Őrségi Nemzeti Park

A 2002-ben létrehozott Őrségi Nemzeti Park az 1978-ban alapított Őrségi Tájvédelmi Körzet, valamint a Belső-Őrség és a térség határán futó Rába-völgy még természetközeli állapotban lévő területeit öleli fel.

Ebből 3104 hektár fokozottan védett. A park igazgatósága 2007 február 1-jétől beolvadt a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatóságába, azonban 2008 áprilisától ismét önálló.

Az Őrség és a Vendvidék az ország legnyugatibb vidéke, ahol dombok és patakok vájta völgyek, lomb- és fenyőerdők, üdezöld kaszálók, jégkorszaki maradványnövényeket őrző láprétek, kristálytiszta vizű források és patakok váltják egymást.

A csend és friss levegő, a változatlan formában megőrzött népi hagyományok és szokások, az önellátó kisparaszti gazdálkodás hagyományai és termékei vonzzák a látogatókat.

A természeti értékekben gazdag tájat lakói a természettel harmóniában, értékeinek gazdagításával alakították mai képére. A jellemző épületformáknak egyik szép együttese Szalafőn, az Őrségi Népi Műemlékegyüttes eredeti helyén és környezetében tekinthető meg.
A Bechtold IstvánTermészetvédelmi Látogatóközpont kiállításain tekinthető meg a környék jellegzetesélővilága.

A nemzeti park területének 63 százalékát borítják erdők. A jégkorszak utáni hűvös klíma maradványtársulásai a tőzegmohás ingó- és dagadó lápok, láprétek. A sok csapadéknak és a magas páratartalomnak köszönhető, hogy az Őrség az ország egyik gombákban leggazdagabb területe.

A nemzeti park szálláshelyeket is kínál a turistáknak:- Keserűszeri Kutatóház (15 személy; sátorozási lehetőség a kutatóház udvarán);- Harmatfű Természetvédelmi Központ (48 személy). A szállóvendégeknek kerékpár-kölcsönzésre is lehetőségük nyílik.

A szálláshelyekre az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságán lehet bejelentkezni. A természetismereti és nyári táborokat, rendezvényeket és konferenciákat a Harmatfű Természetvédelmi Központban szervezik.

Őrségi Nemzeti Park
Alapítás: 2002. március 1.
Összterület: 43 933 hektár
Ebből fokozottan védett: 3104 hektár

Natura 2000

A Natura 2000 programot az Európai Unió indította el annak érdekében, hogy megakadályozza a biológiai sokféleség csökkenését a kontinensen. A cél elérése érdekében olyan természetvédelmi hálózat épül ki, melynek kijelölt helyei az egész Európa szempontjából jelentős egyedi vagy veszélyeztetett fajokat és élőhely típusokat őrzik.

Az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozó

Különleges madárvédelmi területek:

• Őrség

Különleges természetmegőrzési területek:

• Gyöngyös-patak és a kőszegi Alsórét

Kiemelt jelentőségű, különleges természetmegőrzési területek:

• Ablánc patak völgye
• Gércei tufagyűrű és láprét
• Kemenessömjéni cserjés legelő
• Kenyéri reptér
• Kőszegi-hegység
• Ostffyasszonyfa - csöngei legelő
• Öregcser
• Őrség
• Pinka
• Rába és Csörnöc-völgy
• Ság-hegy
• Váti gyakorlótér

Flóra és fauna

Az Őrség folyók és patakok formálta dombvidékén a vizenyős, nehezen járható völgytalpakat dimbes-dombos kavicshátak vonulata övezi. Éghajlata kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, nedves szubalpin jellegű. Ez hazánk egyik legcsapadékosabb területe, az évi csapadékmennyiség 700-950 mm közötti, emiatt forrásokban, vízfolyásokban gazdag a vidék. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is értékes mesterséges tavakat hoztak létre (Vadása-tó, Himfai-tó, Bárkás-tó, Máriaújfalui-tó).

A táj legjelentősebb folyója a szabályozatlan, ősi állapotú Rába a terület északi határán. A Rábán kívül az Őrséget átszelő Zala (Szala), illetve délen a Kerka-patak gyűjti össze a kisebb vízfolyások vizét. Gyakori a pangóvíz, aminek helyi hasznosítása a "tóka", az 1-2 m átmérőjű és 1-2 m mély, ásott vízgyűjtő gödör. Vizét mosásra és állatok itatására használják.

A nemzeti park területének 63 százalékát borítják erdők, így gazdasági jelentőségükön túl meghatározó szerepük van a tájkép alakításában is. A mész kerülő erdei fenyvesek a térség legjellemzőbb erdőtársulásai, melyeknek jellegzetes növénye a boróka, a szőrös nyír, a korpafüvek, csaknem valamennyi körtike faj, a hegyipáfrány, a borda páfrány, a fekete- és vörös áfonya. Hazánkban csak itt fordul elő az avarvirág, emellett kiemelkedő faj a havasi éger és a fenyérgamandor.

A gyertyános tölgyesek és a bükkösök jellemző virága a helyenként tömegesen előforduló kakasmandikó és a ciklámen. A patakokat kísérő égerligetekben a ritka struccharaszt is megtalálható. Fellelhetők még szép számban a nyíres, csarabos fenyérek is. Az erdei utak mentén gyakran találkozhatunk a rózsaszín virágú henyeboroszlánnal. A Rába folyót fűz-nyár ligeterdők szegélyezik, a holtágak legértékesebb fajai a sulyom, a fehér tündérrózsa és a békaliliom.

A jégkorszak utáni hűvös klíma maradványtársulásai a tőzegmohás ingó- és dagadó lápok, láprétek. Ilyen például a szőcei láprét, a Fekete-tó, a farkasfai ingóláp. A lápok jellegzetes rovaremésztőnövénye a kereklevelű harmatfű. A lápréteken tavasszal a gyapjúsásfajok, szibériai nőszirom, zergeboglár, sárga sásliliom és különböző kosbor fajok virítanak. A rétek őszi ékességei a tárnicsok. A sok csapadéknak és a magas páratartalomnak köszönhető, hogy az Őrség az ország egyik gombákban leggazdagabb területe. A jól ismert ehető és mérgező gombák mellett igazi ritkaságok, az Alpokra jellemző nedű- és csigagombák is előfordulnak itt.

Az állatvilág igen változatos. Hazánk leggazdagabb lepkefaunája él ezen a területen. Nemzetközileg védett, ritka szitakötőfajok is megtalálhatók (például kétcsíkos hegyi szitakötő, sárga szitakötő). A halak közül kuriózum a dunai ingola előfordulása. Hasonlóan ritka a kétéltűek között a Vendvidéken élő alpesi gőte. A terület értékes madarai a fekete gólya, a darázsölyv, a haris, a kék galamb, a keresztcsőrű, a süvöltő, a tüzesfejű királyka és a sárgafejű királyka. Nagyobb vizek mentén a fokozottan védett vidra is megtalálható.

A régmúlt ma is élő hagyományai

Az Őrségi Nemzeti Park építészeti és kultúrtörténeti emlékekben is gazdag. Az őrségi falvak településszerkezete egyedi képet mutat: ezek az ún. szeres települések. A szerek szétszórt házcsoportok, melyek a honfoglalás utáni faluformát őrzik. Legismertebb lakóháztípusa az ún."kerítettház". Az itt jellemző épületformáknak egyik szép együttese Szalafőn, a Pityerszeri Falumúzeumban eredeti helyén és környezetében tekinthető meg.

Később a téglaépítkezés elterjedésével alakultak ki a lerövidült tornácú, úgynevezett, "kódisállásos" épületek.

A népi építészet jellegzetes elemei a "szoknyás" fa haranglábak. Legszebb példája a pankaszi, zsuppal fedett, szoknyás harangláb (1755), valamint a gödörházi fazsindelyes, illetve a kercaszomori boronafalú harangláb. Különlegesek a református temetők kopjafái (Velemér, Gödörháza).

A történelmi Őrségben a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét a részben ma is látható, alapjaikban Árpád-kori, erődszerű templomok vették át. Ilyenek az őriszentpéteri, a veleméri, a szőcei, a hegyhátszentjakabi templomok.

A Vendvidékre az ún. szórvány településszerkezet jellemző, melynek legszebb példái Kétvölgy, Őrfalu, Apátistvánfalva. Magyarország legnyugatibb települése Felsőszölnök, három ország határának találkozásánál. A Hampó-völgyön keresztül juthatunk el az ezt jelző Hármashatár-kőhöz. Híresek a faluhoz tartozó János-hegy boronaházai, faragott feszületei is.

A népi mesterségek közül a fazekasság és a kópic-kötés érdemel különös figyelmet, s dolgoznak itt kosárfonók, fafaragók is. A kópic rozsszalmából és mogyorófa-háncsból készült, jellegzetes alakú, terménytárolására alkalmas használati tárgy. Az itteni fazekasság központja Magyarszombatfa-Gödörháza, ahol a mai napig gyakorolják a mesterséget, melynek múltját a Fazekas Múzeum mutatja be.

A terület természeti adottságaiból adódóan a mezőgazdasági művelés is jellegzetességeket mutat: a bakhátas szántók, rétek, legelők, erdőfoltok mozaikosan váltják egymást, s ez adja az itteni tájlegfőbb vonzerejét.

További Nemzeti Parkok Magyarországon