Látnivalók Rómában: az Angyalvár

A Tiberis folyó kanyarulatában, a Vatikántól kissé keletre áll Hadrianus császár (117-138) lenyűgöző henger alakú síremléke, az Angyalvár.

A II. század elejére az első római császár, Augustus mauzóleuma megtelt a halott uralkodók földi maradványaival, ezért Hadrianus, a görögbarát jelzővel illetett, korábban Pannonia Inferior helytartói tisztségét is betöltő imperátor a folyó jobb partján egy újabb monumentális síremlék felépítésére adott utasítást. A 135 és 139 között elkészülő mauzóleum a katonacsászárok korában Aurelianus falának lett a része, majd erődként és börtönként funkcionált a későókortól egészen az újkorig. A manapság használt Angyalvár nevet egy csoda miatt kapta az épület, Szent Gergely pápának egy középkori legenda szerint a síremlék fölött megjelenő Mihály arkangyal jelezte kardjával a Rómában tomboló szörnyű pestisjárvány végét.

A Hadrianus halálától (138) Caracalla meggyilkolásáig (217) terjedő közel 80 évben császári temetkezési helyszínként szolgáló épület az imperátorok mellett a császárok családtagjainak is nyughelyéül szolgált, ide temették például Hadrianus mellett az uralkodó feleségét, Sabinát, valamint az imperátor örökbe fogadott és fiatalon elhunyt fiát, Aelius Caesart is. Itt nyugodott Antoninus Pius (138-161), a Római Birodalom legbékésebb időszakának uralkodója, akinek a regnálása alatt még Kínába is eljutottak római hajósok, de ide helyezték a filozófuscsászár, Marcus Aurelius (161-180), továbbá a Gladiátor című filmben Joaquin Phoenix által megformált kegyetlen zsarnok, a Róma városát saját magáról Colonia Commodianának elnevező Commodus (180-192) földi maradványait is. Cassius Dio történetíró alapján Septimius Severus császár (193-211), illetve két egymással viszálykodó fia, Caracalla (211-217), valamint Geta (211-212) is itt lelt végső nyugalomra. Utóbbit azután temették el a mauzóleumban, hogy testőrei segítségével bátyja, Caracalla legyilkoltatta, Geta vére pedig az életét kioltó szúrások közben a merényletnél jelen lévő édesanyja ruhájára fröccsent.

A síremlék történetéhez a későbbiekben is számtalan erőszakos esemény köthető. Az itt elhelyezett uralkodók hamvait 410-ben szórták ki az épületből, amikor az Alarik vezette nyugati gótok elfoglalták és kifosztották Rómát. A mauzóleum eredeti arculatának, s a tetején álló antik márvány-, illetve bronzszobroknak a megsemmisülése ugyancsak a gótok – a keleti gótok – nevéhez köthető, e különleges tárgyi emlékek a Justinianus császár hadaival folytatott háborúk során, az 530-as években vesztek oda, melyek közül a legjelentősebb talán a mauzóleum tetején álló bronz quadriga (négylovas harci szekér) lehetett. Az Angyalvár ma is ismert arculatát (Szent Mihály arkangyal szobrával a tetején) először a reneszánsz idején nyerte el, a jelenlegi bronz angyal azonban későbbi, Peter Anton von Verschaffelt 1753-ra keltezhető alkotása.

A háborúk és ostromok a középkorban és a koraújkorban sem kímélték az épületet, a pápák persze tisztában voltak a 60 méter átmérőjű hengererődben rejlő védelmi lehetőségekkel, emiatt építtették meg az úgynevezett Borgo-átjárót, mely a Szent Péter székesegyházat kötötte össze az Angyalvárral. Ezen a folyosón menekült veszély esetén Isten földi helytartója az egykori mauzóleum biztonságot nyújtó falai közé. 1527-ben V. Károly német király (később német-római császár), akinek Spanyolországot, Nápolyt és Szicíliát, továbbá a tengerentúli területeket is magában foglaló birodalmában sohasem nyugodott le a Nap, ostrom alá vette Rómát és a Tiberis parti erődöt. A Sacco di Roma néven elhíresült esemény kalandos történetét Benvenuto Cellini mesterember örökítette meg olvasmányos írásában, a szerző maga is egyike volt az Angyalvár védőinek. Az épület arról is hírhedt, hogy itt raboskodott perei közben Giordano Bruno, az eretnekségért 1600-ban máglyahalálra ítélt és kivégzett kiváló csillagász.

Hadrianus mauzóleumát az úgynevezett Angyalhíd köti össze a Tiberis folyó felett Róma történelmi központjával. Az Örök város egyik legszebb hídját számtalan angyalszobor díszíti, melyek egytől-egyig Bernini alkotásai. Az ókorban is híd állt ezen a helyen, a Hadrianus-kori átkelőhelyet azonban még Victoriának, a győzelem pogány istennőjének képmásai díszítették. A római halhatatlant ugyanúgy szárnyas alakként ábrázolják, mint Szent Mihály arkangyalt, ez az egyezés pedig arra utalhat, hogy az Angyalvár elnevezés mögött pogány vallási gyökerek is állhatnak.