A londoni tömegközlekedés es a taxi

A brit főváros tömegközlekedését elsősorban a busz- és a metró forgalom adja, amely első (sőt talán második) pillantásra egyik sem tűnik egyszerűnek. A város hatalmas mérete miatt mindkét járműhálózat igen szövevényes és kiterjedt. Ennek ellenére bátran használjuk őket, mert bármilyen nevezetességet is szeretnénk megtekinteni, egészen biztos, hogy busszal vagy metróval könnyen elérhetők. Londonnak villamoshálózata is van, ez azonban főleg a város déli, metróvonalakkal kevésbé behálózott területeit szolgálja ki (elsősorban Croydon). Aki autóval érkezik az angol fővárosba, annak is egyszerűbb a tömegközlekedést használni, mivel nem csak a számunkra szokatlan balos közlekedés nehezíti a dolgunkat, hanem a gyakori dugók, parkolási nehézségek, illetve a belvárosi behajtási díj is.

The Tube
A világ legrégebbi földalatti vasútvonalát 1863-ban alapították, akkor még csak két vonallal (melyeket ma a Hammersmith & City line fed le), azóta a teljes hálózat (11 vonal) 408 km-t tesz ki, s 268 állomás áll az utasok szolgálatára. Európa harmadik legforgalmasabb metróhálózatát (Párizs és Moszkva után) a helyiek The Tube-nak is nevezik, utalva a metróalagutak henger alakjára. Híres, jellegzetes emblémája 1919 óta változatlan. Az 1930-as években a teljes metró- és buszhálózat a Transport for London (TfL) irányítása alatt egyesült, amely nagyszabású korszerűsítést hajtott végre a rendszerben.

A londoni metróvonalak mindegyikét saját színnel és névvel jelölik, így például a Bakerloo vonal barna, a Central vonal piros, stb. Feltétlenül érdemes beszerezni egy ingyenes metróhálózat térképet, nagyban meg fogja könnyíteni a dolgunkat (minden nagyobb állomáson találhatunk). A mozgólépcső használatakor ne felejtsünk el a jobb oldalra állni, hogy a bal oldalon a sietősebb utasok haladhassanak. Több állomáson találkozhatunk a “Mind the gap” felirattal (be is mondják a hangszórókba), amely a kocsi és a peron közti résre figyelmeztet, ha az adott állomáson a szerelvények távolabb állnak meg a perontól. Jegyünket az utazás végéig őrizzük meg, mert szükségünk lesz rá a kijárati kapuknál.

Buszhálózat 
London hasonlóan híres, jellegzetes tömegközlekedési eszközei a piros emeletes buszok (előírás, hogy pirosnak kell lenniük!), melyek közül azonban a nevezetes, klasszikus, hátsóperonos Routemastereket – melyek 1950 óta álltak szolgálatban – 2005-ben kivonták a forgalomból, mára csupán két vonalon közlekednek, a 15-ös egy szakaszán (Tower Hill-Trafalgar Square), illetve a 9-es vonalán (a Royal Albert Hall-Aldwych között), melyek a turisták körében igen népszerűek. Jó, ha tudjuk, a piros táblás buszmegállókban (Request Stop) le kell inteni a buszokat, maguktól nem állnak meg. A táblákon sárga mező jelöli, ha nem lehet rajtuk jegyet venni, tehát csak érvényes jeggyel lehet rájuk felszállni. Az éjszaka is közlekedő járatokat N betű jelzi.

Viteldíjak
A metróhálózatot kilenc zónára osztották (a legbelső, London központja, az egyes, innen nő a számozás kifelé), s ennek megfelelően alakították ki a viteldíjakat is. 2013-ban az 1-3 zóna metrójegye 4.50 Fontba, a 4-6 zóna 5.50 Fontba, a 7-es zóna 6.70 Fontba, míg a 8-9 zóna 7.80 Fontba kerül. Egy metrójeggyel bármennyiszer átszállhatunk (ez a buszjegyre nem érvényes). Olcsóbban utazhatunk az Oyster okoskártyával, melyre előzetesen bankkártyával pénzösszeg tölthető fel (minden tömegközlekedési eszközön használható). Az Oyster okoskártya maximális napi limitje metró esetében 8.40 Font, ennél többet akkor sem von le, ha négynél többet utaznánk vele (busz esetében 4.40 Font). Az Oyster okoskártyát se felejtsük el érvényesíteni a kijáratnál!

Egy másik lehetőség a Travelcard, egy mágnescsíkkal ellátott papírkártya, mely korlátlan számú utazásra jogosít a metrón, buszokon, villamosokon, és az egyéb londoni vasutakon, kivéve a Heathrow és a Gatwick Expressen. Napi, heti és havi Travelcard létezik, a 3 napos 2010-ben megszűnt. Arra mindenképpen figyeljünk, hogy a Travelcard is zónákra osztott, az érvényes zónát elhagyva jegyet kell vennünk (áruk is ettől függ). Egy hetes és havi Travelcardot csak Oyster Cardra tölthetünk, míg a napi Travelcard enélkül is vásárolható. A buszok esetében nincs zónafelosztás. 11 év alatti gyerekek ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön, 11-15  év közöttiek pedig féláron juthatnak napi Travelcardhoz, illetve normál, készpénzes jegyekhez.

Taxi
A piros emeletes buszokhoz hasonló londoni közlekedési nevezetességek a Black Cab-ek, azaz a fekete taxik, melyek 5 utas plusz csomagjaik szállítására alkalmasak. Használatuk a magyar rendszerhez hasonló, bárhol leinthetjük őket, taxiállomásokon is beülhetünk, de akár telefonon is rendelhetünk, hogy házhoz jöjjön. Tarifájuk minimum díja 2.20 Font, melyhez további járulékos költségek is társulnak (még a sebességet is figyelembe veszik, mert ha 10.4 mph alá esik a sebesség, felárat számolnak). Nagy-London területén minden fuvart kötelességük elvállalni, ami 12 mérföldön (illetve, ha a Heathrow repülőtérről indul, ami 20 mérföld), vagy egy órán belül célba ér.

Az angol főváros további nevezetességeiről a Látnivalók Londonban című oldalon olvashat részletesebben.