A Balaton-felvidék ősszel

A rajongva szeretett Balaton-felvidék - ahogyan a rokon-hangulatú táj, a festői Toszkána is -  tavasszal és ősszel mutatja legszebb arcát. A madárszerelem dalától hangos, virágszerelemtől meg illatos, kicsit őrült tavasz kiváló ellenpontja a reggeli ködökbe burkolózva szemlélődő, hosszú árnyékokat hárslevelűtől bódult bizonytalansággal átlépő, szöszös-hűvös október. 

Ilyenkor nyoma sincs a nyári nyüzsgésnek, akik csak azért szelfizgetnek a Hegyestűvel, mert a Káli-medence divatos gasztronómiai és kulturális helyszín lett, azok már rég a fővárosban tekerik nyakukba a trendi sáljukat - csak a szőlészek és a seregélyek maradnak, utóbbiak ritmusra gomolygó felhőkben közlekedve szállják meg előbbiek féltve őrzött munkáját elfogyasztás céljából.

Ha megnyugvást keresünk a nyár néha kontrollálhatatlan sodrása után, leülepítenénk élményeinket az ősz limányában, ideális helyszínnek kínálkozik a Balaton-felvidék. A tó tükre nyugodt, vitorlások helyett csak a récék és szárcsák csapatai szántják fel néha olvadt fémre emlékeztető, csillogó felszínét, de ha kinn esik, benn a kis présházban akkor is jóleső érzés hallgatni a cserépkályha pattogó duruzsolását és mélyen beszívni az erdőből beszűrődő nedves avarillatot.

A világoskék ég alatt, magányos csendben tett séták, ahol csak az ágtól örökre elváló levelek búcsúzó pattanása neszez -  céljuk pedig egy elhagyott templomrom vagy teraszos borászat, diófa árnyékában megbúvó pince -  lecsendesítik a háborgó lelket, végre hellyel kínálják a nyughatatlan utazót.

A múlt menthetetlen elmúlásán merengeni ideális a Szentantalfa felett omladozó Szent Balázs templomrom, ahol a Balaton felé megcsodálható kilátást egy hatalmas fügefa alatt kialakított padon élvezhetjük - maga Gautama Sziddhártha sem kívánhatott volna ennél szebb helyet a felébredéshez.

Ha viszont az ébrenlét már túl terhes, evezzünk a álom mámora felé - a Csobánc, a Szent György-hegy vagy az istenek terített asztala, a Badacsony bazaltorgonákkal ékes oldalában jobbnál jobb családi borászatok kínálják a palackba zárt költészetet.

Érkezzünk gyalogszerrel vagy kerékpárnyeregben, kérdezzünk a gazdát szőlőművészet titkos fogásairól, a válaszokra meg bólogassunk értő módon - ezzel adunk igazi értelmet a borász fáradtságos munkájának, közben felettünk cserszömörcétől vöröslik a dombok üstöke. Az egyre hűvösebb estében már csak a legkitartóbb tücskök húzzák az elszenderedés aláfestőzenéjét - előadásról előadásra egyre csak halkul a koncert.  Egy zimankós reggelen pedig a tócsa tükrébe meredt fügefalevél jelzi majd, hogy fagyos, reszkető ujjával bekopogtat a zsémbes öregúr - a fázós lábú november.