Zakopane ízei

Ha át is alszod a lengyel-szlovák határátkelést, a túloldalt résnyire nyitott szemmel is felismered. Csodálatos ácsmunkát képviselő, a hegyek szabdalta horizont ritmusára rímelő, meredek tetővel fedett faházak, hatalmas fenyvesek, zúgó patakok: bárhol is jársz a Lengyel-Tátrában, ilyen táj vesz körbe. A lengyelek velünk hagyományosan jó kapcsolatot ápolnak, és a vendéglátás is kifogástalan: Zakopánéban, Lengyelország téli fővárosában bármerre járunk, ízletes ételeket, különleges fogásokat fogyaszthatunk. Az étkezés indulhat egy kis tejben savanyított, ecetes-hagymás heringgel, kötelezően vodkával kísérve, majd jöhetnek az egyéb finomságok, mint a céklás barszcz leves, esetünkben töltött tésztával levesbetétnek, főételnek pedig bárány minden mennyiségben.

Az autentikus gerendaház családias hangulatát a néha ismerős dallamokkal operáló zenekar és a kályha ropogásának ritmusa alapozza meg: egy arculcsapással felér kimenni a mínusz huszonhét fokba, hazafelé indulás címén. A zimankóban a házak is mintha közelebb bújnának, a méteres hó alatt tavaszi olvadásról álmodik a város, felette karácsonyi égősorként ragyog a kivilágított sípálya füzére. A Hold hidege felel a városkát körülölelő hegyek fehérségére, mintha megfagyott volna maga az idő is: belülről melegít csak a vacsora és a spiritusz, és csak odabent számolja a szív tétován a hátralévő perceket. De itt valahogy lassabban, mint általában.