Tátra vélemények

A Kárpátok és a Felvidék legmagasabb hegysége, a Szlovákia és Lengyelország között emelkedő Magas-Tátra. A gyönyörű és vad hegyvidék a zergék, mormoták és sasok otthona, de szentélyéhez járulnak az elkötelezett természetjárók is, hogy feltöltekezzenek természeti szépségeinek látványával. A világ legkisebb magashegységének több mint 30 csúcsa haladja meg a 2500 méteres tengerszint feletti magasságot, így nem csak különleges tájképi érték a szepesi dombvidékből átmenet nélkül előtörő bércek látványa, hanem egyedi éghajlati és klimatikus viszonyokat is eredményeznek a magas hegyek.

Tátrai túráink során bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a szlovák vagy a lengyel hegyimentők, és ezzel összefüggésben az adott ország egészségügyi intézmények szolgáltatásait kelljen igénybe venni. Az utóbbi évek túrái és kirándulásai alkalmával volt „szerencsém” megismerkedni a szlovák (HZS) és a lengyel (TOPR) hegyimentők munkájával, valamint bepillantást nyerhettem a zakopanei és a krakkói kórház sürgősségi osztályainak életébe.

A Magas-Tátra szebbnél szebb kilátásokkal, izgalmas hegycsúcsokkal, vígan csörgedező patakokkal és zöldellő völgyekkel várja a Természet szerelmeseit. Nehéz hágótúrák, kevésbé megerőltető, csak menedékházakhoz, tavakhoz vezető gyalogösvények és kifejezetten könnyű túrák közül választhatunk. [utazom:csikkep:48063] Az egyik legszebb ilyen túra a Magas-Tátra keleti felében található Zöld-tavi menedékház - akár családdal, kisebb gyerekekkel is nyugodtan bevállalhatjuk a körülbelül 6-7 órás, gyönyörű tátrai tájon át vezető kirándulást.

A Magas-Tátra vad csúcsai és zúgó fenyvesei nagyon vonzó célpontot jelentenek a hazai természetszeretők számára. A Csorba-tó és a Rysy, azaz a Tengerszem-csúcs mellett az leghíresebb látnivaló kétségtelenül az Ótátrafüred(Stary Smokovec) felett található Tarpataki-vízesések. A Csontváry Kosztka Tivadar  által is megörökített vízesések gyönyörű látványt kínálnak az erre túrázók számára.

A Szlovák Paradicsom, eredeti nevén Káposztafalvi-karszt Szlovákia egyik legszebb természeti látványossága. A mészkőfennsíkba számtalan keskeny szurdokot vájt a víz és a jég évezredes munkája- ezeket pallók, létrák és láncok segítségével lehet felfedezni. [utazom:csikkep:470] A kellemes gyalogtúra célpont főleg tavasszal és ősszel nyújt lenyűgöző látványt, amikor a legszínesebb a táj. Ha kedvet kaptál a túrához, csatlakozz Te is!

Az utazom.com Utazási iroda tisztelettel meghívja Önt Nagy Árpád "Tátrai hangulatok" című könyvének vetítéssel egybekötött bemutatójára.
A könyvet bemutatja:
Dr. Katona István - alpinfestő
Lele József - Agenda Natura Kiadó   Az esemény részletei elérhetőek a facebook oldalunkon a https://www.facebook.com/events/1689528447959061/ címen.

Október első napján a szép őszi időt kihasználva Katával, Zolival és Mikivel a Liptói-Tátra egyik legismertebb részébe, a Rohács-csoport csúcsaira indultunk. Ezúttal is korán keltünk, így reggel 8 órakor fázósan szálltunk ki az autóból a Rohácsi-völgy (Roháčska dolina) Spálená nevű síközpontjában az elmúlt évben átadott új, hatszemélyes ülőszékes felvonó mellett kialakított központi parkolóban (1024 m). Az új, nagy befogadóképességű parkoló kialakításával együtt a korábbi felső parkolót megszüntették, azt, és a szilárd burkolatú utat így az erdőn át vezető, kb.

Csaknem 1400 zergét számoltak össze a Tátrában az őszi állományfelmérés során. A hegység szimbólumának számító kérődzők száma a Tátra szlovák részén továbbra is emelkedik, a lengyel részen viszont csökken – derül ki a Tátrai Nemzeti Park erdeit felügyelő állami ügynökség adataiból. A park munkatársai által a múlt hónap második felében végzett állományfelmérés eredményei szerint a Tátra teljes területén – vagyis a szlovák és lengyel részén együttvéve – 1345 zerge, köztük 124 gida él.

Hosszú várakozás után végre örömteli hírrel szolgálhatok a Magas-Tátra egykori világa, hazánk egykori legmagasabb hegységének történelme iránt érdeklődők széles táborának. Jelenleg már a nyomdában van, és várhatóan november végén megjelenik a „Tátrai hangulatok” című képeslapos könyvem, amely nem más, mint egy képeslapalbum, melyben korabeli képeslapok segítségével próbálom meg felidézni a millennium utáni évek tátrai világát, hangulatát. Olyan képeslapokról van szó, amelyeket a képeslapkiadás hőskorában, a XIX. század utolsó éveitől kezdődően az I.

A medvék kora gyermekkorunktól a társaink. Játszunk, sőt sokszor alszunk is velük, ezért természetesen ennivaló kis állatként gondolunk rájuk. A Tátrában túrázva viszont élő medvékkel találkozhatunk, akik néha sajnos agresszívek lehetnek. Mit tegyünk, ha ez bekövetkezik? Van olyan garantált recept, mellyel túlélhetjük ezzel a hatalmas vadállattal történő találkozást? Minden medve más és más.

Ebben az évben bakancslistám első helyén szerepelt a Vadorzó-hágó. Több mint 10 éve nem jártam itt, ezért már nagyon vártan a napot, amikor végre elindulhatok. Különböző okokból megszokott társaim közül ezúttal senki nem tudott velem jönni, ezért egyedül vágtam neki ennek a túrának. A hajnali indulás után kora reggel érkeztem meg a jól ismert parkolóba (984 m), ahol az itt általában megszokott kellemetlen hideg fogadott. Részben ezért, részben pedig azért, mert hosszú út állt előttem, a Halastóig viszonylag gyorsra vettem a tempót.

Az alábbi cikkhez elöljáróban talán mindennél jobban illik egy idézet Svetozára Krna – „Dvetisíc kilometrov, od železných vrát po Devín” (Kétezer kilométer, a Vaskaputól Dévényig) című könyvéből: „A természet állapota sokat elmond a nemzet kultúrájáról. De hány ember küzd a kulturálatlan beszéd ellen? A természetvédelemre sem mindig igaz, hogy a cél szentesíti az eszközt”.

Babonák – meglehetősen kiterjedt témakör, különösen, ami a hegyeket illeti. Akár hiszünk benne, akár nem, azt hiszem fontos kérdés mindannyiunk számára. Vannak közöttünk olyanok, akik szinte a babonák rabjai, és vannak olyanok, akik csak legyintenek ezekre, és nem törődnek velük. Én a mindennapi életben biztosan a második csoportba tartozom. Nem érdekel, ha egy fekete macska átszalad előttem az úton, vagy ha felborul a sótartó, ami a régi hagyomány szerint veszekedést jelent.

A hegyek a szenvedélyünk. Amikor családunk gyermekkel gyarapodott, döntés előtt álltunk, hogy átmenetileg lemondjunk-e a hegyekről, vagy vágjunk neki a gyerekkel együtt. Többször találkoztunk azzal a véleménnyel, hogy azok a szülők, akik a kisgyermeket magukkal viszik a hegyekbe, alapjában önzőek. Biztosan ennek is megvan az oka. Nem akartunk lemondani a szeretett hegyeinkről, így aztán hármasban indultunk neki. De ez nem jelenti azt, hogy visszaéltünk a gyerek helyzetével.

A Tátra sokunk számára egy és oszthatatlan egységet képez – a nyugalom szigete és a felüdülés forrása. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy a hegységet az államhatár két részre osztja, és a két szomszédos országban sok mindenben eltérő szabályok uralkodnak. Elgondolkozott már valaki azon, hogy vajon a Tátra melyik oldalán jobb lenni? Ha nem, néhány támponttal, a Tátra két oldalán tapasztalható előnyök és hátrányok felidézésével megpróbálunk erre a kérdésre választ találni.