Európa ősrengetege - A Białowieżai-erdő

Egykor egész Északkelet-Európát egybefüggő lombhullató erdőség borította. Az egész régió egy dús, zöldellő paradicsom volt, ahol hatalmas bölény, szarvas, őz és vaddisznó csordák, hiúzok, rókák, farkasok éltek békességben. A XIV. századig legfeljebb vízi úton lehetett rajta átkelni, gyalogszerrel képtelenség lett volna belőle kikeveredni. Ma Európa utolsó őserdeje ennek a hatalmas rengetegnek a fennmaradt 150 ezer hektáros maradéka, mely az UNESCO Világörökség része (1979), bioszféra-rezervátum (1977) és Natura 2000 különleges természetmegőrzési terület.

A lenyűgöző hangulatú rengeteg Lengyelország és Fehéroroszország határán, a Balti-tenger és a Fekete-tenger vízválasztóján terül el, legközelebbi városok a fehérorosz Breszt (70 km délre), illetve a lengyel Bialystok (62 km északnyugatra). Nyugati 62 500 hektáros területe Lengyelországé, keleti 87 500 hektáros része Fehéroroszországé, s itt ered a Narew-folyó. Az erdőség mindkét országban védett terület: a Bialowiezai Nemzeti Park (Lengyelországban), és a Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park (Fehéroroszországban), ezúttal a lengyelországi részen kalandozunk kicsit.

A nyugalom, a csend, az idilli környezet első pillanatban magával ragadja az embert. Legfeljebb madárfütty hasít bele a levegőbe, de a XXI. század rohanó világának zaját valahol Varsó környékén magunk mögött hagytuk. Onnantól "alig" 6 órás autókázás után (nem ilyen messze van, csak eltévedtünk) érkeztünk meg a Podlaskie vajdaságba, mely az ország északkeleti vidékén terül el. Bialowiezában, az aprócska településen mintha megállt volna az idő: a cári Oroszország nyugodt, vidéki hangulata lengi be, ahol még a nap is amolyan békebeli fáradt-arany fények között nyugszik le. Ez a hangulat persze nem véletlen, hiszen egykor valóban itt vadásztak az orosz cárok, azt megelőzően pedig a lengyel királyok, melynek emlékét máig őrzi a park.

Az egykori cári vasútállomásból mára elegáns luxuséttermet alakítottak ki, míg a szomszédos orosz típusú szauna épületből és víztoronyból limitált férőhelyű, de igen nívós szállást. Már a romantikus kocsizás segített ráhangolódni a nem mindennapi délutánra, melyet olyan apróságok színesítettek tovább, mint a a lenyugvó nap aranyló fényében fürdő, zöldellő táj, miközben a levegőben nyárfák és füzek fehér pihéi szálltak. A legelőkkel, szántóföldekkel és ligetekkel határolt , de már égbeszökő, árnyas fák alatt rejtőző vasútállomás, Bialowieza Towarowa szép kis épülete még II. Miklós cár számára épült. S hogy a hangulat még autentikusabb legyen, az étterem előtti fűvel benőtt sínpáron két öreg mozdony várakozott, de nem volt már, aki értene a veteránok működtetéséhez.

A faház egyedülálló berendezése - antik bútorok, régi fotográfiák, szép festmények - egy évszázaddal korábbi történetet meséltek, de a hófehér abroszok, a kecses, ezüst étkészletek, a mezei virágokból összeállított csokrok, a szamovár és a falakon függő trófeák ma már az elegáns étterem kellékei, ahol nyugati arisztokraták, keleti milliárdosok egyaránt megelégedéssel töltenék el az idejüket. A minden elvárást kielégítő ételsor csak tovább fokozta hangulatomat.

Ahogy már említettem, Bialowieza a lengyel-belorusz határ mellett fekszik, ahol már nem csak a táj emlékeztet a tágas orosz vidékre, hanem az itt élők hagyományai, viselete és konyhaművészete is. A megpróbáltatásokkal teli történelem során a régió hol lengyel, hol orosz fennhatóság alá tartozott, s a hatalmas erdőséget az éppen hatalmon lévő elit vadászterületként használta. A XIV. századig a madár sem járt erre, mivel a 8000 éves rengeteget mocsarak és folyók tették megközelíthetetlenné. A XV. században azonban a területet felfedezték maguknak a lengyel királyok - köztük II. Ulászló, I. Zsigmond, és IV. Ulászló - birtokukba vették, szabályozták, az itt élő bölényeket védetté nyilvánították, a parasztságot kitelepítették, s helyükre királyi erdészeket költöztettek.

A két ország közti határ az erdőben fut végig. A mintegy 100 négyzetkilométer területű Bialowieza Nemzeti Parkban a szigorúan védett rész mellett egy angolpark is található. A régi épületekkel, mesterséges tavakkal, fakülönlegességekkel tarkított terület utolsó magántulajdonosának, az orosz cárnak épült, mint vadászbirtok. Ma hotel, múzeum és étterem működik itt. Az egykori vadászkastély kertjét tágas, napsütötte mező váltotta fel, melyet csak itt-ott pettyezett néhány ezüst törzsű nyírfa. A dúsan burjánzó, térdig érő fűben pitypangok, boglárkák és vadon élő orchideafélék nőttek, míg a háttérben kibontakozott a hatalmas fenyők, tölgyek, bükkök és nyárfák alkotta Bialowieza-erdő. 

Ahogy beléptünk a régi fakapun, azonnal éreztem az ősi vadon szívdobbanását, melynek nyugalmát évszázadok óta nem háborgatja az ember. Fejem felett négy-ötszáz éves ősfák sűrű lombozata borult össze, itt-ott hatalmas, gyökerestül kifordult fatörzsek hevertek, mohával benőtt oldalukon új élet sarjadt: aprócska gombák, virágok bontogatták miniatűr szirmaikat. A kidőlt matuzsálemek mind ott maradnak, ahol földet értek, hiszen a legszigorúbb védettséget élvező területen már a természet az úr.

Más részeken hatalmas mezőkön a medvehagyma gyönyörű fehér virágai nyíltak, a szirmok között szorgalmas poszméhek, és más nektár-függő bogarak, rovarok zümmögtek. Az itt-ott mocsaras, kisebb-nagyobb tavakkal, tócsákkal tarkított zugokat girbe-gurba erdei ösvények kötötték össze, sőt még egy második világháborús emlék is volt a lombok rejtekében: egy itt lezuhant katonai repülő egyik pilótájának a sírja. Lassan azonban igyekezni kellett az erdőből kifelé, mert nem jó, ha az embert itt a rengetegben éri az éjszaka, amikor az erdei állatok elindulnak vizet keresni.

A Bialowiezai Nemzeti Park Lengyelország legelső, és a kontinens egyik legrégebbi nemzeti parkja, melyet 1921-ben nyilvánítottak védetté, majd 1932-ben kapta meg a nemzeti park rangot. A második világháború pusztításait megsínylette a természet, melyeket 1947-ben állítottak helyre, s azóta viseli mai nevét is. Területét 1996-ban megduplázták, azóta az erdő az ország egyhatodát fedi le. A 10 517 hektáros összterületből 5726 hektár szigorúan védett, de a körülötte elterülő állami erdőgazdaság is pufferzónaként van kijelölve. Kultúrtörténeti szempontból elsősorban a cár számára épült komplexum épületei és az 50 hektáros angolpark számottevőek (az 1889-94 között épült kastély 1944-ben leégett). A legrégebbi épület az 1845-ben fából épült kúria (felső képen), a legrégebbi műemlék pedig III. Szász Ágost király 1752-es vadászatának emléket állító obeliszk.

A Bialowiezai Nemzeti parkot évente mintegy 150 ezer hazai és külföldi látogató keresi fel. A szigorúan védett területeken kizárólag kötött útvonalon, maximum 200 fős csoportokban, vezetővel látogathatók, más területek szabadon bejárhatók; a jelzett útvonalon akár gyalogosan, akár kerékpárral, míg télen sítalpakon is közlekedhetünk. A fehérorosz részek kizárólag szervezett túra keretében látogathatók. Az ezredforduló környékén Fehéroroszország kerítést épített a határon, de túrázók és kerékpározók számára működik egy határátkelő.

Nem messze innen a Királyi Tölgyek erdei ösvénye vezet végig a Nemzeti Park 22 legnevezetesebb famatuzsáleme mellett, melyek mindegyike a lengyel történelem egy-egy híres alakjának nevét viseli. Az egyik 450 éves öreg tölgy például Báthory István erdélyi fejedelem nevét viseli, aki 1575-86 között lengyel király is volt; s előbb 1579-ben, majd 1581-ben vadászott az erdőben, s aki miután felépítette itt vadászkastélyát, megalapította a Bialowieza-erdő első állatkertjét is.

A Podlaskie régió részben lengyel, részben orosz hatásról árulkodó, ámde felejthetetlen ízeit a közeli vendéglőben kóstoltuk meg, míg hagyományait és jellegzetes építészetét a mellette kialakított skanzenben ismerhettük meg. Kisgyerekes családok izgalmas programja lehet a természeti és erdészeti múzeum, valamint a hatalmas erdőség féltve őrzött bölénypopulációjának egy részét - lovak, vaddisznók, őzek és hiúzok társaságában - bemutató közeli rezervátum, ahol mintegy nyolc-tíz egyedet csodálhattunk meg Európa legnagyobb szárazföldi állatából, míg a többi 800 bölény az erdőben él háborítatlanul. A faj 1919-ben kipusztult az erdőből, majd 1929-ben visszatelepítették.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Tavaszi hétvége Krakkóban - 3 nap
» Advent Krakkóban és a lengyel Tátrában - 3 nap
» Zakopane a Tátra fővárosa: tutajozással a Dunajec folyón, felvonóval a Kasprowy csúcsra - 3 nap
» Advent Krakkóban és Zólyomban - 3 nap
» Szilveszter Krakkóban - 3 nap

Információs oldalak

» Szilveszteri utazások
» Karácsonyi utazások
» Húsvéti utazások
» Adventi utak
» Buszos körutazások Lengyelországban

Cikkeink

» Egy szerelem története – Mazuria - az eltitkolt mese! -
» Hogy kaphatunk segítséget a hegyekben? - magas-tatra.info
» Tarnów, a reneszánsz gyöngyszeme - Nagy Árpád
» Túra a felhők felett - Kasprowy és Giewont, a Lengyel-Tátrában - Kovács Attila
» Tutajozás a Dunajecen - Nagy Árpád
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!