Bringa

Már több mint egy éve, 2011. június 11-én indult el Árpi és Zita világ körüli bringás Nászútjára. Gratulálunk nekik ez alkalomból! Árpiék azóta már Indiát is elhagyták, Nepálban járnak. Ha még nem olvastál Róluk/Tőlük, pár szó arról, miért is kezdték el, mi motiválja őket: Mondanivalónk Úgy gondoltuk, hogy ez az utunk már lesz akkora vállalkozás, hogy érdemes legyen arra, hogy felhívjuk vele a figyelmet néhány szerintünk fontos dologra. Három témát szeretnénk kiemelni, melyeket szeretnénk a zászlónkra tűzve magunkkal vinni erre az útra, így eljuttatni minél több emberhez. Ezek a következők:

A kerékpártartó falikonzol témakör természetesen tartogat még az érdeklődők számára rengeteg olyan ötletes megoldást, amikkel már nem találkozhatunk a boltok polcain, vagyis ezen a ponton lépünk át a sorozatgyártás egyhangúságából az egyedi formai megoldások világába.

Budapest megelőzte Londont, Bécset, New Yorkot, San Franciscót, eddig mégsem kapott túlzottan sok figyelmet a tény, hogy fővárosunk tizedik helyen végzett a világ összes biciklibarát nagyvárosa között.

Be kell vallanom, romantikus vágy vonz a lakókocsik meghitt világcsavargó hangulata iránt. Az egyetlen problémám ezekkel az aszfaltjachtokkal, hogy gépjárművek, irgalmatlan drágák, és rengeteg benzint égetnek el. Mi van akkor, ha a kerékpárunk mögé eszkábálunk egy lakóutánfutót? – tehették fel többen magukban ezt a kérdést.

A bringás sisak kérdése minden alkalommal heves érzelmeket szül. Majdnem olyan, mint a férfiszandál: a társadalom egy része mélyről jövő megvetéssel néz rá, miszerint ilyet igazi férfi soha, de soha nem venne fel. De most vegyük a következő szituációt: Normafáról száguldok lefelé az Eötvös utcán körülbelül 60-70 km/h-val. Esetleg elém fordul egy előivigyázatlan sofőr, lehet nem is tolja ki az útra csak az autó orrát: biztos, hogy a motorháztetőn átbucskázva öt-hat métert fogok repülni a levegőben, majd a nem túl puha aszfaltra érkezve szánkázok még néhány métert.

A Csillagvár hallatán megremegett a lábam. Vááár? Egy kétnapos balatoni körtúra végére a kevésbé edzett vádlik felvisítanak a szó hallatán, hiszen minden valamire való várhoz egy minimum 10 %-os emelkedő vezet... Kellemes meglepetés éri azonban a meggyötört, de kultúrára éhező kerekezőt: a balatonszentgyörgyi Csillagvár felé még déli napsütésben is könnyű a terep, és a várpince hűs levegőjéért csak néhány km-rel kell többet tekerni.

Az Easy Rider című film bemutatását követően az összes amerikai gyerek chopper megjelenésű biciklit szeretett volna, és mivel jó helyre születtek, ezért meg is kapták az áhított kerékpárt. A Schwinn Orange Krate minden gyerek álma volt a hetvenes évek elején, amit meg is tudok érteni.

Lázár barátunk újabb kerékpár-főzésbe kezdett kis konyhájában. Először körbeszalad a hozzávalókat összeszedni, informálódik mások receptjeiről, majd a saját ízlése szerint kerzd fűszerezni. Olvassátok!