Isztambuli látnivalók

Isztambul misztikája, keleties hangulata, illatai, ízei és gyönyörű épületei számos írót, szerzőt, vagy épp filmrendezőt ihlettek már meg. A város feltűnt Agatha Christie könyveiben (akinek a híres Pera Palace hotel volt kedvenc szállodája), de több James Bond filmben is, hogy csak a leghíresebbeket említsük. De vajon minek köszönheti ezt a hatalmas sikert? Ennek járunk most utána…

Isztambul – mely 1923-ig az Oszmán Birodalom fővárosa volt, s mely 1928 óta viseli ma ismert nevét – egy romantikus, keleti hangulatú, csodáktól hemzsegő, barátságos metropolisz. Az ősi város (korábban Bizánc, majd Konstantinápoly) két kontinens határán fekszik: megélt görög, római, keresztes és oszmán hódítást is, így kulturális sokszínűsége nem meglepő. Európai, de mégis misztikus, s még az ízig-vérig keleti nagyvárosok utcai mocska sem jellemző rá, ami esetleg elriasztaná a nyugati színvonalhoz szokott utazókat. Isztambul egyszerűen magával ragadó, csábító és rengeteg látnivalóval büszkélkedik, úgyhogy a kulturális feltöltődésre vágyó kalandor egy hét alatt sem telne be vele, hisz minden napra jut valami ínyencség.

Évi 133 milliárd dolláros bevételével a világ 34. leggazdagabb városa, amely 2010-ben Pécs és Essen mellett Európa kulturális fővárosa volt.

Bőven találunk a történelemben és az irodalomban is Isztambult dicsőítő idézeteket, így például Alphonse de Lamartine híres mondatát: „Ha csak egyetlen pillantást vethetnénk e világra, Isztambul az, mit látni kell.” De hasonlóan megtisztelő Napóleon megjegyzése is, mely szerint „Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fővárosa”. Hát ezekkel a kijelentésekkel nem nagyon tudok vitázni. Szerencsés fekvésének köszönhetően jól elkülönülnek a különböző negyedek, melyek mind más és más hangulatot tükröznek.

Az óvárosi részen az ókori és kora oszmán kori műemlékek sorakoznak, mint a Yerebatan Ciszterna, a Hagia Sophia, a Kék mecset vagy a Topkapi szeráj, hogy a keleti illatoktól terhes Fűszerbazárról és Nagy Bazárról ne is beszéljünk. Az Aranyszarv-öböl északi partján elterülő Beyoglu-negyed a XIX. század modern, európai stílusát tükrözi, hisz a Galata-torony körüli utcácskák mintha csak a párizsi Montmartre bohókás, művész világába repítenének. A Beyoglun túl, a Boszporusz partján felépült Dolmabahce-palota pedig akár Versailles eleganciájával vetekedhet. A múzeumok szerelmesei is bőven találnak itt kedvükre való tárlatokat, az én személyes kedvencem a Topkapi palota mellett megbújó Isztambuli Archeológiai Múzeum. Persze a városban akár csak sétálni is élvezet, amikor belépőkre nem költenénk, viszont szívesen gyönyörködnénk a bennünket körülvevő épületek és természeti környezet szépségében. Barangoljunk a romantikus elnevezésű Aranyszarv-öböl partján, üljünk be egy Efes-sörre a Galata-híd egyik vendéglátó egységébe, térjünk be a rengeteg festői mecset valamelyikébe (a legszebbek között a Szulejmanije-mecset, az Új mecset, vagy a szoros partján, a Boszporusz-híd tövében magasodó bájos Ortaköy-mecset), keressük fel a Topkapi-palota és a Hagia Sophia között futó Sogukcesme sokagit, ezt a kis romantikus hangulatú, ottomán kori faházakkal teli sétálóutcát, egészen biztos, hogy maradandó élményekkel leszünk gazdagabbak.

Mivel a város 80 kilométer hosszú, nem mondható éppen kicsiny településnek, ennek ellenére a turisták által kedvelt részek viszonylag könnyen bejárhatók különösebb közlekedés nélkül is. Mindennek ellenére néhány hasznos információ jól jöhet, ha villamosra, vagy sétahajóra szállnánk, hiszen ez utóbbi például kedvelt, de távolabb eső turistalátványosságok közlekedési eszköze, ami akár egész napos program is lehet. A hajók a forgalmas Eminönü állomásról, a Galata-híd óvárosi lábától, Besiktasból, vagy a Kabatas-kikötőből (Beyoglu) indulnak, s a szélrózsa minden irányába közlekednek. Akik rövidebb útra vállalkoznak, azoknak a Herceg-szigeteket (Adalar) érdemes felkeresni, melynek festői környezete, homokos strandjai igazi vendégcsalogató látványosságok. A szigeteken – ahol Isztambul szerte a legmagasabbak az ingatlanárak – nem lehet gépkocsival közlekedni. Másik kedvelt úti cél a Boszporuszon a Fekete-tenger kijáratáig végighajózni. A 6 órás túra 10:35-kor indul az Eminönü állomásról, 10:50-kor ér Besiktasba, majd Kanlica, Sariyer és Rumeli Kavagi érintésével köt ki a hangulatos Anadolu Kavagi halászfalunál, mely az ázsiai oldalon található. Itt érdemes beülni egy ízletes ebédre valamelyik tengeri ínyencségeket kínáló étterembe, majd a hajó 3 óra elteltével indul vissza. Út közben csodálatos tengerparti nyaralókat, ún. yalisokat csodálhatunk meg, melyek többnyire a XVIII-XIX. században épültek.

Ha már szóba kerültek Anadolu Kavagi halászfalu tengeri herkentyűkre szakosodott éttermei, térjünk ki néhány mondat erejéig az isztambuli gasztronómiára is, hiszen a török főváros világszerte híres ízletes étkeiről. Változatos, gazdag ízvilág, sokféle fűszer jellemzi, szeretik a különféle húsokat (a disznó kivételével), valamint a zöldségeket és gyümölcsöket. Mivel a törökök édes szájúak, édességek közül is bőven találunk ízlésünknek megfelelő fogást a baklaváktól a különböző szárított és cukrozott gyümölcsökig. Miután bőségesen felszerelkeztünk baklavákkal, induljunk neki Isztambul magával ragadó utcácskái felderítésének, hisz egy hét sem lesz elegendő, hogy mindent végigjárjunk.

Isztambul további nevezetességeiről a Látnivalók Isztambulban című oldalon olvashat részletesebben.