Ausztria egyik legmélyebb szurdoka: a Liechtensteinklamm

Nyugat felől a Großglocknert és Zell am See-t magunk mögött hagyva érjük el a Tauernek lábánál fekvő Sankt Johann im Pongau települést. A város közelében található az osztrák Alpok egyik könnyen bejárható, látványos szurdoka, melyet a jótékony adakozóra emlékezve Liechtensteinnek neveztek el. A jégkorszak idejéből visszamaradt gleccservölgyeket a lezúduló források alakították, a döbörgő-morajló Großarl folyó évezredek alatt vájta egyre mélyebbre völgyét, létrehozva ezzel a legmélyebb és leghosszabb szorost az Alpokban.

A majdnem 300 méter mély, 4 km hosszú szurdokot több sikertelen kísérlet után a helyi Alpesi Természetjáró Klub tagjai 1875-ben járták be először teljesen. Hogy a nagyközönség számára is láthatóvá váljék e természeti csoda II. Johann Liechtenstein herceg adományozott erre a célra egy nagyobb összeget. (Egy ősi, befolyásos osztrák nemesi család sarja, aki hatalmas vagyona ellenére is puritán életet élt, alattvalói nemes uralkodóként tisztelték és nagy jótevőnek tartották, Ausztria szerte nagy megbecsülésnek örvendett.)

Néhol annyira összeszűkül, hogy az ég, csak vékony csíkként látszik. Rendkívüli érdekessége, hogy nyáron, a déli órákban a napsugarak be tudnak hatolni a szurdok mélyére, és a sziklákról lehulló vízpára-fátylat megvilágítva szivárványhidakat varázsolnak a tomboló patak fölé.

A monda szerint az oberarl-i kovács felajánlotta lányát az ördögnek, ha a gasteini források vizét a háza mellé vezetné. Azt a feltételt szabta, a munkával addig kell végeznie, amíg a kakas reggel először megszólal. Az ördög hozzáfogott az egyezség teljesítéséhez, ám a kovács felesége – ravasz boszorkány – megelégelte férje kapzsiságát beledugta a kakas fejét a hideg kút vizébe, aki ijedtében kukorékolni kezdett. Az ördög meghallván, hogy elkésett, dühében a forrásokat még mélyebbre taszította, hogy senki hozzá ne férhessen.