Látnivalók Londonban: A British Múzeum

Valahogy úgy voltam a British Museummal, ahogy Alice lehetett Csodaországgal. Sosem voltak elvonási tüneteim, ha egy villámlátogatás alatt nem néztem meg minimum 8-10 múzeumot, de azért a kötelező intézmények mindig sorra kerültek, hisz sosem lehet tudni, mikor jár arra legközelebb az ember. Nos, a British Museum London egyik ilyen kötelező programja, már csak azért is, mert kizárt, hogy a 13 millió darabot számláló gyűjteményből egy se érdekelje az embert. Ha pedig ezt az egyet láthatjuk, már megérte elfáradni oda.

Én részemről az ókori kultúrákért rajongok, így aztán bőségesen volt alkalmam tobzódni, hiszen a British Múzeum a világ egyik leghíresebb és legnagyobb ókori gyűjteményével rendelkezik. Egyrészt itt van kiállítva a híres Rosette-i kő, mely az óegyiptomi hieroglifák megfejtésének kulcsa volt, másrészt a Világ Hét csodája között számon tartott, ámde rég elpusztult epheszoszi Artemisz templom és halikarnasszoszi Mauzóleum elveszettnek hitt maradványait is láthatjuk itt.

Az Elgin-márványok név alatt rejtőző domborművek az athéni Akropoliszon álló Parthenont díszítették egykor. Kellemes vita alap lehet, vajon hol lenne megfelelő helyen kiállítva a Parthenon frízdíszítése: Athénban, vagy a milliós látogatószámot produkáló British Múzeumban? Hiszen Thomas Bruce, Elgin hetedik earlje, aki 1799-1803 között az Ottomán Birodalom angol követe volt (Görögország ekkor az Ottomán Birodalom része volt), meglehetősen ellentmondásos engedélyek birtokába jutott a török hatóságoktól, melynek értelmében nagy mennyiségű domborművet távolíthatott el az ókori épületekről. Elgin ügynökei 1801-12 között a fél Akropoliszt „lebontották” (a Propylaea és az Erechtheum szobrai sem úszták meg a rekvirálást), majd a nagy mennyiségű gyűjteményt hajón Londonba szállították. Elgin ténykedését sokan támogatták és helyeselték, de sok kritikusa vandalizmussal és fosztogatással vádolta az earlt. Az ügy nyilvános vitaként az angol Parlament elé került, végül a kormány 1816-ban megvásárolta a márványokat, s a British Múzeum Duveen Galériájában állították ki. A vita pedig azóta is folytatódik.

Az ókori Kelet kultúráját bemutató egyik teremben szemem elé tárult Nagy Dareiosz persepolisi Apadana-palotájának egyik lépcsősora. Csakhogy a híres domborműves palotarészletet szinte teljes épségében alig három évvel korábban már láttam Iránban is. Bár Persepolis nem jutott olyan kirabolt sorsra, mint sok más közel-keleti város, azért innen is sikerült sok felbecsülhetetlen értéket elszállítani. Persepolis domborművei John James Gordonnak, Aberdeen ötödik earljének köszönhetik, hogy 1861-ben végül a British Múzeumban kötöttek ki.

De találunk itt Húsvét-szigeteki moai szobrokat, Quetzalcoatl azték isten türkiz maszkját, a világhíres hegyikristály koponyák egyikét, egyiptomi múmiákat, vagy a Codex Alexandrinust (Alexandriai Kódex), melyet 1627-ben I. Károly angol király kapott, s ami a British Múzeum egyik legféltettebb kincse. Itt találjuk az 1757-ben létrejött British Library is, mely Charles Dickens, Karl Marx és Lenin munkáit is tartalmazza.

A British Múzeumot, a világ legrégebbi nemzeti közgyűjteményét 1753-ban Sir Hans Sloane orvos és természettudó gyűjteményéből alapították (71 ezer növény- és állatpéldányt tartalmazó kollekcióját és könyvtárát II. Györgyre hagyta s örököseinek 20 ezer fontot – ma 2 millió fontot – kért cserébe), maga a múzeum 1759-ben nyílt meg a nagyközönség számára. Laboratóriumában elsőként alkalmazták a C14-es radiokarbon kormeghatározást, mellyel pontosabban állapítható meg az ókori archeológiai leletek kora.

Állami múzeumként a belépés díjtalan, bár az időszaki kiállításokért fizetni kell.

Az angol főváros további nevezetességeiről a Látnivalók Londonban című oldalon olvashat részletesebben.