Vándortúrára készülünk – tapasztalataim

Nem tudom ki hogy van ezzel, de nekem kicsi gyerekkorom óta nagy vágyam kimenni a természetbe, csak menni, menni előre és csak abból „élni”, amit magammal viszek. Magyarul vándortúrázni! Az évek során jó pár túrán vettem részt, sok km-t megtettem, de ez a vágyam valahogy csak nem teljesült. Mentem egynapos túrán, többnaposon is, azonban kizárólag csillagpontos rendszerben. Vagyis volt egy „bázis”, ahová mindig visszatértünk.

Most először úgy tűnik, vándortúrázni fogok! Mit is kell erről tudni, miért kell rá készülni? A dolog lényege: A-ból indulunk, B-be megyünk, közte azonban kizárólag hátizsákunk tartalmára hagyatkozhatunk. Igen, ez azt jelenti, hogy mindent, amire szükségünk lehet, magunknak kell cipeljünk.

Az ember a kor előrehaladtával egyre csak elkényelmesedik, nem is olyan egyszerű lemondani azokról a napi használati tárgyakról, melyek körbevesznek bennünket. De akkor mit vigyünk mégis magunkkal? Ahhoz vajon mekkora zsák kell?
A cikkben a felkészülés ezen részét, valamint a szerzett tapasztalataimat szeretném összegezni.

Mindenképp előre kell bocsássam, hogy nem magamtól vagyok ilyen okos. Az alaptételeket nem próbáltam újra feltalálni és ezt nem is ajánlom senkinek. Gyakorlott nagyzsákos, vándortúrázókat faggattam ki a dolog mikéntjéről. Az így begyűjtött információkból alapvetően Zoli barátom tanácsait vettem esszenciának. Majd a felkészülést gyakorlással, a várható valós terhelések és helyzetek szimulálásával – természetesen kint terepen –, próbáltam valóssá tenni.

  
Alapvetően 2 fontos eszközre kell összpontosítsunk a kezdéskor:

- Hátizsák
- Bakancs

Hátizsák: Elmondható, hogy ha 3 vagy annál több napos túrára indulunk, nem változik jelentősen a felszerelés mennyisége. Ezt az esszenciának tekintett 3-as szabály is alátámasztja, vagyis egy darab rajtunk, egy cserére és egy „mosásban” vagy aludni.
A ruházat szempontjából ezzel végeztünk is, hiszen a szabály segítéségével 3 póló, 3 nadrág, 3 zokni, 3 alsóruházat, meleg polár, esőkabát és már kész is.

Mi kell még? A táborozás kellékei, melyet a sátor, matrac, hálózsák, főző, bögre, tányér, kanálgép, fejlámpa alkot. Ide sorolnám még a higiénia segédeszközeit is, még ha nem is biztosítják majd egy fürdőszoba komfortját, de mindenképp segítenek kicsit kellemesebbé tenni utunkat. Manapság minden hétköznapi márka kis csomagos kiszerelésben is kapható, érdemes őket keresni.
 

És persze ha már ilyen kalandra adjuk a fejünk semmiképp se hagyjuk otthon a fényképezőnk, ezt mindenképp meg kell örökítenünk!
 

Kész tehát a lista, de tapasztalatom szerint most jön még csak a neheze. Talán hihetetlennek hangzik, de a pakolás komoly fejtörést tud ám okozni. Két fontos ökölszabályt említenék ezzel kapcsolatosan:
1. az azonos felhasználást jelentő dolgokat tömörítsük, tasakokba, esetleg kompressziós zsákokba,
2. a ruhákat és a hálózsákot mindenképp vízálló zsákba tegyük, mert ez lesz otthonunk és tart minket melegen.  

És még egy „titkos” trükk, melyre szintén csak idővel eszméltem rá. Minél többet pakol be/ki az ember, annál hatékonyabb lesz az elrendezés. Tehát gyakorlással még rengeteg helyet tudunk nyerni a már telinek tűnő zsákunkban is.

Ha már pakolás, kövessük a szintén jól bevált alapokat: zsák aljára a könnyebb cuccok, főleg, amiket nem gyakran használunk kerülnek, míg feljebb a nehezebbek. Így sokkal komfortosabb lesz a súlyt cipelni, de stabil csak akkor lesz, ha a közel azonos súlyelosztásra is figyelünk oldalanként. Utoljára és persze jól elérhető helyre, zsák tetejére, külső zsebbe kerülnek azok, amiket gyakorta fogunk használni, elsősorban gondoljunk itt az esőruházatra vagy élelemre.

És akkor a nagy kérdés: mégis mekkora hátizsákot válasszunk ehhez? Nyáron egy 3 vagy több napos túrára, főleg ha többen megyünk és meg tudjuk osztani pl. a sátrat, elég egy 65 literes zsák.

Bakancs: Körültekintően kell válasszunk bakancsot, mivel a fentebb leírt zsák súlya elérheti a 15-18 kg-ot is. Egyrészt bírnia kell bakancsunknak ezt a plusz súlyt a mi súlyunkon túl, másrészt stabilan kell, hogy tartson minket is. Ehhez mindenképp merevebb talpú bakancsot válasszunk és lehetőleg bőrt. Egyébiránt a http://www.hanwag.hu/termekek_kategoriak.html oldalon található egy remek leírás a bakancs kategóriákról, melyből megtudhatjuk, milyen körülményhez milyen tulajdonságokkal rendelkező bakancsot érdemes választanunk. Ezt már sokan leírták előttem, a Hanwag a bakancsok Rolls Royce-a, ehhez kétség sem fér, azonban aki nem ebben az árkategóriában gondolkozik is, érdemes a leírást áttekintenie.

 Ezzel kész is vagyunk, most már nincs más hátra, mint cipelni a zsákot. Előre szólok, kemény lesz, ne is a teljes súllyal kezdjük. Szépen fokozatosan növeljük a súlyt. Fontos, hogy hátunk, ízületeink megszokják a terhelést és ne taglózzuk le őket. Ez a felkészülő időszak több túrát fog jelenteni, de amíg nincs a zsákban minden felszerelésünk, nem többnapos túrában kell gondolkodni vagy mondjuk nem sátorban fogunk aludni.

Teszteljük magunkat a végén többnapos túrával is, hiszen más több napon keresztül folyamatosan menni és vinni a súlyt. Mi erre a célra a Sümeg – Keszthely OKT szakaszt választottuk. Ez 52 km, több lakott települést is érint, ha esetleg nehézség támadna.

Végülis sikeresen teljesítettük az etapot, habár az elsőre gyerekjátéknak tűnő útvonal kihívásokkal teli, valóságos túlélő-túrává változott. A nyári 34 fok betonon - mert bizony az út majd fele az országúton vezet –, nagyon kellemetlen volt, főképp, hogy vízvételi lehetőség sem adódott úgy szolid 27 km-en, akkor is csak a szálláshelyként választott kemping csapja volt az. Ahol volt árnyék, vagyis erdőben ment a jelzés, ott kijárt út nem volt, gyakorta kidőlt fák állták utunk.

Ami tereptől függetlenül fontos és tapasztalatom szerint másfél-kétóránként esedékes, az a pihenő tartása. Ilyenkor fűzzük ki a bakancsot, vegyük le a zoknit is, hogy száradni és szellőzni tudjon. Higgyétek el, nincs is ennél jobb, mint mikor a meggyötört lábunkat simogatja a szél. Nagyon költői voltam, de azért hihetetlenül fontos, mivel az izzadás elkerülhetetlen, ilyenkor pedig felpuhul a bőr, ami felhólyagozhat, kirepedhet és az bizony nagyon fájdalmas tud lenni.

Így végszóként csak annyit mondanék, hogy eddzünk, gyakoroljunk, ezzel tehetjük igazán magunkévá az alap esszenciákat és döbbenhetünk rá az eredetileg lehetetlennek tűnő küldetés megvalósíthatóságára. Fejben is tisztába kell legyünk azzal, hogy nem lesz könnyű, de meg tudjuk csinálni!