Mexikói kalandok, második rész

Tulum: A fehér homokbuckák, a mélykék és türkiz színeit váltogató tenger, szolid hullámok, pálmafák, bambuszból összetákolt házikók = ez Zazil-kin, a két éjszakán át tartó szállásunk. Közös vacsora után felfedeztünk a szomszéd bár "Happy our"-ját s rögtön pörögtek a Pinacolada, Caipirinha, Kubalibre koktélok, egész jó ízűek, s hamar hatásosak voltak. Rögtönzött tánc a bár teraszán, ami aztán a tengerparton folytatódott tábortűz kíséretében, addig amíg a parti őr csendre nem kárhoztatta a társaságot.

A telep sajátossága, hogy csak este 6 és reggel 6 között van áram, gondolhatjátok, hogy ezzel csak reggel 7-kor szembesültünk. A holdvilág néhol ugyan bekandikált a tetőpálmalevelei között, azonban a pakoláshoz ez nem volt elegendő, s egyébként is az éjszakai hideg mindőnket inkább az ágyba húzott vissza.

Reggel az amerikai dömping előtt szerettük volna elérni a romokat, így nyitásra (8.00-ra) odasiettünk (nem volt nehéz, mivel 500 méterre volt tőlünk az ősi maja kikötő) Új formák a tengerparti sziklák ormán felépült egykori maja templomok, paloták, sütkérező leguánok, és a végeláthatatlan Óceán. Csodálatos!!!
Visszatérve, a tengerparti napfürdőzésnek hódoltunk, frissítő gyümölcsöket majszolva, a pálmafák árnyékában. Többen elmentek Xelha nemzeti-és élményparkba, mi felderítettük a városka lehetőségeit...

A szikrázó napsütést kihasználva nem csak a langyos habokban "fürödtünk", majd egy-egy Cubalibre társaságában szemléltük a naplementét. A délben kinézett helyen, halat és homárt vacsoráztunk. A homár 4 sajtszósszal, amit Robi evett isteni finom volt, így a halamra külön készíttettem belőle.

A december 12-i Gaudalupei Szűz Mária ünnepére készülő felvonulásnak is részesei lehettünk a városban, majd a két "vulkánmászó" társunkat is elbúcsúztattuk a buszpályaudvaron. (ők a következő napokban 2-3 vulkán meghódítására vállalkoztak)

A Xelha parkban szórakozók meg voltak elégedve az "allinclusive" ellátással, (koktélok, helyi specialitásokon kívül az élménypark állatainak, növényeinek, természeti szépségeinek sokasága) estére "kiszívta" erejüket, így hamar nyugovóra tértünk.

Chitzen Itzá, Playa del Carmen

A külföldi turisták rohamát elkerülendő délelőtt 10-kor indultunk utolsó romvárosunk Chitzen Itza felé.

[utazom:csikkep:38519

Két 12 fős busszal először egy barlang-medencében álltunk meg fürdőzni és természetesen a fiúk örömére ugrálni. A "cenote" nagyon híres, sokan voltak, s minden dupla annyiba kerül, mint máshol. A liánok és trópusi növények övezte "lyukba" először félelmetes volt belenézni is, de a víz kellemes és üdítő a kinti hőmérséklethez képest.

Egy tartalmas, svédasztalos ebédet követően értük el a "turistás" műemléket. A "Kukulkan" tiszteletére emelt templomot, a Maja birodalom legnagyobb labdajáték pályáját, a csillagvizsgálót, az "áldozatok kútját", Chak-mol esőisten szobor változatait, és az ezer hős oszlopcsarnokát nézhettük meg.

A pok ta pok elnevezésű rituális labdajáték a maja kultúra egyik jellemző eleme. A téglalap alaprajzú pályát hosszanti irányban magas fallal határolták, amelynek két végén, néha közepén is több mint 5 méter magasan egy-egy körgyűrű volt, amelyen a labdát a kezek és lábak használata nélkül, azaz vállal, mellel, könyökkel vagy csípővel kellett átütni. A labda kaucsukból készült, 1-3 kilogramm súlyú. A rendkívül megerőltető játékot öt-hét játékosból álló két csapat játszotta. A játékosok bőrből készült erős védőruhát és térd-könyökvédőt hordtak. A kutatók szerint a játék az életért folyt. Az még ma is vitatott, hogy csak a vesztesek csapatkapitánya, vagy az egész csapat a győztesek áldozatává vált. A labdajáték egy megfejtetlen talány... Vannak olyan területek is a Yucatánon ahol úgy tartják, hogy a játék végén természetesen a győztest áldozták fel, mert egy maja harcosnak megtiszteltetés meghalni az istenek engesztelésére....
Chichén Itzában találjuk egész Közép-Amerika legfigyelemreméltóbb labdajátékpályáját.

A 168 méter hosszú, 38 méter széles pálya a Kukulkán-templomtól néhányszáz méterre, északnyugatra fekszik. A pálya hosszanti oldalait 8 méter magas falak határolják, két végén egy-egy templom áll. Az oldalfalak domborművei lefejezett játékosokat ábrázolnak. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a játéktér különleges akusztikával bírt. A falak építésénél hét különböző mész- és homokkövet használtak, aminek eredményeként egyetlen taps, hétszeres visszhangot ad – ez építészeti mestermunkának tekinthető.

Este érkezünk Playa del Carmenbe, már ismert szállásunkra és fogyasztottuk el a mexikói tipikus búcsúvacsoránkat. 12 társunknak véget ért a túra, reggel rájuk már a cancuni reptér várt.

Cancun, Merida

A tegnap délutánt a cancuni Riviéra megismerésére fordítottuk. Ha lehet fokozni a szépet, akkor ez ilyen, a sötétkék-türkiztenger itt fehérré válik. A közeledő vihar szürkeségének előterében, kontrasztosan világító, néhol méteres hullámok.... Feledhetetlen, nem hiába tartják Közép-Amerika legszebb tenger partjának.

A több tucat híres (néha ismeretlen) szállodák sora terpeszkedik a park szegélyén, az egyiken ki, a másikon bejutunk a parti "kánaánhoz" Miután kiálmodoztuk magunkat, inkább a "saját" városkánkat választottuk vacsorázó helyül.

Merida, Uxmal
"Collectivo" busszal, kicsit furcsán pakolva (az összes hátizsák az utastérben előre került), ám szuper gyorsan érkeztünk meg Meridába. Szerény szállásunk elfoglalása után a kivilágított feldíszített főteret fedeztük fel, s ismerkedtünk egy helyi büfé főztjével.

Reggel korán indultunk Uxmalba, hogy a csoportok előtt odaérjünk, utunkat egy rövid reggeli idejéig szakítottuk meg egy kis település autentikus piacán. A maják újabb nevezetessége több újdonsággal szolgált, az ellipszis alakú piramis, és a puuk stílusú építkezés.

Gyönyörűen felújított épületegyüttesek, az eddigieknél jóval több faragás, díszítés jellemezte a piramisokat. Itt minden a nagy és hatalmas "Chhhhaak" körül forgott.

Ha az orrát jelképező dísz"orr" felfele áll, akkor esőre szomjazik, "kér". Ha az "orr" lefelé hajlik, akkor "hálát ad" a csapadékért.
A kulturális virágzás első évszázadaiban, ebben a térségben Uxmalé volt a vezető szerep. Az épületek mellett számos sztélét is feltártak, de ezek feliratai sajnos nem szolgálnak történelmi adatokkal. Az egyetlen adat Chac uralkodó neve, aki i. sz. 900 körül uralkodott. Az épületek sok helyiségből állnak, általában téglalap alakúak és egy központi udvar köré épültek. Eredeti funkcióikat nem ismerjük, valószínűleg szertartási központok, vagy az uralkodó palotái lehettek. A város ma is látható műemlékeinek nagy része Chac király uralkodása idejéből származik. A leghíresebbek a dombra épült és korábbi épületeket magába foglaló Kormányzó palotája, és az Apácazárda. A Varázsló piramisa, amelynek lekerekített sarkai egyedülállóak a maja művészetben valamivel később épült.
Az Apácazárda nevét arról kapta, hogy a központi udvar köré épített épületkomplexumban számos cellaszerű helyiség található. Homlokzatát a világ teremtésére és annak isteni eredetű királysággal való kapcsolatára utaló motívumok díszítik.

A király rezidenciája valószínűleg a ma Kormányzó palotája néven ismert, egy domb tetején álló épületben lehetett. A főépületéhez két melléképület csatlakozott, az összekötő átjárókat előcsarnokkal ellátott szentéllyé alakították át. A homlokzat díszítés nélküli alsó sávja és a gazdagon felékesített felső fríz éles ellentétben áll egymással. A palota homlokzatát dél felé tájolták, abba az irányba, ahol a Vénusz felkel. Elképzelhető, hogy a király a palota előtt található kétfejű jaguárt ábrázoló trónon ülve figyelte az eseményt, így erősítve a személye és a csillag közötti képzeletbeli kapcsolatot.
A Varázsló piramisa több egymásra helyezett tömbből kialakított piramis. Délkeleti oldalán lépcső vezet fel egy szentélyhez, amelynek homlokzatát a mindent elnyelő Földszörny kitátott szája díszíti. A piramis tetejére később egy másik, nagyméretű szentélyt emeltek, amely a keleti oldalon található lépcsősoron közelíthető meg.
Az ún. Galambdúc, amely nevét európai galambdúcokra emlékeztető áttört oromdíszéről kapta, egy palotaszerű épület.
A Temető csoport domborművei, amelyeken koponya és keresztbe tett lábszárcsontok láthatók tolték eredetre utalnak.

Délután végig jártuk Merida utcait, a Katedrálisban az énekpróba szenzációs volt. Gyönyörű hangú énekes előadásában az Ave Maria … leírhatatlan.
 

A kalandok első része itt olvasható....