Luther Márton nyomában III. - Erfurt

2017 Luther Márton éve volt: ekkor ünnepelte a reformáció 500 éves fennállását, melyet Németország szerte kultúrális programokkal, koncertekkel ünnepelnek. E dátum azonban - amikor a híres lelkész, reformátor kitűzte 95 pontból álló téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára, útjára indítva ezzel a reformációt, azaz a hitujítás mozgalmát - egy sokkal nagyobb volumenű, egy egész évtizedet felölelő (2008-2017) kultúrtörténeti programsorozat záróakkordja. Ha jobban belegondolunk, tíz esztendő nem is olyan sok egy fél évezredért. E jubileum apropóján mi is felkerekedtünk, s végigjártuk Luther útját, felkerestük a leghíresebb városokat, ahol megfordult és alkotott, s melyek a protestantizmus megszületésének tanúi voltak.

Luther Márton 1501-ben érkezett a virágzó kereskedő- és egyetemvárosba, Erfurtba, hogy tanulmányait az ottani bölcsészettudományi karon folytassa, s majd apja akarata szerint jogi pályára menjen. Erfurtban működött Németország harmadik legrégebbi egyeteme. A többi között latin nyelvet, retorikát, logikát, fizikát, metafizikát, zenét, matematikát, geometriát, csillagászatot, valamint skolasztikus filozófiát és jogot tanult, elnyerte a "Magister Artium" címet (a hét szabad művészet elvégzése után megszerezhető akadémiai szint), de 1505-ben váratlan esemény térítette el apja akaratától. Útban hazafelé, Strottenheim mellett hatalmas vihar csapott le rá, s ő halálfélelmében a bányászok patrónusához fohászkodott: "Szent Anna, segíts! Ha élni hagysz, szerzetes leszek." Ígéretét meg is tartotta, s a nyár folyamán belépett az erfurti Ágoston rendi remeték soraiba, ahol két év múlva pappá szentelték, s egészen 1508-ig Erfurtban maradt.

Erfurt Luther szellemi központja volt. Az Ágoston rendi kolostor falai között napi teendői az aszketikus lelkigyakorlatoktól a tudományos tanulmányokig terjedt, első papi szolgálatát 1507. május 2-án végezte a kolostor templomában. Az épület - mely a középkori vallási építészet kivételes gyöngyszeme - ma állandó Luther-kiállításnak ad otthont, s figyelemre méltó könyvtárral is büszkélkedik. A kolostor, mely a II. világháború során súlyosan megsérült, kellemesen ötvözi a régi és az új technológiák és stílusok keveredését. Az épületkomplexumban konferenciákat, szemináriumokat is tartanak, s akár 75 személyt is el tudnak szállásolni falai között. Aki azonban csak rövidebb időre érkezik, feltétlenül keresse fel a puritán egyszerűségű kolostor-templomot, a történelmi hangulatú könyvtárat, az elragadó reneszánsz udvart, a gótikus ablakokkal tűzdelt kerengőt, vagy a későbbi reformátor celláját, mely bemutatja a korabeli szerzetesek életét.

Erfurt magasan felülmúlta várakozásomat, s bár már korábban is hallottam Türingia fővárosáról - apám még az NDK időkben járt itt egy atlétikai versenyen - sohasem gondoltam volna róla, hogy ilyen elragadó város. Gyönyörűen felújított óvárosában egymást érik a szebbnél-szebb reneszánsz favázas és patrícius házak, hangulatos kis utcái, a Gera-folyó romantikus környezete, rengeteg templomtornya hamisítatlan középkori arculatot kölcsönöznek a városnak, azt hiszem, jogosan kapta a "türingiai Róma" elnevezést. S ha nem is szigorúan Luther nyomában járunk, akkor is élvezet elandalogni a mesebeli Erfurtban, végigsétálni a Gera-folyó partját övező árnyékos fák alatt, elbámészkodni a kiskacsák első szárnybontogatásain, megcsodálni a halpiacnál látható városházát, vagy felsétálni a barokk kori városi erődhöz, a Petersberg Citadellára, ahonnan lenyűgöző panoráma tárul az ember elé.

A város jellegzetes látképét a dóm és a mellette magasodó Szent Severi templom alakítja, mely este, kivilágítva a legvarázslatosabb. Télen hamisítatlan német hangulatú karácsonyi vásárt, míg nyaranta (júliusban) ünnepi játékokat tartanak a dóm lépcsőjén operaelőadásokkal és musical-ekkel. De Erfurtban látható az Európában egyedülálló, 120 méter hosszú, lakható házakból álló beépített híd, a Krämerbrücke is: apró favázas épületeiben ma ajándékboltok, kézműves és antik üzletek sorakoznak, s a Benediktsplatzot és a Wenigemarktot köti össze, míg alatta csöndben hömpölyög a szelíd Gera-folyó. Első említése 1117-ből való, de az állandó és sorozatos tűzvészek után a városvezetés 1293-ban kőhidat építtetett a folyó fölé, mely 1325-re készült el, rajta a ma is látható favázas házakkal. Minden júniusban nagyszabású középkori történelmi ünnepséget tartanak a hídon illetve a környező tereken.

Erfurtban található Közép-Európa legrégebbi zsinagógája is, mely a XI. századból maradt fenn, s mely az évszázadok során számos átalakításon átesett: a szent helyet az 1349-es pogrom után raktárépületként, majd a XIX. század második felében szórakoztató céllal vették igénybe (még táncterem is működött benne), de épp ezek a változások óvták meg az egykori zsinagóga titkát a Harmadik Birodalom idején. Bár az épület állaga erősen leromlott, az omladozó falak nem keltették fel a nácik figyelmét. Ma az erfurti zsidó közösség történelmének kiállítása látható benne. Ha a kiadós középkori csavargás során megéheznénk, számos türingiai specialitással szolgáló étteremre bukkanhatunk a történelmi óvárosban, egyet azonban semmi képpen ne hagyjunk ki, a híres kézműves csokoládét kínáló Goldhelmet a Krämerbrücke mellett. 

1508-ban Luthert gyóntatóatyja, Johann von Staupitz áthelyezte Wittenbergbe, ahol teológia előadásokat tartott, s mellette kerületi vikáriusként tizenegy kolostort felügyelt. Noha még elkötelezett volt a katolikus egyház iránt, fokozatosan eljutott azokhoz a következtetésekhez, melyek később a Rómával való szakításához vezettek. Itt volt az idő hát, hogy a csodaszép Erfurtot elhagyva, mi is a Szász-Anhalt tartományban fekvő Lutherstadt-Wittenberg felé vegyük utunkat, s végigjárjuk azokat a helyeket, melyek Luther életének legjelentősebb állomásai voltak a városban.

Az utat a Német Turisztikai Hivatal (DZT) támogatta. További információ: http://www.germany.travel/hu

https://utazom.com/nemetorszag/eisleben/luther-marton-nyomaban-I-eisleben

https://utazom.com/nemetorszag/eisenach/luther-marton-nyomaban-II-eisenach-es-wartburg-vara

https://utazom.com/nemetorszag/wittenberg/luther-marton-nyomaban-iv-wittenberg