Látnivalók Rómában: a város híres szellemei

Rómát akkor is élvezhetjük, ha minden különösebb úti cél nélkül bolyongunk benne. Izgalmas kirándulásokat nyújtanak az éjszakai séták, hisz ilyenkor különös varázsa van a városnak: az épületek kopott, sötét falai, a kivilágított hidak tükröződése a sötéten ásítozó Tevere felszínén, az aranysárgán fénylő, elhagyatott macskakövek mind-mind izgalmasan csábítanak. S hogy a kaland még forróbb legyen, Rómának szellemei is bőven akadnak. Aki szívesen borzongana kicsit, ejtse útba az Örök Város valamely kedvelt kísértetjárta részét.

Róma leghíresebb szelleme egy szép, fiatal lányé, bizonyos Beatrice Cencié (1577-99), aki az egyik leghatalmasabb arisztokrata család sarja volt. Beatricét családtagjaival együtt halálra ítélték, amiért megölték erőszakos, kegyetlen, s ellene vérfertőzést elkövető apját. Róma népe fellépett a döntés ellen, de hiába, VIII. Kelemen nem volt olyan irgalmas, mint ahogy a neve sugallta, s 1599. szeptember 11-re elrendelte a kivégzést, melyet akkoriban az Angyalhídon hajtottak végre. Beatrice Cenci bolyongó kísértete szeptember 11-re virradó éjszakákon az Angyalhídon, fejét kezében tartva az Angyalvár felé halad.

Róma másik híres kísértete Olimpia asszonyé (1592-1657), akinek fekete hintaja a Sisto hídon nyargal a Trastevere felé. Olimpia Maidalchini egy viterboi család leánya volt tele ambícióval, ravaszsággal és bájjal, melyek mind elengedhetetlenek voltak a társadalmi előrejutásban, s második férje által rokonságban állt X. Ince pápával, aki egyedül az asszony tanácsaira hallgatott. Olimpia kegyeiért művészek, politikusok, kereskedők, követek versengtek, s az asszony úgy uralkodott a Piazza Navonán álló palotájából (Palazzo Pamphili), mint egy királynő. De a római nép nem kedvelte az asszonyt, akiről gúnyversikéket ragasztottak ki a palota mellett álló Pasquino szobrára. Ince pápa halála után (1655) az asszony rádöbbent, hogy nélküle semmi hatalma nem marad, ezért vagyonát kocsira rakta, és elmenekült. VII. Sándor pápa San Martino al Cimino városkába száműzte, ahol két év múlva pestisben meghalt.

Szintén a Piazza Navona egyik palotájához kötődik a harmadik szellem esete is: Constanza Conti de Cupis (XVII. század) gyönyörű kezeiről volt nevezetes. Olyan szép kacsói voltak, hogy egy művész megkérte, had öntse azokat formába, hogy műhelyét díszítsék, s mások is megcsodálhassák. Egy alkalommal az egyik látogató megjövendölte, hogy a gyönyörű kezek tulajdonosa nem sokára elveszíti ékességeit. Constanza annyira megijedt a jövendöléstől, hogy még jobban vigyázott rájuk. De egy alkalommal varrogatás közben megszúrta ujját a tűvel, s a seb elfertőződött, egyre jobban szétterjedt a kezén. Végső megoldásként amputálni kellett, de már ez sem segített Constanzán, aki belehalt a vérmérgezésbe. Azóta – azt mondják – teliholdas éjszakákon halovány kezei feltűnnek a palota ablakában, ahogy rájuk süt a Hold fénye.

Azt mondják, hogy John Keats, a híres angol költő bolyongó alakja is fel szokott tűnni egykori otthonának ablakai mögött a Spanyol lépcsőnél, de talán még érdekesebb a Muro Torto két carbonarijának (XIX. századi olasz felkelők) szelleme, akik e rossz hírű negyedben kísértenek. Itt temették el egykor a törvényen kívülieket és az utcalányokat. Aki azonban nem fél a két, fejüket a hónuk alatt cipelő kísértet borzalmas látványától, azoknak megmondják a lottó nyerőszámokat.

Az Örök Város további látnivalóiról a Látnivalók Rómában című oldalon olvashat többet.