A változatos vidék Budapesttől nyugatra, a Balatontól északra fekszik. Számos településének múltja, kulturális hagyománya az államalapításig nyúlik vissza. Itt található a hajdani koronázó város, Alba Regia mai jogutódja, Székesfehérvár, valamint a szintén nagy múltú Veszprém és Pápa is.
A régió természeti értékei
A vidék erdőkben, természeti értékekben gazdag. A hegységek közül egész területével a régióban van a Gerecse, amelynek már nem művelt kőbányáiban tanyát vertek a ragadozó madarak. A Vértesbena karszt-bokorerdők, cseres-tölgyesek, nyirkos szurdokok és meleglejtők, egymást váltó mikroklíma-zónák teszik változatossá a tájat. A Bakony hegyei bővelkednek karsztjelenségekben: több mint száz barlang található itt.
Hegyek között
Egész területével a régióban van a Gerecse: a vagy nyolcszáz négyzetkilométernyi kiterjedésű dolomit- és mészkőhegység jól karsztosodó mészköve szép, pados letöréseket mutat, s a geológusok és ősrégészek közeli ismerőse számos itteni barlang. A minden kor minden emberére nagy hatást gyakorló, szép rajzolatú ammoniteszeket tartalmazó mészkövet, utak és paloták építőanyagát már a római rabszolgák is bányászták. A már nem művelt kőbányákban tanyát vertek a ragadozó madarak, a napos, déli, görgeteges lejtők ritka növényvilágnak adnak otthont. Ezt a vidéket - közel a Budát Béccsel időtlen idők óta összekötő főúthoz - napjaink vándora most kezdi fölfedezni csak.
A Vértes kiterjedésre csak a fele a Gerecsének, tájképileg és élővilágát illetően - pedig nincs ötszáz méternél magasabb pontja - talán a leginkább magashegységre hasonlító vidékünk. A hegység - a Móri-árok és a Tata-Váli-árok közé ékelődve - mintegy összeköttetést teremt a Bakony és a Gerecse között. Hat, egymással párhuzamos, északkeleti-délnyugati irányú hegyvonulat adja meg a karakterét, együtt az északon dachsteini mészkő, délen könnyen aprózódó dolomit alapkőzettel. Karszt-bokorerdők és cseres-tölgyesek, nyirkos szurdokok és meleg lejtők, egymást váltó mikroklíma-zónák teszik változatossá az itteni barangolást - a növényvilág hol szubmediterrán, hol alhavasi jellegű.
A Balaton-felvidéktől a Bakonyaljáig húzódó táj ugyancsak változatos képet mutat: szelíd völgyekkel, a Dunántúli-középhegység legnagyobb tömegű tagjával, a Bakonnyal, azon túl pedig a Marcal-medencével, a Kisalföldbe simuló vidékkel tagolt.
A Bakony hegyeit a földtörténeti harmad- és negyedidőszak hozta felszínre a Pannon-medencében. Völgyeit feltöltötte a megjelenő és eltűnő tenger, aztán a folyók, a patakok. A Bakony is bővelkedik karsztjelenségekben: a csapadékvíz, a folyóvizek hatására víznyelők, sziklatornyok alakultak ki - több mint száz barlangot hozva létre. A legmagasabb csúcsok itt is alig haladják meg a 600 métert, a terület éghajlati viszonyaiban sincs jelentős eltérés, összehasonlítva a középhegység többi tagjával.
A Balaton-felvidék szélmentesebb, napsütötte tájain melegebb a klíma, néhol még a füge is megterem! A Magas-Bakony ennél néhány fokkal hűvösebb, csapadékosabb, hatása a sűrűbb, magasabbra növő faállományon meg is mutatkozik. A délebbre eső részeken melegkedvelő, védett növények, illatos hagyma, vagy a kis mediterrán páfrány (cselling) tenyésznek, s megél itt a mocsári kardvirág is. A hazánkban előforduló 350 madárfaj közül 190-et figyeltek meg ezen a tájon. Túl a Bakonyon, a Marcal-medencében, a kiterjedt szántókon nagy számban élvezik kedvező életfeltételeiket a gólyák.
A Sárrét és a Mezőföld
Egészen más a jellemző nevű Sárrét. A Keleti-Bakony lefutó dombjain a hagyásfákkal tarkított legelős területek fiatal tölgyes erdőfoltokkal, cserszömörcés, galagonyás, kökényes-vadrózsás bokrosokkal, tisztásokkal váltakoznak. A hajdani koronázó város, Alba Regia mai jogutóda, az egyszerre tradicionális és modern, tekintélyt parancsoló és fiatalosan dinamikus Székesfehérvár egyszersmind a Balaton előszobája.
Néhány kilométerre innen a Velencei-tó a Kis-Balatontól a Zsámbéki-medencéig terjedő medencesor része. Kialakulása kb. 15-20 ezer évvel ezelőttre tehető. Vízállása a csapadék függvényében váltakozó. A csapadékos időszakok vízfeleslegét a Dinnyés- Kajtori-csatorna vezeti a Sárvízbe. A tó többször - legutóbb az 1860-as években - ki is száradt. A tóparti szőlőkultúra tanúi a népi építészet (tanyák, csőszkunyhók, szőlőbeli hajlékok) legősibb formáit őrző lyukpincék. A gazdák barlangszerű bortárolókat vájtak az agyagos löszbe, eléjük vályogból, sárból, törekből tömör falú szőlőkunyhót, utóbb kővel kiboltozott, kívülről földborítású hajlékot építettek - több közülük máig présházként szolgál.
Az 1930-as években indult meg az üdülőterület kiépítése, a tervszerű szabályozási munkálatok az 1960-as évektől kezdődtek. Ez főként az idegenforgalom érdekeit szolgálta, egyben elősegítette az élővilág eredeti állapotának fennmaradását is. Az ideális vízszint biztosítására akkoriban épült a Zámolyi-Pátkai víztározó.
A Székesfehérvártól délre és keletre, a Dunáig húzódó Mezőföldet a Dunántúli-középhegységből lesiető patakok építették fel hordalékukkal. Erre a folyóvízi üledékre aztán a jégkorszakok idején vastag löszpaplan rakódott. A hulló porból keletkezett löszt gyakran sárgaföldnek nevezik. Vastagsága láttán az ember elgondolkodhat a természet hatalmas erőin: mennyi anyagnak is kellett a levegőben szállnia ahhoz, hogy ez a lösztakaró létrejöjjön!
A régió Ercsitől délre eső Duna-szakasza mintegy 50 km hosszúságú; a 6-os főútvonal fűzi fel a Dunaújvárosból kiindulva bemutatandó települések zömét. A Duna völgyére szakadó löszfal az ősi vegetáció őrzője. Errefelé haladt a Római Birodalom Aquincumból kiinduló, fontos útvonala. Utóbb, századokon át a szerbek, korabeli elnevezéssel "rácok" tették sokszínűvé az itt élők kultúráját. A természeti szépségekben bővelkedő, megkapó táj turisztikai adottságai a vízi- és a szabadidősportok (kajak-kenu, evezés, horgászat) kedvelői számára kínálnak lehetőségeket. A folyó erős sodrása és vízminősége miatt a fürdőzés azonban csak a Duna egyes szakaszain és a holtágakban ajánlott.
Közép-Dunántúl térképKözép-Dunántúl cikkek
