A szamarkandi Gur Emir mauzóleum

A Selyemút mesés városai mindig csodálattal vegyes egzotikumként léteztek fantáziámban: távoli, ősi vidékek, ódon történelemmel és csodás kultúrával, színes és lenyűgöző építészettel. Közép-Ázsia ezen híres és büszke városai - első sorban az üzbegisztáni Khiva, Bukhara és Szamarkand - olyan képként éltek bennem, mint egy középkori keleti mese színhelyei. S amikor 2011-ben alkalmam nyílt ellátogatni az országba, rá kellett jönnöm, hogy az élmények még az elvárásaimat is magasan felülmúlták.

Szamarkand ősi városa (2750 éves) a régi kelet egyik legjelentősebb települése volt, mely virágzását a Selyemúton betöltött szerepének köszönhetette. Már Nagy Sándor is járt a görögül Marakandának nevezett városban, mely a Perzsa Birodalom idején Szogdia tartomány központja volt. Szamarkand az iszlám hódítás után, de különösen Timur Lenk uralma idején (XIV-XV. század) élte második virágzását, ebből az időszakból származnak lenyűgöző középkori épületei is, a többi között a türkiz kupolával díszített Gur Emir mauzóleum, ahol a Timuridák családjának férfi tagjai alusszák örök álmukat.

A mauzóleum, mely Szamarkand egyik legismertebb épülete, jellegében a környező kultúrák, civilizációk (különösen az iszlám) ismertetőjegyeit viseli magán. Annak ellenére, hogy a mongolok hatalmas puszítást végeztek hódításaik során, Timur uralma idején a legtöbb lerombolt iszlám épületet helyreállították, de emellett új építészeti stílus kezdett kialakulni: hatalmas kapuzatok, feltűnő kék kupolák, és kifinomult majolika-munkák, mely utóbbiak a korabeli európai fővárosokban is megállták volna a helyüket: Mindez a közép-ázsiai birodalmi stílus kialakulásának hajnalát jelentette.

Timur Lenk (más olvasatban Amir Temur vagy Tamerlán) a nagy kínai hadjáratban halt meg, s holttestét a Gur Emir mauzóleumban helyezték nyugalomra, melyet eredetileg Timur unokájának, Muhammad-Sultannak (1376-1403) építettek. Ő lett volna Timur utódja, de ideje korán elhunyt. Ugyanitt temették el Timur spirituális vezetőjét, Sayyid Barakát is. A mauzóleumot Timur másik unokája, Mirzo Ulugbég fejezte be, miután a keleti galéria és a déli halotti épületrészek már elkészültek. A XV. században egy újabb vallási vezetőt temettek el az épületben, Sayyid Umart, aki a bukharai sejk, Amir Kulal fia volt.

Persze három további Timurida kormányzó sírját is a Gur Emir mauzóleumban találjuk, Timur fiaiét: Miranshahét (1366-1408), Shahruhét (1377-1447), illetve Timur unokájáét, Mirzo Ulugbégét (1396-1449). Miranshah Timur harmadik fia volt, aki 20 éves korában fényes győzelmet aratott Tokhtamish kán csapatai felett a Kaukázusban. Az 1390-es években a nyugati területek kormányzója lett. 1408-ban a türkmének elleni csatában megölték. Később maradványait Maverannahrba szállították, végül a Gur Emirben újratemették.

Timur legifjabb fiát, Shahruhot Khoraszanban koronázták meg 20 éves korában. Apja halálával ő lett a legfőbb kormányzó. Maverannahr tartományt fiának, Mirzo Ulugbégnek adta, aki negyven esztendeig kormányozta a régiót. Shahruh végül egy katonai hadjáratban vesztette életét, s Heratban temették el. Ulugbég kétszer is Khoraszanba érkezett, de végül Herat trónját szerezte meg, Shahruh maradványait Szamarkandban újratemettette. 1449-ben Ulugbég fia, Abdullatif fellázadt apja ellen, megfosztotta trónjától, és elrendelte kivégzését. De nem sokkal később Abdullatifot is megfosztották trónjától, s Ulugbég maradványait a Gur Emir mauzóleumban helyezték végső nyugalomra.

A Gur Emir épülete rendkívül fontos szerepet játszik a török-perzsa építészetben, mint a csodálatos mogul építészeti műremekek, a Humayun-sír (Delhi), illetve a Taj Mahal (Agra) előfutára és modelljeként. A Gur Emir elnevezés perzsa nyelven a "király sírja". A komplexum legkorábbi részét a XIV. század végén Muhammad-Sultan rendeletére építették. Mára csak a medresze (iszlám vallási iskola) és a tekke/khanaka (derviskolostor) alapjai, a hatalmas kapu bejárat és a négy minaret egyikének egy része maradt fenn. Az épület belső díszítése festett papírmasé, ugyanis ennél nehezebb anyagot nem bírna el a kupola

Magának a mauzóleumnak az építése 1403-ban, Muhammad-Sultan (Timur örököse és szeretett unokája) hirtelen halála után kezdődött el. Timur magának eredetileg egy kisebb sírt építtetett Shahrisabzban, nyári palotája, az Aq-Saray mellett, de amikor 1405-ben elhunyt, a shahrisabzi hágókat ellepte a hó, lehetetlen volt átkelni, így Szamarkandban temették el végül. A mauzóleumot végül Ulughbeg fejezte be; az ő uralma idején lett a Gur Emir a Timuridák férfi tagjainak végső nyughelye. Szamarkand 2001-ben UNESCO Világörökségi védelem alá került.

Az alábbi kis film a Gur Emir 3D-s rekonstrukciója, melyet a SMI-ASIA és a Multimedia-Asia készített 2012-ben.