Luther Márton nyomában I. - Eisleben

2017 Luther Márton éve lesz: ekkor ünnepli a reformáció 500 éves fennállását, melyet Németország szerte kultúrális programokkal, koncertekkel ünnepelnek. E dátum azonban - amikor a híres lelkész, reformátor kitűzte 95 pontból álló téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára, útjára indítva ezzel a reformációt, azaz a hitujítás mozgalmát - egy sokkal nagyobb volumenű, egy egész évtizedet felölelő (2008-2017) kultúrtörténeti programsorozat záróakkordja. Ha jobban belegondolunk, tíz esztendő nem is olyan sok egy fél évezredért. E jubileum apropóján mi is felkerekedtünk, s végigjártuk Luther útját, felkerestük a leghíresebb városokat, ahol megfordult és alkotott, s melyek a protestantizmus megszületésének tanúi voltak.

Martin Luder (a családi név ebben a formában nem elírás!) 1483 november 10-én született a Szász-Anhalt tartományban fekvő Eislebenben. A bájos kisváros híres szülöttének köszönhetően ma a Lutherstadt Eisleben, azaz a Luther-város megtisztelő címet viseli. A település újvárosi részét bányászok számára alapították a XVI. század elején, e munkások egyike volt Hans Luder is, a későbbi reformátor apja. A család a kis Martin születése után egy évvel a közeli Mansfeldbe költözött (ahol a családfő kohómesterként kapott munkát), s bár az idő közben papi pályát választó Luther Márton élete nagy részét Wittenbergben töltötte, 1546 januárjában ismét hazatért Eislebenbe, ahol utolsó prédikációit írta, s ahol végül 1546. február 17-ről 18-ra virradó éjjelen elhunyt.

Eisleben városa 1689 óta kiemelt figyelemmel követte a Lutherhez köthető épületek - így a ház, ahol született, illetve ahol meghalt - megőrzését, fenntartását, jóval azelőtt, hogy az örökségvédelem, mint követendő feladat, illetve elképzelés megszületett volna. 1996-ban végül mindkét épület, valamint a Szent Péter és Pál templom - ahol Luthert keresztelték - illetve a Szent András templom - ahol utolsó prédikációit tartotta - UNESCO Világörökségi védelmet kaptak. Egyébként maga a városka is igazán hangulatos; a lágy dombokra kúszó utcák házai takarosak - bár itt-ott még látható a szocializmus letűnt korának néhány foghíja - a dúsan zöldellő növényzet pedig tovább színezi a városképet. Ami elsőként is feltűnik, az a rengeteg templomtorony, ami a város mindösszesen 10 százaléknyi hívő lakosságához képest nagyon sok.  

A ma múzeumként működő Martin Luthers Geburtshaus (szülőház) tökéletes bepillantást enged a XV. századi életkörülményekbe. Maga az épület tipikus középosztálybeli lakóház, melyet szinte eredeti állapotában állítottak helyre egy 1689-ben bekövetkezett tűzvész után. A középkor során Luther szülőházát elsősorban zarándokok keresték fel, majd 1817-ben III. Frigyes Vilmos porosz király a szomszédos épületben ingyenes Luther-iskolát nyitott szegény gyerekek számára. A felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény Luther családjának (illetve a korabeli polgároknak - különösen a bányászoknak) az életét, illetve a középkor vallási és spirituális felfogását mutatja be. 

Az utca végén, alig néhány lépésre a szülőháztól magasodik a Szent Péter és Pál templom (más néven Taufkirche, azaz keresztelő templom), ahol Luther Mártont megkeresztelték. Az elragadó reneszánsz kegyhelynek - melynek homlokzata az eredeti XV. századi állapotokat tükrözi - ott jártunkkor csupán masszív kerekded templomtornya látszott ki a felújítás miatt letakart épületből. Belépve azonban letisztult, egyszerű, puritán belső tér fogad, melyet nem rég újítottak fel: gyönyörű színes ólomüvegablakok, hatalmas, földbe süllyesztett kerek keresztelőmedence, és egy középkori szárnyasoltár tárul a belépő szeme elé. Csupán a boltívek emlékeztetnek Felső-Szászország késő gótikus építészeti stílusára. A szentélyben látható az a kőkút, ahol Luthert 1483. november 11-én megkeresztelték. A főoltár Szent Annát, a bányászok védőszentjét ábrázolja, akihez egyszer, egy szörnyű vihar alatt a fiatal Luther fohászkodott segítségért, megfogadva, ha túléli, a szerzetesi hivatást választja. 

Rövid séta után elértük a városközpontot, melynek vásárterén Luther Márton szobra áll, háttérben a reneszánsz városházával és a monumentális Szent András templom tornyával. A teret gyönyörűen felújított régi házak ölelik körbe, s a városháza mellett ódon lépcsősor vezet a templomhoz és a házhoz, ahol a híres reformátor elhunyt. Már betegségtől elcsigázottan tért haza 1546. január 28-án, hogy segítsen megoldani a Mansfeld grófok egymás közti vitáját, melyet végül békés körülmények között tisztáztak is, de Luther állapota nem javult, s alig két hét múlva, 62 évesen utolérte a halál. A ma szintén múzeumként funkcionáló épületben megnézhetjük hálószobáját, a tárgyaló helyiséget, illetve a szobát, ahol elhunyt. A bútorok nem eredetiek, az épületet 1894-ben szerelték fel korhű berendezéssel. A kiállítási tárgyak közül a reformátor koporsóját borító takaró a legértékesebb, nekünk magyaroknak azonban végrendeletének másolata érdekesebb lehet, ha tudjuk, hogy az eredetit Budapesten, az Evangélikus Országos Levéltárban őrzik. 

Luther halála előtt utolsó négy prédikációját a szemben álló Szent András templomban tartotta, melynek tekintélyes harangtornya és masszív épülettömbje a környék látképét uralja. Belső kialakítása nagyon szép, késő gótikus szószéke csaknem változatlan formában maradt fent a XVI. század óta. A város híres szülöttét végül 1546. február 19-én itt, a szentélyben ravatalozták fel, s innen indult utolsó útjára, Wittenbergbe a szász választó fejedelem akarata szerint. 

Utolsó eislebeni állomásunk a kicsit távolabb, a városközponttól nyugatra, a zöldellő dombtetőn magasodó Szent Anna templom és kolostor. Luther idejében a létesítmény a város legszélén feküdt, ma azonban a kis dombocskát kellemes panorámával büszkélkedő lakóházak veszik körül. 1511-ben Albrecht von Mansfeld-Hinterort gróf alapította meg itt a bányászok negyedét, erre utal a templom védőszentjének kiválasztása is. Luther vallásújító munkássága előtt a templom katolikus plébániaként és Ágoston rendi kolostorként működött, majd az elsők között váltott hivatalosan evangélikus hitvallásra, bár semmit sem tudunk arról, hogy maga Luther járt-e valaha a templomban (annak ellenére, hogy Ágoston rendi szerzetesként kezdte papi hivatását). A Szent Anna templom egyébként Közép-Németország egyik legjelentősebb, leglátványosabb reneszánsz vallási épülete. A kolostor celláinak bútorzata 1515-ből származik, így az egyetlen eredeti berendezésű épület, mely Luther korából fennmaradt, sem Erfurtban, sem Wittenbergben nem létezik hasonló.

Eisleben után következő utunk Eisenachba vezetett, ahová Luther 1498-ban érkezett. Szülei az itt működő ferencesekhez küldték tanulni. Mansfeldi, magdeburgi (1497-ben) és eisenachi iskolái elsősorban a hét szabad művészet első csoportjára, a latin nyelvtanra, a logikára és retorikára ("trivium") összpontosítottak, s a középkori oktatás szigorúságának ismeretében nem csoda ha tanulmányait maga is a purgatóriumhoz és a pokolhoz hasonlította, bár a gyönyörű környezetben fekvő város távolról sem tűnik büntetésnek.  

Az utat a Német Turisztikai Hivatal (DZT) támogatta. További információ: http://www.germany.travel/hu

https://utazom.com/nemetorszag/eisenach/luther-marton-nyomaban-II-eisenach-es-wartburg-vara

https://utazom.com/nemetorszag/erfurt/luther-marton-nyomaban-III-erfurt

https://utazom.com/nemetorszag/wittenberg/luther-marton-nyomaban-iv-wittenberg