Látnivalók Rómában: A Szent Péter-bazilika és a Szent Péter tér

Róma (és azon belül a Vatikán) egyik leghíresebb látnivalója az a lenyűgöző tér, és az a csodás kupolával koronázott bazilika, ahol a katolikus világ szíve dobog. Legalábbis a köztudat úgy tudja, hogy a római katolikus egyház legfontosabb temploma a vatikáni Szent Péter bazilika, ez azonban téves információ. Róma négy pápai bazilikája közül a legrangosabb, Róma püspökének – azaz a pápának – a címtemploma, az ökumenikus anyaegyház címének birtokosa, s így a legfontosabb római katolikus templom valójában a Lateráni Szent János-bazilika. Persze ez a tény mit sem von le a Szent Péter-bazilika híréből, eleganciájából és lenyűgöző építészeti megoldásából.

Hiszen belső hosszúságával (211,5 méter), magasságával (132,5 méter), és alapterületével (körülbelül 15 160 m²) 1989-ig ez volt a világ legnagyobb keresztény temploma (ekkor átvette elsőségét az elefántcsontparti Yamoussoukro Mária templom), de még így is a világ egyik legnagyobb belső terű épülete (mintegy 60 ezer embert képes befogadni).

Az ókorban e helyen egy Caligula császár által építtetett cirkusz állt, ahol a gladiátorjátékok mellett a keresztényüldözések mártírjait is kivégezték, a legenda szerint Szent Péter is itt halt meg, sírját a XX. század közepén azonosították. Már az I. században, a harmadik pápa (Anaklétosz, vagy Cletus) idején is emeltek kápolnát a sír fölé, majd később ennek helyén létesült az első (régi) Szent Péter-bazilika, melyet Nagy Konstantin császár építtetett a IV. században, s a XVI. századig állt. Már ez a székesegyház is hatalmas volt, főhajója 118 méter hosszú, szélessége elérte a 64 métert, s olyan neves művészek dolgoztak rajta, mint Giotto. A bazilika idővel elavult, s végül II. Gyula pápa (Giuliano della Rovere, a Borgiák esküdt ellensége) egy új templom építését rendelte el. Alapkövét 1506. április 18-án tették le.

Az építkezés 120 esztendeje alatt mások mellett Bramante, Raffaello, a Sangallo család több tagja, Michelangelo, Giacomo della Porta, Maderno és Bernini dolgozott a terveken, a pápa pedig bűnbocsánatban részesítette a templom építésében résztvevőket. Sajnos az építkezés során a régi templom ókeresztény mozaikjai és Giotto freskói megsemmisültek, ami megmaradt, ma a Vatikáni Grottákban látható (ahol 164 pápa sírja is van – 2011-ben II. János Pál pápa sírját a grottából a bazilika Szent Sebestyén kápolnájába helyezték át).

A legelső építésznek, Bramanténak nem volt könnyű dolga, hiszen a pápa a bazilika szimbolikus jelentésén kívül olyan hétköznapi dolgokkal, mint költségvetés, nem foglalkozott, így Bramante azt sem tudta, hogy mennyi pénzből és mekkora templom építésébe kell fognia. 1514-ben bekövetkezett halálakor a templomból még alig valósult meg valami, s konkrét terveket sem hagyott hátra.

A bazilika építését olyan események lassították, mint Róma 1527-es kifosztása (Sacco di Roma), mely után nehéz volt előteremteni az anyagi forrásokat. 1546-ban – némi erőszakos ráhatásra – Michelangelo vette át a bazilika építésének vezetését, aki, hogy a korrupció leghalványabb gyanúját is elkerülje, a feladatot fizetség nélkül vállalta. Michelangelo Bramante leegyszerűsített tervei alapján folytatta az építkezést, a kupolát azonban magasabbra emelte. Ekkor – az Amerikából beáramló aranynak köszönhetően – jelentősen felgyorsult az építkezés. Maga a 40 méter átmérőjű, padlószinttől mérve 120 méter magas kupola, mely a reneszánsz egyik leglenyűgözőbb és inspirálóbb építménye volt – Michelangelo halála után – 1590 júniusában került a bazilika tetejére, kivitelezésében 1600 munkás vett részt. A ma ismert főhomlokzat Carlo Maderno munkája, aki az eredeti görög kereszt formájú tervet latin kereszt alakúra változtatta, ez a megoldás azonban háttérbe szorította Michelangelo kupoláját. Ezért a lehető legalacsonyabbra (118 méter széles, s 45,5 méter magas) tervezte a főhomlokzatot, s két tornyot is megálmodott mellé a kupola hangsúlyozására, de ezeket később lebontották.

A hosszadalmas munkálatokat végül a barokk kiemelkedő építésze, Bernini fejezte be, rá már leginkább a belső díszítés, valamint a templom előtti tér kialakítása maradt. VII. Sándor pápa 1656-ban bízta meg az építészt a Szent Péter tér kialakításával, ami 1667-re el is készült.

Az ellipszis alakú tér (hosszúsága 240, szélessége 320 méter) – melyet két, négy-négy oszlopsoros, 21 méter magas kolonnád övez – amellett, hogy egyszerűségében lenyűgöző –, kiválóan megfelel az egyházi rendezvények lebonyolításának. A teret – melyet a Via delle Conciliazione Angyalvárig történő meghosszabbításával kötöttek össze a várossal – a XX. században nyitották meg a közönség számára. 

 A tér közepén egy 25 méter magas egyiptomi obeliszk magasodik, mely még az I. században került az Örök Városba, de csak 1586-ban állították mai helyére (900 ember, 140 ló és 26 csörlő segítségével). A tér két 14 méter magas kútja – melynek vize az örök életet szimbolizálja – Maderno és Bernini alkotása. A környék régi palotáinak lebontásával, 1937-ben kezdődő építési munkálatok véglegesítették a tér ma ismert arculatát, ekkor épült meg a Via delle Conciliazione is, melyet 1950-ben avattak fel.

A Szent Péter-bazilika hosszadalmas építése ellenére soha nem rendelkezett egységes építési tervvel, mindig más és más építészek kezdték jóformán előröl a tervezést, mégis, ma ismert, végső megjelenési formájában elképesztő egységességet és harmóniát sugároz. A templomot végül 1624-ben VIII. Orbán pápa szentelte fel.

Néhány érdekesség a bazilikáról: a bejárat közelében egy a padlózatba süllyesztett vörös porfírkorongot találunk, melyet még a régi Szent Péter-templomból helyeztek át ide. 800 karácsonyán ezen térdelve kapta meg a császári koronát Nagy Károly III. Leó pápától, s később 21 utódját is ezen koronázták a Német-Római Birodalom császárává. A főoltár közelében a padlóban megjelölték a tizenöt legnagyobb keresztény templomnak (köztük az Esztergomi székesegyháznak) a Szent Péter-bazilikában elférő méretét.

A főoltár előtti lépcsőkön lehet a régi bazilika padlószintjét megközelíteni, itt nyílik az a fülke, mely alatt az első pápa, Szent Péter sírja található. Szent Péter sírja felett találjuk a bazilika főoltárát, melynél kizárólag a pápa celebrálhat misét. Az oltár felett magasodik Bernini remekműve, a 20 méter magas csavart lábazatú bronz baldachin, mely 9 évig és 62 tonna fém felhasználásával készült. Felületén több helyen is méheket figyelhetünk meg, mely a Barberini családból származó VIII. Orbán pápa címerállata volt.

A bazilikát számos kiemelkedő és lenyűgöző szobor, síremlék és oltár díszíti, mégis a leghíresebb alkotás mind közül Michelangelo Piétája, mely a jobb oldali oldalhajó Pieta-kápolnájában látható. Az 1498-99 között készült, megindító alkotás, mely a keresztről levett Jézust gyászoló Máriát ábrázolja, 1736-ban került mai helyére. 1972 május 21-én egy zavarodott ausztrál geológus, a magyar származású László Tóth kalapáccsal támadt a szoborra, s Mária bal kezét, az orra és szemhéja egy darabját letörte. A szobrot a helyreállítása óta törhetetlen üvegfal védi.

Az Örök Város további nevezetességeiről a Látnivalók Rómában című oldalon olvashat részletesebben.