Hogy kaphatunk segítséget a hegyekben?

A hegyekben túrázva mindig tudni kell, hogyan hívhatunk segítséget, ha szükség lesz rá. Napjainkban természetesen ennek legegyszerűbb módja a mobiltelefon használata. Mielőtt a hegyekbe indulunk, győződjünk meg róla, hogy a telefonunk akkumulátora teljesen fel van-e töltve? Ez nagyon fontos annak érdekében, hogy ne egy lemerült telefonnal próbáljunk segítséget hívni olyankor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. Az adott túraútvonalon illetékes hegyimentők telefonszáma mindig legyen elmentve a telefonkönyvbe. Lengyelországban a hegyimentők telefonszáma +48 601 100 300 vagy a +48 985-ös gyorsszám. Szlovákiában a hegymentők a +421 18 300 számon érhetők el. Ezeken kívül a 112-es nemzetközi segélyhívó számot is érdemes előre elmenteni a névjegyzékben.

Amennyiben a fenti számok közül felhívjuk valamelyiket, és létrejött a kapcsolat, tegyük a következőket:

- Mutatkozzunk be.

- Amennyire csak lehetséges, próbáljuk meghatározni a helyzetünket.

- Mondjuk el, mi történt.

- Mondjuk el, hány ember van velünk, mennyi sérült van, került-e valaki eszméletlen állapotba, valamint a hívás előtt próbáltunk-e már a sérülteket bármilyen formában elsősegélyben részesíteni.

- Tájékoztassuk a hegyimentőket, hogy abban a pillanatban van-e valaki közvetlen életveszélyben.

Ne feledjük, hogy a beszélgetést mindig a hegyimentőknek kell befejezni a bejelentés nyugtázásával.

Abban az esetben, ha nincs megfelelő térerő, próbáljunk SMS-t küldeni a +48 601 100 300 számra a fenti adatokkal.

 

Nemzetközi segélyhívó jelzés

 

Ha valamilyen oknál fogva nem tudjuk használni a mobiltelefont, hasznos lehet egy elemlámpa vagy egy síp. A hegyvidéki területeken használható nemzetközi segélyhívó jelzés 6 sípolás vagy fényjelzés percenként (vagyis 10 másodpercenként egy jelzés). Ezután következik egy perc szünet, majd megismételhetjük a jelzést. Erre a jelzésre a válasz 3 sípszó vagy fényjelzés percenként, vagyis 20 másodpercenként egy jelzés. Manapság egyes hátizsákokat már a mellkasi övbe beépített síppal együtt hoznak forgalomba a gyártók.

Újabb módja annak, hogy segítséget hívjunk, ha segítségért küldünk lehetőleg két olyan embert a velünk együtt túrázók, vagy az éppen arra járó idegenek közül, akik megfelelő információval rendelkeznek a baleset helyszínéről, valamint az áldozatok, sérültek számáról. Nagyon fontos, hogy soha ne hagyjuk az áldozatot felügyelet nélkül, még akkor sem, ha a nehéz terepen csak szóban tudjuk tartani vele a kapcsolatot.

 

Helikopteres mentés

Amint meglátjuk a közeledő helikoptert, erősítsük meg számukra, hogy szükségünk van-e segítségre. Ezt a karjaink különböző testhelyzetbe történő helyezésével tehetjük meg.

Igen, segítségre van szükség – mindkét karunkat felemelve Y betűt formázzunk a kezünkkel.

Nem, nincs szükség segítségre – egyik karunkkal lefelé mutatva, másikat pedig felemelve N betűt formázzunk a kezünkkel.

 

Ne feledjük! – A hegyimentők minden bejelentés után azonnal indulnak a hegyekbe. Soha ne éljünk vissza a hivatástudatukkal, mert lehet, hogy amikor indokolatlanul hívjuk őket, valakinek valóban szüksége lehet a segítségükre!