben történő fel- és lemászást segítő láncok hosszú sorát találjuk, melyek segítségével kellőképpen elsajátíthatjuk a láncok segítségével történő túrázás alapjait.

A végig piros színnel jelzett Sas út turistaútjának hossza 4,3 kilométer, az útvonal szintkülönbsége a beszállás és a kiszállás nélkül kb. 1020 méter, a végigjárásához szükséges átlagos idő a kalauzok szerint kb. 7 óra. Erős tempót diktálva ezt az időt lehet csökkenteni, de mivel az útvonal nagyon vonzó, és a kilátás gyakori megállásra ösztönöz, ezért a gyors tempó egyrészt nem ajánlott, másrészt a sok turista miatt általában nem is lehetséges. Ezért a szintidőre, az ahhoz viszonyított helyzetünkre már a túra tervezése során oda kell figyelni, mivel az útvonal megközelítése és elhagyása is meglehetősen időigényes.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Sas út a fent említett nehézségek ellenére az átlagosan tapasztalt turistáknak nyugodtan ajánlható. Aki rendelkezik magashegyi tapasztalattal, mentálisan és fizikailag is kellően felkészült, körültekintő, nem szédülős, annak bátran javasolható, még akkor is, ha korábban nem túrázott túl sokat a Magas-Tátrában.