Ódon ékszerdoboz Dél-Angliában - Rye

Már maga a fekvése is ideális: mintegy három kilométerre a nyílt tengertől – ami megóvja a kíméletlen viharoktól, mégis kellőképpen közel, ha az ember egy romantikus tengerparti sétára vágyik. A cseppnyi dél-angliai falu (alig két órára Londontól), Rye egykor jelentős hajózási központnak számított, nem csak katonai, de kereskedelmi célú szövetségek tagja is volt a középkorban. A városka három folyó – Rother, Tillingham és Brede – találkozásánál fekszik, ezek biztosították kijáratát a tengerhez. Több száz éves épületei még ma is hitelesen tükrözik egykori jelentőségét. Rye bár méretét tekintve falu, történelmi gyökereinek köszönhetően városi besorolást élvez.

Gondtalanul barangolva régi, hangulatos utcáin, könnyen a múlt viharvert éveiben érezhetjük magunkat, pláne, ha felidézzük magunkban azokat a vadromantikus kalandokat, melyekről Rye a XVIII-XIX. században híres volt. Tengerhez fekvő közelségének köszönhetően hamar rátaláltak a csempész bandák, melyek a bájos városka fogadóit és pubjait használták főhadiszállásul. Közülük is a leghirhedtebb a Hawkhurst banda volt, mely 1735-49 között számtalan bűntényt hajtott végre Anglia dél-keleti partvidékén. A legenda szerint a bandatagok legtöbbször állig felfegyverezve üldögéltek a híres The Mermaid Inn fogadó asztalainál. Egy alkalommal, amikor a Hawkhurst-ök a fogadóban iszogattak, páran úgy határoztak, hogy felkeresik a közeli The Red Lion fogadót is. Amint épp fegyvereikkel a levegőbe lövöldöztek, egy közelben bámészkodó fickó, bizonyos James Marshall túl intenzív figyelmet szentelt a bandatagoknak, mire azok magukkal vitték, és többet senki nem hallott felőle.

Persze a The Mermaid Inn nem csak a XVIII-XIX. századi csempészbandákról nevezetes. A jelenleg is működő fogadó – melynek alapjait 1156-ban építették, s mai formáját 1420 óta őrzi – különleges szellemeivel is csábítja azokat vállalkozó szellemű turistákat, akik itt  töltenék az éjszakát. Azt mondják, hogy néhány csempész, azok szeretői és más korabeli figura kísértete járja a fogadó szobáit éjjelente. A 15-ös szobában egy fehér ruhás hölgy szelleme kísért, aki a kandalló melletti széken szokott ülni. A vendégek állítják, hogy ruháik, melyeket este a székre tettek, reggelre mindig vizesek. A 16-os szobában egy férfi szelleme ijesztgeti az ott megszállókat, aki a szoba és a fürdőszoba közti falon keresztül járkál. A legijesztőbb talán a 18-as szoba lehet, ahol megmagyarázhatatlan fényjelenségekről szoktak beszámolni az éjszaka közepén. Egy alkalommal a személyzet egyik tagja épp a kandallónál állt, amikor a túloldalon leestek az üvegek a polcról, az illető azonnal felmondott. Ebben a szobában egy régi szobalány kísért, aki az egyik bandatag kedvese volt, de mivel túl sokat tudott, megölték. A 3-as szobában a banda alapítójának felesége kísértett, aki egy hintaszékben üldögélt. A vendégek, akik az éjszaka során felébredtek, elmesélték, hogy a  hintaszék magától hintázott, a szoba pedig jéghideg volt. Az ominózus bútordarabot végül eltávolították a szobából.

A fogadó a kora-középkorban egyébként saját készítésű söréről volt nevezetes. A `Syn`s Lounge` nevezetű étkező ódon tölgyfagerendáin található vésetek a reformáció (1530-as évek) elől, a kontinensről menekülő katolikus papok keze nyomát viselik: J.H.S. (Jesus Homnium Salvator). A XVI. században még I. Erzsébet királynő is megszállt itt. A legenda úgy tartja, hogy a csempészbandák által ásott titkos alagutak tucatjai futottak szerteszét a fogadótól, az egyik közülük a The Old Bell Inn-hez (1390-ben épült). A folyosó végén, már a The Old Bell Inn-ben egy forgó szekrény fedezte a titkos járatot, mely biztonságos menekülő útvonalat jelentett a gengszterek számára. A The Mermaid Inn 1770-ben megszűnt mint fogadó, később magánházként, és klubként, a második világháborúban pedig helyőrségként működött, ma ismét eredeti funkciójában szerepel.

A városka másik ódon épülete az Ypres-torony (eredetileg Baddings-toronyként épült 1249-ben). Az erődítmény az esetleges francia támadások ellen szolgált a város védelmére. Ma egykori tulajdonosa, John de Ypres nevét viseli. A várban a városi múzeum egy része kapott helyet. Nem messze található az 1329-ben épült városkapu, mely Rye egyetlen megmaradt erődített kapuja (egykor négy volt belőle). A városka egyik legizgalmasabb szálláshelye (persze a The Mermaid Inn-t nehéz überelni) az egykori szélmalomból kialakított B&B hotel, a Gibbet Mill. A ma is látható malom 1824-ben épült, de feljegyzések bizonyítják, hogy már 1596-ben is malom működött itt. A malom 1930-ig pékségként üzemelt, amikor leégett, s csak 1932-re épült újjá. Feltétlenül érdemes megnézni Rye gyönyörű románkori (XII. század eleje) templomát, melyet Szűz Máriának szenteltek, s melyet East Sussex katedrálisának is neveznek. A templom jól tükrözi Rye egykori gazdagságát és jelentőségét.