Firenze gyönyörű panorámával büszkélkedő folyója, az Arno felett számos értékes és szép híd ível át, amilyen a Ponte alle Grazie, vagy a Ponte Santa Trinita is, de mind közül talán az apró boltocskákkal ékített Öreg híd, a Ponte Vecchio a legismertebb és leglátványosabb.

Helyén már az ókorban is híd állott, melynek alapjai kőből, felépítménye fából készült. Ezt a hidat 1117-ben egy áradás elmosta, újjáépítették, de egy újabb árvíz 1333-ban ismét tönkre tette. Az újabb hidat Taddeo Gaddi tervei alapján 1345-ben építették meg - legalábbis Giorgio Vasari szerint, a modern feltételezések inkább Neri di Fioravantinak tulajdonítják a terveket. 

Firenze a reneszánsz bölcsője

4 napos buszos körutazás Toszkánában

Rövid látogatás Pistoia falakkal körülölelt, középkori hangulatú belvárosában. A pistoiai Dóm teret nem véletlenül, az ország egyik legszebb terének tartják számon, hiszen itt találhatóak a város legfontosabb épületei, a Katedrális, a Harangtorony, a Keresztelő kápolna, a Városháza és a Palazzo Pretorio. A Dóm teret övező kis utcácskák és terek alkotják, ennek a kincsekkel teli városnak a központját, ahol szép számmal találunk kézműves műhelyeket is. Esti érkezés a Montecatini Terme városában található szálláshelyre. A gyógyvízéről híres városban este még sétálhatunk majd a város főutcáján, ahol üzletek, bárok várják a látogatókat.

Egykor a híd mind a négy sarkát egy-egy torony védte, ezek közül mára csak a dél-keleti Torre dei Mannelli maradt épen, annak ellenére is, hogy a Vasari-folyosú megépítésekor le kellett volna bontani. A tornyot birtokló Mannelli-család elérte, hogy lebontása helyett a folyosó kerülje meg a tornyot.

A Ponte Vecchio három kőíve közül a középső 30 méter széles, míg két szélső íve 27 méter szélesek, magasságuk pedig 3,5 - 4,4 méter között változik.
Eleinte (1442-1593) mészárosok működtek a hídon, akik az adómentesség okán választották maguknak ezt a helyet. Őket az idők során felváltották az ékszerészek, aranyművesek és ötvösök. A ma is látható üzletek - melyeknek fecskefészekként falra tapadó hátsó traktusai a folyó felőli oldalról jól láthatók - csak a XVII. században épültek.

A legenda úgy tartja, hogy a csőd gazdasági koncepciója is innen ered: amikor egy kereskedő tönkrement, és már nem tudta kifizetni adósságait, az asztalt (olaszul ‘banco’), melyről portékáit árusította, a rendre felügyelő katonák összetörték (olaszul ‘rotto’), így ezt a gyakorlatot ‘bancorotto’-nak nevezték (az angolban a csőd ma is ‘bankruptcy’). Mivel a kereskedőnek már nem volt árusító asztala, semmit sem tudott eladni.

1944. augusztus 4-én a németek Firenzén keresztül vonták vissza csapataikat, s a visszavonulás során az Arno összes hídját felrobbantották, kivéve a Ponte Vecchiot. Állítólag maga Hitler tiltotta meg az Öreg híd lerombolását, mert annyira szerette. A valóságban azonban sokkal inkább a két oldalon romhalmazban álló épületek akadályozták meg a hídhoz való hozzáférést, s nagy valószínűséggel inkább ennek köszönhette túlélését, semmint a Führer nagylelkűségének és művészetpártolásának.
1966-ban azonban egy hatalmas áradás súlyos károkat tett a hídban, melyet csak egy év megfeszített munkájával tudtak helyrehozni.

Az üzletek feletti második szinten fut keresztül a Corridoio Vasarino, vagyis a Vasari-folyosó, mely az Uffizi-képtáron és a Ponte Vecchion keresztül a Pitti-palotát és a Palazzo Vecchiot köti össze, így megkönnyítve az uralkodók közlekedését otthonuk és munkahelyük között. A folyosót 1565-ben Giorgio Vasari építette Francesco de Medici esküvője alkalmára. A Ponte Vecchio olyan irodalmi alkotásban is feltűnik, mint Dante Isteni színjátéka:

“A Ház, melytől Firenze könnye csorgó,

   mivel az ő jogos boszúja tette,

   hogy sorsotok ma vígből búsra forgó,

még díszben állott, lakóival egybe';

   óh, Buondelmonte! mégis mért futottál

   nászától, másnak csábjait követve?

Sok volna víg, aki szomoru lett már,

   ha az Emába vesztett volna Isten,

   mikor először közibénk jutottál.

De ama csorba kőnek, mely a vízben

   tükröz a hídról, áldozva, Firenze

   kellett, hogy minden békét elveszítsen.”

(Paradicsom, XVI. 140-7. Babits Mihály fordítása)

A híd elején látható kő ( Dante idézetével) azt a helyet jelöli, ahol 1215-ben az Amidei család Buondelmonte de’Buondelmontit meggyilkoltatta, kirobbantva ezzel a guelfek és ghibellinek konfliktusát (a XII-XIV. században kitört invesztitúraharc során a guelfek a pápákat, a ghibellinek a német-római császárokat támogatták).

A híd közepén találjuk Benvenuto Cellini, a reneszánsz Firenze világhírű aranyműves, szobrász, festő zsenijének mellszobrát, melyet a hídon dolgozó aranyművesek állíttattak a XX. század elején. A szobor közelében feltűnhet a sok szerelem-lakat, melyeket időről időre leszedet a firenzei városvezetés, mivel a számolatlanul felrakott, és súlyos fürtökben lógó lakatok komoly károkat tehetnek az évszázados hídban. A szokás úgy tartja, hogy ha a szerelmesek nevük kezdőbetűjével lakatot tesznek a hídra, majd annak kulcsát az Arno-folyóba dobják, szerelmük örökké megmarad. Hasonló lakatfalak vannak már az Uffizi-képtár előtt, de a Ponte Vecchio más részein is. Érdemes tudni azonban, ma 50 eurós bírságot kell annak fizetni, akit e “bűncselekménnyel” tetten érnek. A Ponte Vecchion ma is egymást érik az exkluzív, drága és különleges ékszereket árusító üzletecskék, melyek a firenzei kézműves ipar legmagasabb csúcsát képviselik, míg a Mannelli-torony aljában fagylaltozó működik.

Essék még néhány szó a szomszédos Ponte Santa Trinita hídról is, melyet 1567-ben Bartolomeo Ammannati épített, minden valószínűség szerint Michelangelo tervei alapján. A hidat 1944-ben a németek felrobbantották, később azonban újjáépült. Négy sarkát a folyóágyból kiemelt szoborcsoport díszíti (az alakok a négy évszakot szimbolizálják). A szobrok - melyeket más és más szobrász alkotott - II. Cosimo és Ausztriai Mária Magdaléna esküvőjére készültek 1608-ban. Firenze történelmi belvárosának részeként mindkét híd UNESCO védettséget élvez.

A toszkán főváros további nevezetességeiről a Látnivalók Firenzében című oldalon olvashat részletesebben.