A feleségemmel az őszi túrán tekertük le a biciklis portugál el caminot, hétköznapi, egyszerű járgányokkal. Nagy élmény és nagy kihívás volt a több mint 600 km, a sok meredek emelkedő. A csapat jó volt, a közös "nyomor" vagy nevezzük a közös küzdelemnek, hamar összehozta a csoportot. Számunkra minden nap tartogatott kihívást és sok élményt is. Napi távokat teljesíteni számunkra azért volt igazán nehéz, mert szinte semmit nem készültünk, azt mondogattuk magunknak, hogy minden fejben dől el, ez azért az 53 évünket próbára tette. Ezt ellensúlyozta a szuper szervezés, a szállások, (mindenhol kényelmes ágyak voltak) a kísérőink mindenre kiterjedő gondoskodása. Párommal már elég sokat utaztunk a világban, de ilyen vezetőkkel még nem találkoztunk. A gondoskodást olyan szintre vitte a két fiú, Cini és Gyuri, hogy egy idő után már csak őrangyalnak hívtuk őket. Nem volt olyan probléma, egyéni gond, kérés amit ők nem tudtak megoldani. Jöttek a defektes gumik, a tönkre ment fékek, a szétesett e- biciklik, ők mindenre tudták a megoldást, mindent megtudtak javítani. Egy utas számára a legfontosabb a biztonság, hogy tudja, ha baj van jön a segítség, ezt a biztonságot kaptuk meg a kísérőinktől. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az utat. Azért készülni sem árt, menet közben is lehet, csak az egy kicsit az húzósabb.
