Socotra szigete

A lélegzetelállító fehér homokdűnék, melyeknek azurkék tenger mossa az lábát, a tornyosuló, felhõborította hegyek, vendégszeretõ emberek, különleges hangulatú tájak és még különlegesebb növények. Röviden összefoglalva: ez Socotra.

Én 2011-ben töltöttem ott majd két hónapot, főleg fotózás céljából. Azért mentem hogy csináljak egy jó kis cikket a National Geographic-nek, de az első hónap végén találkoztam egy másik fotóssal, akit a washingtoni National Geographic küldött. Így a tervem meghiúsult, de ettől függetlenül életem egyik legnagyobb élménye volt az ott tölött idő.

A Socotra név eredetéről több variáció is létezik. Az egyik a “Eipheba Sakhotora” ami azt jelenti, hogy “A boldogság szigete” .  A másik lehetőség pedig az arab Al-Souq (piac) és a Qatar (egy csöppnyi folyadék) szó összetételéből származhat, utalva a szigeten zajlott kereskedelemre. A sziget neve a turizmusban csak most kezd elterjedni mint fogalom.

A biológusok számára már évek óta kiemelten fontosnak számít a sziget. Érdemes tuni róla, hogy Haawaii és a Galapagosz szigetek után, ez a harmadik legjelentősebb sziget a földön, az endemikus fajok számát illetően. A szigeten élő fajok 37%-a sehol máshol nem fordul elő. (Összehasonlításként: Galapagos 42%, Hawaii 90%) Ezen kívül, része az UNESCO világörökségnek, és a WWF Global 200-nak is.

Az Arher-part. A látvány lenyűgöző. Négy emelet magas hófehér homokdűnék a tenger mellett, egy barlangokkal tarkított sziklameredély tövében.
Vajon van-e ehhez hasonló hely a világon?

A helyiek nagyon vendégszeretőek. Töbször is meghívtak vacsorázni, sőt minden alkalommal visszakísértek a kempinghelyemhez. Mint megtudtam főleg azért mert féltettek a dzsinnektől, ami az elmondottak szerint, legtöbbször egy öreg hosszúkarmú öregasszony képében jelenik meg. Megemlítettem, hogy ha lefotózhatnám a dzsinnt, nagy öröm lenne számomra. Sajnos erre azt felelték, hogy aki tudott volna mutatni nekem egyet épp nem tartózkodott a faluban. Eléggé sajnáltam ez az elszalasztott lehetőséget, de hát nem volt mit tenni. Ha nincs dzsinn fotóm, hát nincs.

Ezek a palackfák, vagy más néven a sivatag rózsái. Törzsük sima, ezüstös; némelyik tömzsi kövér, de akadnak filigránok is. A száraz évszak kezdetén virágoznak, rózsaszín virágokkal. Így már érthető, honnan jött a neve. 

Egyszer régen Socotra szigetén egy sárkány és egy hatalmas elefánt vívtak csatát az uralomért.

A csata hosszú és véres volt, végül a sárkány győzött, de ő maga is elpusztult a kapott sebektől. A két lény kiömlött véréből született meg a sárkányvérfa, s ezért vörös színű a gyantája.

Életemben először itt láttam delfineket, ahogy közvetlen mellettünk szelték a vizet. Követtük őket egy kicsit aztán csak ültem és gyönyörködtem bennük ahogy távolodnak.

Nagyon különleges érzés volt ahogy bárhol leültem egy kis időre, az állatok körém gyűltek. Madarak, gyíkok, mindegyik csak kíváncsian nézett engem. Mint ahogy írtam , életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, a szigeten tölött idő. Ezért most útitársakat keresek!

Tervem szerint, jövő (2014) márciusban, újból visszamegyek, és ebből az alkalomból keresek magam mellé útitársakat.

Ha érdekel, utazz velem!
Ezen az email címen, minden kérdédre szívesen válaszolok, és részletes programot küldök!

lightandnaturephoto@gmail.com