Az Erő Háza - Irán tradicionális nemzeti sportja

A perzsa/kurd eredetű Zurkhaneh (Zorkhana, Zourkhaneh) jelentése az Erő Háza. Ez az ősi perzsa sport egyszerre foglalja magában az értékek megbecsülését: az erőfeszítés, a nagylelkűség, a lovagias szellem és a hazaszeretet örömét, melyet a vallás, a művészet és az irodalom (költészet) is kiegészít. Az iráni férfiak e tradicionális sportja a fizikai állóképességet, a közösségi érzést, az összhang erejét és harmóniáját hivatott erősíteni. A Zurkhanét, mint mozgásformát, nehéz beazonosítani: egyszerre mondhatjuk táncnak és testmozgásnak - lényegében a kettő keveréke - ahol erőnléti, erősítő mozgást végeznek (különböző méretű, padlizsán formájú, meel-nek nevezett súlyokat - 5-30 kiló között - emelgetnek és forgatnak a fejük, válluk, felső testük felett, körül, emellett van egy 20-25 kilós íjszerű, vaslapokkal nehezített, kabade nevű szerkezet, melyet szintén a fejük felett mozgatnak), mindezt szigorú koreográfia szerint.

Az edzés imával kezdődik, majd bemelegítésként elegáns, büszke tartásukra mindvégig ügyelve körbe-körbe forognak, ugrálnak és hajolgatnak. Ezt követi a Zurkhane-eszközökkel történő, erősítő mozgásforma, végül levezetésként birkózás (annak egy egészen egyszerű formája, mely során az ellenfelet ki kell billenteni egyensúlyából, míg válla nem érinti a földet), illetve hatalmas fapajzsok kinyomása, ahogy a súlyemelők, fekvenyomók is teszik. A Zurkhane gyakorlatokat mindig 10-20 férfi összhangban, ütemre végzi.

A sajátos testmozgást egy 10-12 méter átmérőjű, mélyített cirkuszi porondhoz hasonló, s kupolával fedett helyiségben végzik, melyet egy kisebb fülke egészít ki, itt tartózkodik a murshed, vagy murabbi (vezető), aki dobszólóval és énekkel kíséri az erőgyakorlatokat. A mursedtől kell engedélyt kérni arra is, hogy valaki beléphessen a körbe, a szent Gaud-ba. A több évezredes mozdulatok bemutatásán kívül ősi zoroasztriánus és siíta énekek szólnak, köztük ősi perzsa mitológiai témák, perzsa klasszikusok, mint Firdauszi Shahnameja, Sa'adi és Hafez költeményei, illetve a Koránból vett szúrák. Így a Zurkhane sajátos elegye a vallásnak, az irodalomnak és a testmozgásnak. A nézők, vendégek eközben a Gaud-on, a körön kívül kialakított galérián foglalnak helyet, teáznak, vízipipáznak.

A sportolók ruházata is hagyományőrző, nadrágjuk díszesen varrott, bőrből készült darab. Maga az épület kialakítása és díszítése is a hagyományokat követi, a falakon mindenütt megtaláljuk Husszein bin Ali, a siíták mártírjának arcképét, de mellette számos, az irak-iráni háborúban elesett fiatal hős képe is látható, egy-egy Zurkhanét gyakran az ő emléküknek szentelnek. A Zurkhane eredete is a harcias hagyományokhoz kapcsolódik. Abban az időben, amikor a Perzsa Birodalom behódolt az iszlám hódításnak (652), a perzsa harcosok számára betiltották tradicionális sportjuk nyílt gyakorlását, de hogy testük és lelkük épségét megőrizzék, ugyanakkor hagyományaikat se kelljen feladni, magánházaknál kezdtek összegyűlni, ezekből alakultak ki később a Zurkhanék. Ma elsősorban Irán erősportolói (súlyemelők, birkózók, dzsúdósok) gyakorolnak a Zurkhane gyakorlataival, s úgy tűnik, sikerrel, mivel a világ élvonalához tartoznak: világ-, és olimpiai bajnokok tarkítják soraikat.

Irán legismertebb, leghíresebb Zurkhanéja a 2003-ban katasztrofális földrengést szenvedett bami citadellában (Arg-e Bam) volt, s bár maga a fellegvár megsemmisült, a stukkókkal díszített, s rácsos ablakú Zurkhane épülete érintetlen maradt. A Zurkhanékra sokáig sem nőket, sem turistákat nem engedtek be, mára azonban megváltozott a helyzet, hiszen ez a folklórral vegyített tradició 2010-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Világörökség védelme alá került, melynek megőrzése és ápolása az iráni emberek felelőssége. Irán legtöbb városában találunk ilyen eseményeknek otthont adó intézményeket, ahol már szívesen látják a külföldi vendégeket is.