Szokások a hegyekben

A hegyekben végzett túra során érvényes viselkedési szabályokkal valószínűleg minden turista tisztában van. Olyan, a mindennapi életben is alapvető, vagy egyszerűen csak a kulturált viselkedéshez kötődő szabályok ezek, melyekkel nem veszélyeztetjük sem a magunk, sem mások testi épségét. Évről évre azt lehet látni azonban, hogy ezeket a szabályokat a hegyekbe indulók „otthon felejtik”. Egyre ritkábban hallani egy „Jó napot” köszönést a szemben jövőktől, és egyre gyakrabban találkozunk olyanokkal, akik egyszerűen nem tudnak csendben maradni a turistaúton. Nem érdemes ezeknek a hagyományos viselkedési formáknak az eltűnését kutatni, érdemes azonban felidézni és megjegyezni őket.

 

Jó napot és hello

A kölcsönös üdvözlés talán a legismertebb szokás a hegyekben. Hát nem lesz rögtön jobb kedvünk, ha a szemben jövő ismeretlentől egy „Jó napot” vagy „Hello” köszönést hallunk? Sőt, ha már nagyon fáradtak vagyunk, egy ilyen egyszerű üdvözlés biztosan akaratlanul is mosolyt csal az arcunkra. Ez a szokás már nagyon régen ismert hegyekben. Különösen akkor, amikor a magashegyi túrázás még nem volt ilyen népszerű, és a turistautakon nem mozgott ennyi turista, az üdvözlés a másik iránti tisztelet és megértés kifejezése volt. Elismerés a másik személy iránt, aki hozzánk hasonló indíttatásból úgy döntött, hogy túrázik a hegyi ösvényeken. A köszönés a hegyekben egyúttal a másik iránti aggodalom kifejezése is, amely azt a kérdést jelképezi, hogy a másik jól érzi-e magát, szüksége van-e a segítségünkre? A hegyekben a köszönéssel egyszerűen csak szép napot és biztonságos hazatérést kívánunk a másiknak.

Azt is szokták mondani, hogy annak illik először köszönnie, aki lefelé megy, mivel ő már túl van a túra nehezén. Valójában azonban mindegy, hogy ki köszönti előbb a másikat. Egyszerűen fogalmazva amikor szembe találkozunk valakivel, megelőzünk valakit, aki a velünk megegyező irányban halad, bátran mondjuk, hogy „Jó napot”, „Hello”, vagy bármit, és kész. A fiatalabb turisták sokszor tétováznak, ha egy tőlük láthatóan idősebb személlyel találkoznak. Mit mondjanak? „Jó napot” vagy „Hello”? Teljesen mindegy! A hegyekben ugyanis mindenki 18 éves!

Egymás üdvözlésének szokása néha egy ismeretség kezdete is egyben. Előfordul ugyanis, hogy miután üdvözöltünk valaki, megáll, és elkezd velünk beszélgetni. Az éppen aktuális állapotokról, az út nehézségeiről, arról, hogy a csúcs vagy a menedékház messze van-e még? A mosolyogva adott válasz megnyugtatja az embert, megerősítést ad, hogy számíthatunk másokra, ha esetleg szükségünk lenne rá. Sokan viszont egyszerűen csak azért szólítanak meg, mert szükségét érzik, hogy beszéljenek valakivel. Természetesen nem kell köszönni mindenkinek, akivel találkozunk. Nehéz is lenne elképzelni, hogy miközben egy zsúfolt völgyben túrázunk, mindenkinek köszönjünk. Az ember ilyen helyen folyamatosan beszélhetne – szép szokás ugyan a köszönés, de ne essünk túlzásokba…

 

Biztonság

A biztonságos viselkedés szabályainak a betartása a hegyekben rendkívül fontos. Ügyeljünk arra, hogy nyugodtan közlekedjünk, ne rohanjunk, és ne siettessünk másokat. Mindenkinek megvan a saját tempója, amit tiszteletben kell tartani. Amikor csoportosan túrázunk a hegyekben, jobb, ha a lassúbb társainkhoz alkalmazkodunk, és nem hagyjuk őt magára, ha valami problémája akad. Ha valaki előre is megy, időről időre álljon meg, és várja meg, amíg a társasághoz tartozó személy csatlakozik a csoporthoz.

Mielőtt túrára indulunk, érdemes valakit tájékoztatni az úticélunkról és az útvonalról. Előfordulhat ugyanis, hogy olyan baleset ér minket, amely után nem lesz lehetőségünk segítséget hívni. Elengedhetetlen, hogy mindig legyen nálunk a feltöltött mobiltelefon, amelyben előzetesen elmentettük a hegyi mentőszolgálat telefonszámát.

Mindig tartózkodjunk a kijelölt turistautakon, mivel azok úgy vannak kijelölve, hogy mi a lehető legbiztonságosabban túrázhassunk a hegyekben. Számos turistaúton vannak rövidítések, amelyek hívogatóan néznek ki, de mégsem használjuk ezeket, mert ezek használata könnyen tragikusan végződhet. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk tovább menni, vagy az időjárási körülmények nem teszik lehetővé a túra folytatását, nem kell szégyenkezni, ha visszafordulunk! Nagyobb tiszteletet érdemel az a képesség, hogy a csúcs vagy a cél előtt visszafordul valaki, mint ha túlerőlteti magát. Ezen túl a hegyek álltak, állnak és még sokáig állni is fognak, bármikor visszatérhetünk, és ismét megpróbálhatjuk.

Próbáljuk meg tehát megjegyezni ezeket az íratlan szabályokat, nyújtsuk a kezünket valakinek, ha szükséges, mosolyogjunk a szemben jövőkre, szorítsunk helyet a padon vagy a menedékházban az utánunk érkezőknek, hogy ha valaki leül, és visszaemlékszik a túrára, mindig hálás szívvel tehesse azt…