Bringa

A küszöbön túli Budapest sorozatban azokat az általunk nagyon kedvelt helyeket mutatjuk be, amit kerékpárral vagy gyalogszerrel a legjobb meglátogatni: ezek a helyek teszik igazán élhetővé a fővárost. Most az motoszkált a fejünkben: bringáznánk már egy jót, sőt, ennénk is egy finom halat: irány tehát a Vasmacska halsütő! Nyeregbe pattantunk, és kigurultunk a Népszigetre, ahol újra a jól megszokott kockás terítős hangulat és vidám, közvetlen kiszolgálás, valamint egy hatalmas hekk fogadott.

Szombaton kellemeset kerekeztünk a Káli-medencében. Révfülöpről indulva Köveskál falucskájába tekertünk, majd megmásztuk a Hegyes-tű csodálatos kilátást kínáló csúcsát. Innen a kővágóőrsi kőtengerhez vezetett az út, ahol kipróbáltuk az ingókövet és sütkéreztünk az őszi napfényben. Visszafelé megnéztük a köveskáli termelői piacot, majd tovább gurultunk Salföldre, ahol a természetvédelmi major után a gyönyörű erdei környezetben található pálos kolostorhoz túráztunk. Innen már nem sok volt hátra a Balaton partig, ahol már a kerékpártúra útvonalán érkeztünk meg Révfülöpre.

Manapság már kismillió különböző márkájú, ám mégis hasonló tulajdonságokkal rendelkező elektromos kerékpár közül válogathatunk. Természetesen az alsó kategória, amit nevezzünk mondjuk Osános villanycangának, a legelterjedtebb.

És akkor a csajom azt mondta, hogy nem kell nekem kukorica, inkább egy kávét innék, amit az adott pillanatban meg is értettem, de a tény az volt, hogy a tóparton egy kukoricaárus saját készítésű Camping triciklije előtt bambultunk, és a vásárlási szándékunk elkerülhetetlennek tűnt.

Horváth Gyula és 11 éves kislánya, Fanni június 21-én indult útnak, hogy kikerekezzenek a londoni Olimpiára. Július 29-én megérkeztek Londonba. Gratulálunk!

Valamilyen érthetetlen okból a Duna pesti partján ritkán kalandoznak a biciklisek észak felé a még meghódítatlan, vadregényes tájak után kutatva, pedig erre van a belvároshoz legközelebbi „természetes” zöld övezet, ahol nyugodtan gyönyörködhetünk a naplementében.

Az 1. kísérlet ápr.10.-máj.10.  Az 1. kísérletből megtanultam, hogy a bringaépítés elsősorban azt jelenti, hogy rohangálsz mint a mérgezett egér boltból-boltba, és kombinálsz.    

Mi, kerékpározók nem feltétlenül tudjuk tartani az autók tempóját, ezért mire felgyorsítunk, már lehet is fékezni a következő sarkon a következő pirosnál. Vannak kereszteződések, ahol a párhuzamosan haladó gépjárművek egy-egy pirosát és zöldjét végig kell várnia a bringásnak, mire a második pirosnál a kerékpáros forgalmi lámpa végre rövid időre zöldre vált.

Lassan egyre ritkábban lehet olyan kerékpárüzletre akadni, ahol egymás mellett sorakoznak a szebbnél szebb klasszikus országúti biciklik.

Sajnálattal közlöm, hogy ez év június 17-én a Bianchim végleg beadta a kulcsot. Úgy 5 éve ismertük meg egymást, zaklatott körülmények közepette, amikor épp ellopták az előző bringámat. Csak egy órára mentem fel, de természetesen mire leértem,  a canga sehol.

Serin Zsuzsi bringás divattervező műhelyében, ahogy azt nagyjából már sejthetjük, a padlótól a plafonig különböző textíliák lógnak és varrógépek, vasalógépek, és biciklik állnak.

Ha megszületett az utazási cél kiválasztása, legtöbbször azt is eltervezzük, hogy az adott vidéket/várost hogyan, milyen keretek között szeretnénk „birtokba venni”. Gyalogosan vagy tömegközlekedve, esetleg autóval, vagy városnéző program segítségével barangoljuk be. Külföldön egyre több helyen bérelhető kerékpár, így magától értetődő volt, hogy Hollandiában mi is ezt tettük.