Párizsi látnivalók

Azt mondják, Párizs – London, New York és Tokió mellett – a világ négy legjelentősebb városának egyike, s ez talán nem is véletlen. Nem csupán azért, mert Európa egyik legnépesebb városa, nem csak vezető politikai és kulturális központ mivoltáért, sokkal inkább, mert Párizs évszázadok óta egyet jelent a művészetekkel és a tudománnyal. Így amióta turizmus létezik, a francia főváros az egyik legkedveltebb úti cél.

Tágas franciaablakokkal ékített, pasztellszínű épületek sorjáznak a szabályosan megtervezett, nyílegyenes sugárutak mentén, melyeket kecses kandeláberek és dús lombú fák kísérnek. A boulevardok-at pici, kerek asztalos kávézók, és csillogó üzletek pettyezik. Mintha az egész városra ez a visszafogott, egységes elegancia lenne jellemző: egységes lakóépületek, közel egyforma, egymással harmonizáló homlokzatok, padok, árusító pavilonok, utcai órák, lámpaoszlopok és jelzőtáblák, melyeket hatalmas parkok, például a Bois de Boulogne, a Bois de Vincennes, a Tuileriák kertje, vagy a Jardin du Luxembourg egységesen zöld foltjai oldanak fel. Az egész város egy észak-déli és egy kelet-nyugati tengely mentén bontakozott ki a XIX. század derekán. Merthogy Párizs azelőtt bizony messze nem ilyen kifinomult, előkelő és élhető benyomást keltett. Ellenkezőleg!

Hatalmas nyomortelepek, zsúfoltság, kacskaringós, sehová sem vezető sikátorok, szennyezett ivóvíz, elégtelen csatornahálózat, járványok, és nehézkes közlekedés, mely egyre nyomasztóbb valóságként nehezedett a kapitalizálódás útján elindult város számára. III. Napóleon (Második Birodalom) idején Seine megye prefektusa, Georges-Eugéne Haussmann báró vállalta azt a nehéz, de dicsőséges feladatot, hogy a középkori zsúfolt Párizsból csillogó, modern metropoliszt varázsoljon (1853-1870). Csak néhány az érdekes szabályok közül: minden épülettulajdonost köteleztek a tízévenkénti homlokzat-felújításra, és hasonló módon szabályozták az épületek méreteit, valamint homlokzatuk esztétikai aspektusait is. A 20 méternél szélesebb utcákban az épületek magassága szigorúan a 17,55 – 20 méter között lehetett, a tetőknek legalább 45 fokos lejtőt kellett bezárni, ebből következően a Második Birodalom építészetét a manzárdtető és a tetőtér elterjedése is jellemezte, az egymással szomszédos épületeknél azonos magasságban kellett kialakítani az emeleteket, a homlokzatok fő vonalainak azonosnak kellett lenniük, valamint egy-egy utca épületeit ugyanarról a helyről bányászott kőből kellett megépíteni.

Ekkor alakult ki Párizs ma is jól működő közlekedési rendszere, a különböző negyedeket és csomópontokat összekötő sugárutak is, ami alapvető követelménye volt a kibontakozó kapitalizmus térnyerésének, s melyek máig a párizsi úthálózat gerincét képezik. Ma Párizs nem csupán a légiközlekedés egyik jelentős nemzetközi csomópontja (két reptere is van, az Orly és a Charles de Gaulle), de a vasúthálózatnak is, melynek magját még Haussmann fektette le. Ez a kiindulópontja az egész országot behálózó TGV járatoknak, de innen indulnak a London felé közlekedő Eurostar és a Benelux-államokba tartó Thalys vonatok is. Jelentős csomópont az autópálya-hálózatban is, az átmenő forgalom számára azonban a körgyűrű használata ajánlott a város óriási és lassú forgalma miatt. Párizsban elsősorban a metrót használják a tömegközlekedés lebonyolítására, mely 14 vonalon jár, így gyakorlatilag az egész várost behálózzák a metróvonalak. Így az sem meglepő, ha a turisták és a bevándorlók mellett jól öltözött bankárokat, ügyvédeket, vagy éppen menedzsereket is látunk a metrón.  

S ha már a jól öltözöttségnél tartunk, essék néhány szó Párizsról, mint a divat világ (egyik) fővárosáról. Ez a város adta a divattörténet legnagyobb neveit, mint Coco Chanelt (akinek eleganciája mind máig érezteti hatását a párizsi nők öltözködésén), Christian Diort, Christian Lacroix-t, Givenchy-t, Jean-Paul Gaultier-t, John Galliano-t, Louis Vuitton-t, Pierre Cardin-t, vagy Yves Saint Lauren-t, hogy csak a legnagyobbakat említsem (érdekes, egyik sem párizsi születésű, de itt lettek világszerte elismertek), s persze itt tartják a divatvilág egyik legjelentősebb eseményét, a Paris Fashion Week-et is. Itt a nők eleganciával keveredő bohém, laza stílusa oly természetes, mintha kiváltságként kapták volna ezt az „erényt”. Feltűzött hajuk szélfútta, egy-egy rakoncátlan tincs biztosan előkandikál valahonnan, mégis jól öltözöttek és stílusosak, hiszen Párizsban a természetesség első rendű követelmény.

Persze, aki nem csupán Párizs bohéman elegáns hangulatára, hanem látnivalóira, sőt, világhírű gasztronómiájára is kíváncsi, az sűrű programra számítson, ha csak egy hosszú hétvégére, de akár egy egész hétre is érkezik. Hisz a francia fővárosnak szinte minden sarkán találunk valami nevezetességet, látványosságot, vagy csak egyszerű nevenincs szépséget. Érdemes tudni, hogy a legtöbb múzeum és látnivaló a 25 év alatti EU-s állampolgárok számára ingyenesen látogatható. S hogy mi lenne az, ami egy szűk 3-4 napos programba „kötelezően” beillesztendő? Természetesen a legfontosabbak: a csupán ideiglenes ötletként épült, mára mégis a világ egyik leghíresebb nevezetességévé avanzsált Eiffel-torony, a gótikus építészet gyöngyszeme, a gyönyörű Notre Dame, a francia nemzeti büszkeséget jelképező Diadalív, a kellemes hangulatú Montmartre a csúcsán trónoló Sacré-Coeur-el, vagy a Bonaparte Napóleon végső nyughelyét rejtő Invalidusok dómja. Mivel a Louvre és a Versailles-i kastély egész napos program, így e nevezetességeket elsősorban azok keressék fel, akik már vagy többedszerre járnak Párizsban, vagy hosszabb időre érkeztek. Még rövidebb időre érkező utazóknak is érdemes megfogadni azt a jó tanácsot, hogy ne egyszerre akarják „kipipálni” Párizs összes látványosságát, hiszen ennyi szépség rövid idő alatt megfekszi az ember gyomrát, s végül úgy járnak, mint Stendhal Firenzében (Stendhal-szindróma), a híres regényíró ugyanis pszichésen összeomlott a sok gyönyörűség láttán. Párizs rengeteg gyönyörű kerttel, parkkal és történelmi sírkerttel (a leghíresebb a Pere Lachaise temető) büszkélkedik, ahol igazán pihentető sétákat tehetünk. Míg pihentetjük fáradt lábainkat, s szellemünket, üljünk be egy kávéra és egy péksüteményre valamelyik kellemes kisvendéglőbe.

A francia főváros további nevezetességeiről a Látnivalók Párizsban című oldalon olvashat részletesebben.