Mennyi vagy a világból?

Esteledik a hegyek felett. Messze a távoli horizont párás ködébe vesznek a dombhátak, a város távoli moraja nem hallatszik fel ide, csak az alkonyi erdő neszei: a feketerigó búcsúztatja a napot, a tücskök koncertje már az éjszaka nyitányaként szól. A gyengülő, pirosodó fényben növényi szöszök szállnak finoman, táncuk a szellővel kissé szédítő látványként vonzza a tekintetet. A délután idetűző Naptól még meleg a fatönk amin ülök: kérgét vesztett, világosra szikkadt felszíne olyan tapintású mint egy élő test. Egyre hosszabbodó árnyékom nyúlik a tisztás széle felé.

Szeretem az estét. A hegyekben az alacsonyabban járó Nap minden alkonyatkor bizonyságát adja, milyen fontos éltető ereje: érezhetően hűvösebb lesz a levegő s a meglátszó lehelet jelzi a nap végét. Vörösbe fordul a fehér mészkő vagy a gleccser jégkristályos felszíne, és a fellángoló majd kékbe vszeő felhők között kigyúlnak a csillagok. A városban csak a színe változik a fénynek: az égnek mélysége lesz, az utcák felragyognak, ahogy napsugárhoz képest éppen jó szögben fekvő kövezeten végigfolyik a naplemente épületektől és árnyékoktól felszabdalt szelete, majd a mesterséges világítás adja meg a civilizált ember fosszilis energiahordozókra alapuló, illékony esti biztonságérzetét. Falun  nagyon szeretem az estét: a kutyák csaholása és a harangszó száll a házak cserepei felett, a kertben  ácsolt asztalon vár a fröccs, s gurul végig a páracsepp a hűvös borospalack oldalán a diófa alatt. A cseppben ott van a kert, a diófa és a félig üres pohár gömbfelületre feszített, apró tükörképe: a rétekről behallatszó fürj-szó végül elveszik a lombszöcskék hangos neszelésében.

De az erdőn a legszebb az este. Egyszerre félelmetes és meghitt a pillanat: az ősi ösztön ilyenkor a barlang biztonságába hajt, a Természeten erőt vevő ember ilyenkor lámpát és televíziót gyújt tábortűz helyett, fény adta bátorság, minden rendben lesz az újabb napkeltéig. De vonzó és szenvedélyes pillanat annak, aki érzékeny a fények színének változására és a természeti szépségre mert lebilincselőek ezek a percek: a két világ határvidékén állni néhány pillanatig. 

A múló időt a látóhatár szélén lenyugvó napkorong jelzi, de utolsó sugarai még egy nyurga árnyékot húznak a rétre mögém, fizikai valóságom útját állja némi fotonnak: lám, épp annyi vagy a világból, amennyit kitakarsz belőle…

A fák mögött a völgy, a völgy mögött az út, mögötte újabb dombok, majd a párák és a felhők egymásba olvadó díszlete: a hétköznapom telhetne a város szürke kulisszái között is, ebben a percben lehetnék a négy fal szorításában vagy egy zajos metrószerelvényen is zötykölődhetnék hazafelé: de nem, kijöttem egy kis életet látni a zöldbe… Mert annyi vagy a világból, amennyit látsz belőle.

Jó tudni, hogy szalad szét az élet a fák kérge alatt a gyökerektől a  lombkorona magasába, hogyan énekel nekünk az erdő életet adó oxigént, ismerni a fészke felett éjszaki szerenádot adó fülemüle énekét, tudni a lábfejemtől nem messze nyíló virágok nevét, s legalább felszínesen megérteni az ásványok és élőlények évmilliók óta összefonódó táncát, ahogy ugyanaz az anyag  újabb és újabb formában jelenik meg, s alakul át egymásba az élet és a halál egymást váltó állomásain. Sokkal jobb úgy sétálni az erdőn, hogy tisztában vagy a minket körülölelő világ történéseivel, sokkal jobb úgy sétálni egy messzi városban, hogy tudod, milyen események vezettek e hely tündökléséhez vagy bukásához, milyen nagy történelmi jelentőségű tetteknek voltak málló díszletei e falak. Sokkal intenzívebb az élmény, ha ezekkel a jelentésrétegekkel gazdagodik hiszen ez a műveltség kitágítja a látótered, s olyan mélységeket is megismersz a világból, amit addig nem. Ettől a perctől pedig a róla őrzött emlék nem egy képeslap, hanem egy kalandregény fedele, amit felnyitva újabb és újabb mesék kezdődnek... Mert annyi vagy a világból, amennyit ismersz belőle.

Gyalog jöttem. Nem jutottam túl messze, viszont enyém az idejutás teljes élménye. Persze már a Földet is megkerülheted akár egy nap alatt is, nem kell hozzá nyolcvan: de csak az élmény az igazán a tiéd, ahová nem az anyagiak vagy a technika juttat el, hanem jól eső fáradtságod eredménye az a táv vagy magasság, amivel megajándékozod magad. Csak azt érted el igazán, ahová elszántságod és izomerőd vitt el, robbanómotor, felvonó vagy mozgólépcső segítsége nélkül, csak annak tudsz örülni igazán, amit izmaid hőjében edzve, izzadságod sós ízében hűtve értél el… Mert annyi vagy a világból, ameddig el tudsz jutni saját erődből.

Itt van ez a csodálatos este. Sok ilyen élmény ért már, láttam a naplementét a Capo Rosso-ról, Oiából, a Mount Everest tövéből, láttam Montepulcianóból, a Fizt Roytól, a Diadalívről és Zebegényből is. Lehet a munkával meg zavaros álmok kergetésével, a társadalmi elvárásnak megfeleléssel, a külső és belső ismeretlentől való rettegéssel és a változatlansághoz ragaszkodással is tölteni az ebben a világban és ebben a testben adatott időt. Szerintem viszont a gyorsan pergő éveket érdemes a lehető legtöbb életre szóló élménnyel megtölteni - mert annyi vagy a világból amennyit átélsz belőle.

Most egyedül ülök ezen a fatönkön, de ahogy olvasod ezeket a sorokat, Te is itt ülsz mellettem és látod az áteső fényben táncoló szöszöket, érzed az erdő nehéz illatát, hallod az erősödő tücsökzenét, melegíti a bőröd a lemenő Nap, simogatja a karod a szél: itt vagy. Sőt, ha én már nem leszek, ezek az érzések akkor is előcsalogathatók. Ha csak néhányan olvassák el amit leírok e bejegyzésben, vagy hallgatják meg, amiről mesélek egy túrán, ha csak egy tettel lesznek jobbak ennek hatására, akkor már nem hiába kaptam azt a sok jót, amit az élet ajándékba adott, és akkor én sem voltam hiába - mert annyi vagy a világból amennyit át tudsz adni belőle.

Nem kellene ezt gondolnom. Búslakodhatnék a múltamon, szoronghatnék az eljövendő napok váratlanságán, a körülményeknek, a rendszernek, a betegségnek és a véletlennek való szánalmas kiszolgáltatottságomon. Nem az önkény, az ostobaság vagy a hatalom és a globalizáció zárja béklyóba a lelked, hiszen a gondolataid és az érzéseid végtelenebbek mint a Világegyetem, szabadok mint a látóhatár - saját magad börtönőre vagy. Szokásaid, előítéleteid, reflexeid és konokságod jelmezeiről azt gondold, hogy az határozza meg a léted, pedig nem: csak hordod magadon, mint egy ázott, kopott gyapjú pulóvert, ami már rád savanyodott, s egyre több energiába kerül viselni nyirkos tapintású, minden szabadsága vágyó mozdulatodnál kellemetlenül irritáló nehezékét. Meg kell szökni akár önmagadtól és a körülményeidtől, nem hagyni, hogy elvegyék a naplementében fatönkön ücsörgés élményét: megtalálni a felszabadult, élményekkel fűszerezett teljes életét. Mert annyi vagy a világból, amennyire szabad tudsz lenni benne. 

Ez az este tökéletes. Ezek a pillanatok azok, amelyekért érdemes élni, ilyenkor éled meg a teljességet ilyenkor telik csordultig a szíved, ez a szépség szorítja ki a sötétséget a lelkedből. Ilyenkor szinte egy vagy a teremtéssel, nem különbözöl magától az októl, beleoldódsz a pillanatba, te vagy a világ a szösztől az erdőig… Te vagy a szemlélő és a környezet, ilyenkor töltöd ki legjobban a rendelkezésre álló teret. Ilyenkor vagy szabad, ilyenkor vagy élő, értékes, gondolkodó ember, aki beteljesíti az emberi lét értelmét, hogy egy szikra isteni emelkedettséget és összefüggés-felfedezést vigyél az állati meg a növényi világ nyugodt öntudatlanságába. Magasabb szinten érzékelsz, tapasztalsz, mert ezekben a percekben vagy Isten, aki végigtekint a csodán, amit létrehozott és megpihen. Ilyenkor melegség önt el, felszabadult és örömteli érzés kapcsol a világhoz, s a jelenségek és gondolatok közül is a számodra legfontosabb dolgokhoz: minél több ilyen kapcsolódás van, minél több részéhez viszonyulsz a legmagasabb rendű pozitív előjelű érzéssel, annál gazdagabb az életed… Mert annyi vagy a világból, amennyit igazán szeretsz belőle.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Isztambul - 6 nap
» Hétvége Isztambulban idegenvezetéssel - 4 nap
» Tavaszköszöntő hétvége Isztambulban - hajóval a Boszporuszon és a szultánok teaháza - 4 nap
» Baku, a "kaszpi Dubai" és Azerbajdzsán legszebb tájai - 5 nap
» Baku, a Tűz országának fővárosa - 6 nap

Szállás ajánlatok

» Hotel Diamore *** Alanya 72.760 Ft/főtől - Ázsia / Törökország / Alanya
» Hotel Eftalia Aytur *** Alanya 76.312 Ft/főtől - Ázsia / Törökország / Alanya
» Hotel Elysee Beach **** Alanya 81.254 Ft/főtől - Ázsia / Törökország / Alanya
» Hotel Kleopatra Arsi *** Alanya 89.231 Ft/főtől - Ázsia / Törökország / Alanya
» Hotel Kleopatra Beach **** Alanya 87.162 Ft/főtől - Ázsia / Törökország / Alanya

Információs oldalak

» Kalandtúra, aktív utazás
» Egzotikus utazások nyaralások
» Körutazás Indiában
» Incentive utazások - üzleti utaztatás
» Nyaralás Törökországban

Cikkeink

» Vietnam ízei - Kovács Attila
» Aktív utazások, izgalmas túrák az utazom.com szervezésében - Kovács Attila
» Kalandozás Ázsiában - Kovács Attila
» A Holi-ünnep Indiában- a színek fesztiválja - Kovács Attila
» A Maldív-szigetek - Kovács Attila
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!