Kolumbusz "hibájába" esett a Machu Picchu-t felfedező kalandor

1911. július 24-én, egy helyi földműves vezette el az amerikai Hiram Binghamot a több mint 2430 méterrel a tengerszint felett található legendás romvároshoz, Machu Picchuhoz. A régészek körében közismert, hogy nem Bingham volt az ősi település első felfedezője, ám kétségtelen, hogy ő volt az első, aki felhívta a közvélemény figyelmét az inka fellegvár kulturális és történelmi fontosságára. Az inka birodalom szimbóluma ma Peru leglátogatottabb turisztikai látványossága, amely évszázados harcot folytatott azért, hogy a területén fellelt összes lelet visszakerüljön. Tavaly ez végre sikerült is neki.

Nők és Dél-Amerika

A spanyol hódítók 1533-ban kezdték meghódítani Perut és könyörtelenül üldözni az inkákat, Machu Picchut azonban soha nem látták, tehát nem is írhattak róla. Senki nem tudja pontosan keletkezésének körülményeit, arról sincsenek adatok, mennyien lakhattak ott, vagy hogy miért hagyták el az inkák a területet. Keletkezését a két híres inka uralkodó, Pachacutec, (nevének jelentése: „aki megrázza a Földet”) és fia, Tupac Yupanqui idejére teszik, vagyis az 1450-es évekre.

A tudomány jelenlegi állása szerint – bár hajlamosak vagyunk kissé leegyszerűsítve romvárosként utalni rá – Machu Picchu nem volt igazi város, hanem egyfajta komplexum, amely templomokból, palotákból és obszervatóriumokból állt, s ahol a Napot tisztelték. A klasszikus inka építéstechnológiával épült város legszentebb pontjai az Intihuatana, azaz a Nap „tartóoszlopa”, a Naptemplom (Torreón) és a Háromablakos templom.

A hawaii születésű fiatalember, Hiram Bingham misszionárius szülei azt remélték, hogy fiúk az ő nyomdokaikba lép, de a kalandor természetű, híresen nőkedvelő ifjú inkább (az amerikai futball mellett) a tudós karriert választotta. Bingham előbb a honolului O'ahu College (ma: Punahou School) diákja volt, később New Englandben magántanulóként pallérozódott, majd jelentkezett a Yale-re, végül a doktori cím megszerzéséért a Harvardra is beiratkozott.

A Harvardon történelmet és politológiát tanított, majd a Princetonra került, 1907-ben pedig a Yale felkérte, hogy tartson órákat Dél-Amerika történelméről. Saját maga és az utókor szerencséjére 1900-ban feleségül vette a Tiffany-ékszerek örökösnőjét, Alfreda Mitchellt, és az ő mesés vagyona tette lehetővé, hogy Bingham maga mögött hagyja tanári állását Dél-Amerikába utazzon és szenvedélyének éljen.

Bingham bár nem volt gyakorlott felfedező, 1906-ban – a chilei Santiagóban tett látogatása után, mely során a helyi prefektus meggyőzte, hogy keresse fel a prekolumbán Choquequirao városát – végigjárta Simón Bolívar venezuelai és kolumbiai útját, 1909-ben pedig a dél-amerikai történelmi kereskedelmi útvonalakat kutatta Buenos Airestől Limáig, majd tovább Cuzcóba.

Az elveszett várost kereste

1911-ben az amerikai felfedező visszatért az Andokba és egy kisebb expedíciót indított, mert meg akarta találni az „elveszett várost”, Vilcabambát, II. Manco Capac inka uralkodó utolsó rejtekhelyét, aki a spanyol hódítókkal harcolt az 1530-as években. Bingham és hétfős csapata öszvérháton indult Cuzcóból egy Mandor Pampa nevű kis településre, és útközben egy helybéli farmer, Melchor Arteaga mesélt a közeli, fákkal benőtt romokról. A romok helyszínét Machu Picchunak, vagyis Öreg hegynek nevezte.

Másnap, szakadó esőben egy kísérővel mászott fel a csúcsra, ahol Binghamnek elállt a lélegzete. „Hirtelen az inka építészet legszebb romos házainak falaival találtam szemben magam” – írta. „A romokat benőtték a fák, a növényzet és a moha, azonban a fehér gránitfalak nagyszerűen illeszkedtek egymáshoz, a látvány pedig lélegzetelállító volt” – folytatta beszámolóját a felfedező.

Bingham azt hitte, megtalálta Vilcabambát és ebben a tévhitben halt meg 45 évvel később. A hely örökre rabul ejtette, 1912 és 1915 között a Yale és a National Geographic Society jóvoltából ismét visszatért egykori sikerei helyszínére. Machu Picchu az amerikai kalandor jóvoltából Dél-Amerika és Peru legnagyobb turistalátványossága lett. Igaz, sokan segítették „küldetésében”, mégis a mai napig Bingham személyében tisztelik azt a felfedezőt, aki megismertette a romvárost a világgal.

A sokáig egyértelműnek hitt képet azonban egy 2008-as kutatás árnyalta: eszerint a romvárost az 1860-as években egy német üzletember találta meg, aki cégével két évtized alatt szisztematikusan kifosztotta az egykori citadellát és kicsempészte az ott talált leleteket és kincseket. Ráadásul mint azt sokan és sokszor leírták, Machu Picchu sosem lehetett elveszett romváros: a legtöbb korabeli térképen is egyértelműen jelezték a helyét.

Machu Picchu 1911-es újrafelfedezése óta a legfontosabb idegenforgalmi látnivalóvá nőtte ki magát Peruban. Naponta 2200 látogatót fogad, akik vagy helikopterrel, vagy az úgynevezett "inka úton" négynapi gyaloglással vagy vasútvonalon közelíthetik meg a helyet. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy túlságosan is sok turista látogatja a komplexumot, amelyet egy közelben folyó útépítés is veszélyeztet, mégsem került a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára, csupán szigorú felügyelet alatt áll.

A Machu Picchu-i gyűjtemény csak tavaly év végén lett teljes, miután a Connecticut állambeli Yale Egyetem visszaadta Perunak a birtokában levő 35 ezer leletet, hosszú tárgyalások és jogi huzavona után. Alan Garcia volt államfő személyesen lobbizott Barack Obama amerikai elnöknél a hazája számára felbecsülhetetlen értékű örökség visszaszolgáltatása érdekében.

Forrás: www.mult-kor.hu
Képek: famouswonders.com, kellygrainger.wordpress.com, www.royalinkahotel.pe, www.airpano.com, klearbooktours.blogspot.com, www.machupicchu360.org, laughterizer.weebly.com, fineartamerica.com, www.lovethesepics.com, www.npr.org, therogersrevue.wordpress.com, laughterizer.weebly.com, machupicchu.pe, www.thehistorybluff.com, static.elespectador.com, scriptoriumx.wordpress.com, creativeroots.org, therogersrevue.wordpress.com, www.getintravel.com, archaeology.about.com, pompei-hotels.com, www.superbwallpapers.com