A Hernád-áttörés - Függőhidak és sziklatálcák világa

Egy szép idővel kecsegtető tavaszi hétvégén a Szlovák Paradicsomba indultunk, hogy bejárjuk annak egyik fő nevezetességét, a Hernád-áttörést. A 290 hektár kiterjedésű Hernád-áttörés Nemzeti Természetvédelmi Terület a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park északi részét szegélyezi. A Hernád folyó által évezredes munkával kialakított kanyonszerű völgy a Káposztafalva (Hrabušice) közelében a hegyek közé forduló Nagy-Fehér-víz (Veľká Biela voda) torkolatától Szepessümegig (Smižany) terjed, teljes hossza kb. 16 km. A néhol száz méteres magasságot is elérő sziklafalak között kanyargó folyót mindkét oldalán sűrű erdők szegélyezik.

A Hernád a régmúltban 150 méterrel magasabban folyt, a mai Hernád-medence sík medrében. A negyedkor kezdetén aztán a hegység területe emelkedni kezdett, a folyó fokozatosan belevéste magát a mederbe, így keletkezett a Hernád-áttörés, amely kiemelkedő helyet foglal el a nemzeti park természeti értékei között. A befagyott Hernádon először 1906 februárjában keltek át Hajts Béla és társai, akik még abban az évben egy egyszerű tutajon is megtették az utat Káposztafalvától Szepessümegig. 1925-ben készült el a folyó felett átívelő első, vasból készült híd, amely a Fehér-patak torkolatánál, a Vas-kapuban (Železná vráta) lett felállítva. Hosszú ideig csak a Hernád-áttörés nyugati része volt járható, 1974-ben fejeződött be a folyó feletti sziklafalakon a sziklatálcák elhelyezése. Utolsóként a Tamásfalvi-kilátó és a Létánfalvi-malom közötti szakaszon építették ki a mesterséges segédeszközöket, és tulajdonképpen a Vas-kapu járhatóvá tételével nyitották meg a Hernád-áttörést teljes hosszában a turistaforgalom előtt.

A Hernád-áttörés az év minden szakában, mindkét irányból végigjárható, de a túra a csatlakozó turistautakon a folyó több részén is megkezdhető, illetve befejezhető. Az útvonal különlegessége, hogy megfelelő téli körülmények között a befagyott Hernád felületén is végigmehetünk. A folyó medrével nagyjából párhuzamosan, attól északra, az áttörés fölötti gerincen halad a sárga jelzésű turistaút, amelyen visszatérhetünk túránk kiindulópontjára. A folyóvölgyet határoló sziklafalak néhol elérik a 150 m magasságot is, szélessége a legszűkebb részeken alig néhány méter. A Hernád-áttörést szegélyező sziklák közül a legismertebb a sziklamászók körében is népszerű Tamásfalvi-kilátó, valamint ennek közelében a Szószék (Kazateľnica) és a Tű (Ihla) nevű sziklaképződmények.

A Hernád-áttörés turistaútja

A túra során hangulatos, széles erdei utak váltakoznak keskeny vízparti ösvényekkel. Hét alkalommal vashídon (függő- és fix hidakon), egy alkalommal pedig kőhídon kelünk át a folyó egyik partjáról a másikra, az útvonalon megközelítőleg 400 m. lánc és körülbelül 100 m. doronglétra-híd van elhelyezve (ez utóbbi természetesen évről-évre változik). Nem feledkezhetünk meg az áttörés talán legismertebb segédeszközeiről, a folyó fölött magasodó, néhol a folyó medre fölé behajló sziklafalakba beépített, láncokkal is biztosított sziklatálcákról sem, ilyeneken kilenc alkalommal kell áthaladnunk az út során. Ezek a sziklatálcák amellett, hogy az útvonal leglátványosabb részei, fokozott lélekjelenlétet és figyelmet igényelnek. Ne feledkezzünk meg a hangulatos erdei tisztásokról sem, ahol lehetőségünk van kipihenni a már leküzdött szakaszok fáradalmait, valamint felkészülni az út még hátralévő részére.

Erdőaljáról (Podlesok) indulunk a Hernád-torok (Hrdlo Hornádu) fel, ahonnan egy rövid néhány méteres szakasz kivételével végig a kék jelzésen haladunk a folyó mellett, és részben felette kiépített turistaúton. Utunkat a folyó bal partján kezdjük, ahol elhaladunk a helyi horgászegyesület ma már nem használt faháza mellett, majd következnek az első sziklatálcák, a Zöld-hegy alatt (Stúpačky pod Zelenou horu), majd rögtön utána újabb sziklatálcák a Barátok-barlangjánál (Stúpačky pri Mníchovej diere). A folyó balra ívelő kanyarulata után megérkezünk az első lánchídhoz, az ún. „Pozsonyi-hídon” (Reťazový most) átmegyünk a jobb partra, ahol néhány perc múlva újabb sziklatálcák következnek az Örököseső felett (Stúpačky nad Večným daždom), majd a Híd felett (Stúpačky nad Lanovou lávkou), és megérkezünk a Kolostor-szurdok torkolatához. Az út hossza idáig kb. 3,7 km, melyet valamivel több, mint egy óra alatt tehetünk meg.

Tovább folytatva utunkat egy 44 m. hosszú, 2004-ben felújított függőhídon (Lanová lávka) ismét átmegyünk a bal partra. Ezután sziklatálcák a Bemetszésnél (Stúpačky pri Záreze), a Zöld-völgy fölött (Stúpačky nad Zelenou dolinou), és egy újabb lánchídon (Reťazová lávka nad Zelenou dolinou) ismét át a jobb partra. A Zöld-völgyből (Zelená dolina) érkező patak feletti kis vashíd utáni függőhídon a Malom fölött (Reťazový mostík nad Mlýnom) ismét a bal parton vagyunk. Ezután faházakkal teleszórt kis tisztásra, a Létánfalvi-malomhoz (Letanovský mlyn) érkezünk. Ekkor már 5,2 kilométernél járunk, és ha tartjuk a tempót, akkor az indulástól számított valamivel több, mint két és fél óra megérkezhetünk ide.

A tisztás végén a Karthauzi barátok 1454-ben épített kőhídján (Kartuziánsky most) ismét a jobb partra jutunk. A hidat a II. világháború során felrobbantották, 1996-tól újjáépített formájában használhatjuk. A tisztás szélén ágazik el a kék jelzésű útból a piros jelzésű, eredetileg a 15. században épített „Karthauzi-út”, amely a Létánfalvi-malomtól a Menedékkő-fennsíkra (Kláštorisko) vezet. Újabb sziklatálcákat hagyunk magunk mögött a Malom alatt (Stúpačky pod mlynom), majd a Barlangnál (Stúpačky pri jaskyni). Az utolsó sziklatálcákon a Szűkület felett (Stúpačky nad Tišinou) átjutva érkezünk a Szűkülethez (Úžina), ahol egy vashídon (Mostík nad Úžinou) ismét a bal partra érkezünk. Ismét egy útelágazáshoz érkezünk, mégpedig a Tamásfalvi-kilátóhoz vezető zöld jelzésű turistaút elágazásához (Pod Tomášovským výhľadom). Itt már az út javát megtettük, hiszen 7,2 kilométernél járunk, és legutóbbi tájékozódási pontunkról, a Létánfalvi-malomtól újabb 1 óra alatt érkezünk ide.

Innen mintegy 200 m-es szakaszon a zöld jelzést követjük, amelyen a Tamásfalvi-kilátó alatti hídon (Mostík pod Tomášovským výhľadom) áthaladva érkezünk a Fehér-patak torkolata közelében lévő, a Menedékkő-fennsíkra vezető útelágazáshoz (Biely potok rázcestie), ahonnét aztán ismét a kék jelzésen haladunk tovább. Itt véget ér a Hegyi vezetők útja, a Hernád-áttörés további része már inkább csak könnyű sétának nevezhető. Újabb pár perc múlva a Fehér-patak völgyébe vezető útelágazáshoz jutunk (Biely potok ústie), ahonnan a jobbra elágazó zöld jelzés vezet többek között a lezárt Kyseľ-völgy torkolatához (Kyseľ), vagy a Sólyom-völgybe (Sokolia dolina). A Csingóig (Čingov) hátralévő utolsó szakaszon egy hosszú Hernád-parti séta során szép kilátás tárul elénk előbb a Tamásfalvi-kilátóra, majd kicsit később a Tűre és a Szószékre. Utunk befejezése előtt egy kisebb hídon keresztezzük az Erdős-patakot (Lesnica), majd az Erdős-patak torkolatát (Lesnica ústie) elhagyva érkezünk az útvonal utolsó, nyolcadik hídjához, amely közvetlenül Csingó előtt található. A mai vashíd mellett, keleti irányban láthatjuk egy betonhíd maradványait, amelyet a Karthauzi barátok hídjához hasonlóan szintén a II. világháborúban robbantottak föl.

Csingóba megérkezve végigjártuk a Hernád-áttörés legszebb, turisták által látogatott részét. A túra során Erdőaljáról 10 kilométert tettünk meg idáig, ehhez a pihenőidőket nem számítva kb. négy, négy és fél órára van szükség. Az út tervezése során ehhez mindenképpen számoljuk hozzá a fotózással, pihenéssel eltöltött időt, valamint előre tervezzük meg, hogyan, milyen útvonalon jutunk vissza túránk kiindulópontjára, Erdőaljára.