Rózsa völgy és Cavusin leomlott városa - Kappadókia, Törökország

A mai nap épp megfelelő arra, hogy a hangya Holdra szálljon- énekelte Gryllus Vilmos. Arra is kiváló, hogy elszánt és a tegnap esti megpróbáltatások kavargó emlékeire fittyet hányó kis csapatunk felfedezze Kappadókia két legcsodálatosabb völgyét.

Ezeket a sorokat már a Kayseriből Istambulba tartó helyi járatú Boeing fedélzetéről írom. Tartalmas és csodás nap áll mögöttünk és kellemesen elfáradtak a kalandozó magyarok.

Reggel ugyanis elporoszkáltunk a szállodához közel kezdődő Rózsa völgy bejáratához, ahol a kis szőlőföldek között kanyargó ösvényen barangoltuk be a tufaformációk elvarázsolt birodalmát. Megpihentünk egy kis sátornál, melynek árnyas hűvösében frissen préselt gránátalma és narancslével kedveskedett a helyi földmívesből a vendéglátóiparba átigazolt kedélyes török úriember. Majd a Vörös völgy rózsaszínes árnyalatú, világos homokszínnel keveredő, néhol élénksárgával vegyített, hihetetlenül szép sziklavilága következett, amibe kontrasztosan keveredett bele a gyümölcsfák harsogó zöld lombja- mindezt a valószínűtlenül kék ég alatt. Ebben a színkavalkádban joggal érezhettük, hogy egy idegen bolygón járunk, melynek láthatatlan lakói templomokat és lakásokat vájtak a puha kőzetbe szerteszéjjel- a híres Flinstones bárhoz két sziklaboltíven át vezetett az ösvény. Nehezen tudtunk betelni a kis bár szőttes párnáin, a lugas árnyékában üldögélve a látvánnyal. Továbbindulva a kardvirágos réteken vágtunk keresztül és láttunk egy igazi keselyűt is, majd a csapat Cavusin falucskájának határában leragadt a borkóstoláson, nagy nyugalommal ízlelgették a kellemesen gyümölcsös, könnyed vörösbort, ami a környező lejtők vulkáni talajának nyomelemitől gazdag ízvilágú. Cavusin arról nevezetes, hogy a falu feletti hegyet szintén sajtként összefurkálták az ősök, lakásépítési céllal, de egy hatalmas földrengés miatt leszakadt a fél város, a heggyel együtt. Így most láthatóvá válik, mintegy metszetként az egykori sziklába vájt település emeletes szerkezete, amit lelkesen meg is csodáltunk, bele sem gondolva abba a katasztrófába, ami ezt a turisztikai látványosságot létrehozta. Pedig az akkor itt élők nyilván kibírták nevetés nélkül a történteket és cseppet sem vigasztalta őket, hogy egykoron majd ez teszi híressé kedvelt városuk romjait. Innen a szállodából kicsekkolás után a Tündérkémények kupakos tornyai következtek, amit képtelenség szavakkal leírni, látni kell. A Zelve völgy volt a következő állomás, itt legyezőszerűen szétágazó három völgy található, persze jó kappadókiai módon, telezsúfolva barlangtemplommal, földalatti lakásokkal és galambdúcokkal. Miután már kezdett mérgezésünk lenni Vakondland nevezetességeitől, kerestünk egy árnyas lugast ( ha jól számolom, akkor ma harmadik alkalommal) hogy kipihenjük ezt a rengeteg izgalmat(alkudoztunk egy jót, kiváló és nagyon hasznos ajándéktárgyakra)- antistressz kezelésünk egyik állomásaként kellemes beszélgetéssel és kereskedelmi mennyiségű almatea elfogyasztásával koronáztuk meg a napot. Sajnos innen egyenesen a jól ismert kayseri reptér kék sörsátorral ékes tájára vezetett az utunk, búcsúzóul azért a havas palástú Erciyes vulkán fenséges látványával kísérve. Magunk mögött hagyjuk a "szép lovak földjét"- Kappadókiát, irány a háromnevű város: Isztambul.