"Itt járt Ting Csin-hao" - Falfirkák és műemlékek

Nemzetközi felháborodást váltott ki egy 15 éves kínai turista falfirkája (Itt járt Ting Csin-hao), melyet néhány évvel ezelőtt hagyott egy luxori templom Nagy Sándort ábrázoló domborművén. A graffitit pár héttel ezelőtt vette észre egyik honfitársa, aki lefényképezte, majd feltöltötte saját blogjába, rámutatva ezzel, hogy milyen szégyen, amit a kínai turisták külföldön művelnek. A tett komoly felháborodást váltott ki, s a fiú a kínai hackerek célpontjává vált. Szülei elismerték, hogy gyermekük valóban ott hagya kéznyomát a műalkotáson, majd sajnálatukat fejezték ki mind az egyiptomi, mind a kínai közvélemény felé.

Az Egyiptomi Régiségek Minisztériuma felmérte a károkat, s megállapította, hogy a firka csak felületi sérüléseket okozott, a graffitit könnyen el lehet távolítani. Azonban, hogy a hasonló eseteketet a jövőben elkerüljék, a turistacsoportok csak archeológusok vezetésével látogathatják a luxori műemlékeket.

Persze nincs új a nap alatt, ahogy a barbarizmus, úgy a falfirka, mint műfaj (az épületek falán képes, vagy írott formában megfogalmazott civil vélemény nyilvánítás) is egyidős az emberiséggel, számos műalkotáson "megcsodálhatjuk" korábbi korok renitens turistáinak, polgárainak kézjegyét. Ha csak személyes tapasztalataimra szeretnék hagyatkozni, azonnal két példa is eszembe jut: az egyiket az iráni Persepolisban találtam, a Nemzetek Kapuja egyik lamassujának (oroszlán testű, emberi felsőtestű fantáziaszörny) talapzatába véste bele nevét hazánk egyik fia, gróf Széchenyi Andor 1892. december 3-án, míg a másikat a németországi Wittenberg Luther-házában mutogatják, s 1702-ből maradt fenn: ezt a királyi kézjegyet I. Nagy Péter orosz cár hagyta ott egy ajtón, mentségére legyen mondva, krétával tette, s ma üveg alatt óvják. 

S bármilyen vandál cselekedet is, ha a firkát valamely régebbi korban élt ember hagyta hátra - ne adj Isten egy-egy híresség - tette máris érdekesség számba megy. Pedig semmivel sem bocsánatosabb dolog, mintha magunk rongálnánk meg a szóban forgó műemléket. Ugyanakkor ezek az apró szilánkok érdekes momentumai a kultúrtörténetnek. Egyrészt bizonyítékai annak, hogy pár száz, pár ezer évvel ezelőtt is hasonló módon gondolkodtak az emberek, ugyanakkor az adott hírességek életpályája is jól dokumentálható belőlük. Így tartalmuk okán, illetve csupán attól a ténytől, hogy milyen régiek, valódi értékké válnak. 

A Kr. u. 79-ben elpusztult Pompeiiben is számos falfirkára bukkanhatunk (csak itt több, mint 10 ezret konzerváltak!), akadnak szép számmal választásokhoz kapcsolódó graffitik, de minden bizonnyal a legérdekesebbek a nyilvános házak falán láthatók. Ezek jól tükrözik például a műveletlenebb réteg által beszélt korabeli nyelv, a vulgáris latin szociolingvisztikai alakulását. Konkrétan szinte egy egész város levelezett itt egymással. Voltak köztük vágyakozó, vagy épp megcsalt szeretők üzenetei, praktikus, tájékoztató jellegű közlemények is. Ilyen, és ehhez hasonló feliratokat találhatunk Pompeiiben: "Serena gyűlöli Isidorust!", "Phileros egy eunuch", vagy "Spendusa imádja Celadust, a thrák gladiátort", illetve egy falloszt ábrázoló rajz mellett a következő szöveg: "óvatosan kezeld!". Nem ritkán egészen közönséges formában élcelődtek egymással ("Verje meg a tizenkét isten, Diana meg a jóságos és magasságos Jupiter azt, aki ide pisál vagy ide szarik" - utóbbi egy római kocsmafelirat), mégis fontos tanúi a kultúrtörténetnek e falfirkák, melyek az ókori hétköznapokról mesélnek. S bár e falak akkoriban nem voltak éppen műemlékek, a város tragikus pusztulásának "köszönhetően" - a rájuk karcolt, pingált graffitikkel együtt - mára azzá váltak.

Az egyiptomi Királyok Völgyében Jules Baillet több mint 2100 falfirkát talált, melyek görög, latin, föníciai, kopt, ciprióta, lykiai és más korabeli nyelveken íródtak. A legtöbb ókori graffitit - kb. ezret - a KV9-es számú sírban (V. és VI. Ramszesz) találták, melyek többségét a rómaiak hagyták hátra, míg a legrégebbi falfirka Kr. e. 278-ból maradt az utókorra. De Egyiptom a későbbi hódításokat sem úszta meg graffitik nélkül, ezek közül Napóleon katonái tűntek a legszorgalmasabbnak, a francia tüzérek kézjegyeit szinte mindenütt megtalálhatjuk, melyeket az 1798-as hadjárat során ejtettek. A XIX. század a turizmus kibontakozásának, divattá válásának kora is egyben, egyre több ember engedhette meg magának, hogy utazzon, Egyiptom egzotikussága okán pedig igen kedvelt úti cél volt, így nem meglepő, ha számtalan korabeli utazó nevét és utazásának időpontját fedezzük fel a falakon, műemlékeken.

Az első "modern stílusúnak" mondható graffiti a törökországi Efesben (az ókori görög Ephesos) található, s a prostitúció egyfajta ókori reklámjának vélik. A szívalakú ábrázolás mellett egy női fejet, láblenyomatot és egy számot láthatunk, amely a közeli bordélyra utalhat, valamint egy kézlenyomatot, ami azt mutatja, hogy a szolgáltatásért fizetni kellett. Az ókori falfirkák - hasonlóan, mint manapság - társadalmi és politikai eszméket közveítettek hétköznapi üzenetek formájában: szerelmi vallomásokat, politikai állásfoglalást, és egyszerű gondolatokat.

Persze nem csak a klasszikus ókori civilizációk hagytak maguk után graffitiket: maja falfirkákat találtak a guatemalai Tikal romjain, viking falrajzokat Rómában és Írországban, valamint egy varég "Itt jártam, Halvdan (ez utóbbi az illető neve)" feliratot rúna írással az isztambuli Hagia Sophia egyik oszlopán. A reneszánsz nagy művészei, Pinturicchio, Raffaello, Michelangelo, Ghirlandaio, vagy Filippino Lippi, amikor aláereszkedtek Nero császár egykori villájának, a Domus Aureának föld alatt rejtőző romjai közé, szintén ott hagyták a falakon bekarcolt, vagy felfestett kézjegyüket. Lord Byron pedig a görögországi Szunion-fokon magasodó Poszeidon-templom egyik oszlopára véste fel a nevét.

Fotók: www.thehistoryblog.com, bskinner.net, amberreunion.blogspot.com,