Málta legfinomabb ételei

Málta mediterrán szigete nem csak gazdag történelmi múltjával kápráztatja el a látogatókat. A Földközi-tenger közepén található kis sziget messze földön híres egészséges és ízletes konyhájáról. Mivel a máltai szigetek már az ókorban a régió kereskedelmének egyik legfontosabb helyszínének számítottak, ezért a  kikötőkben gazdát cserélő rengeteg áru mellett meg messzi tájakról származó finomságok, keleti fűszerek, és természetesen rengeteg hal is kirakodásra került.  Nem véletlen hát, hogy a máltai konyhára hatott a környéken megforduló kereskedő és hódító népek kulináris hagyománya -  az olasz, a francia, a brit, az észak-afrikai, a spanyol, valamint a görög ízlés. Így alakult ki a mára világhírű máltai konyhaművészet hagyománya. 

Minden étkezés alapja a rendkívül könnyű, belül fehér, kívül sötét és ropogós, kemencében sült máltai kenyérrel, az úgynevezett „ħobż Malti”-val. Egyaránt ízletes frissen és pirítva, előételként vajjal megkenve - ha pedig egészségesebb ételre vágynak, akkor a „ħobż biż-żejt”, egy friss kenyérből készült, olívaolajjal megkent, a földközi-tengeri napon érlelt máltai paradicsommal megrakott, sózott, borsozott, kapribogyóval, olajbogyóval, apróra vágott hagymával, fokhagymával és petrezselyemmel ízesített bruschetta olyan élvezet, amely után mindenki sóvárog, aki egykor Máltán élt.

A máltai kenyér rendkívül finom kecskesajttal (gbejniet) is, amely lehet friss és krémes, vagy vastag borsbundában pácolt. Egy hagyományos recept szerint a kenyér belsejét kivágják, majd a kenyérbelet paradicsommal, gbejniettel, olajbogyóval, kapribogyóval, hagymával és babbal összekeverve visszatöltik a kenyérbe; így egy rendkívül egészséges és praktikus munkahelyi ebédet kapunk, amelynek a „doboza” is ehető.

Ugyanezt a tölteléket lapos kenyérre halmozva is fogyasztják; ez az úgynevezett „ftira”, amely szeletekre vágva kitűnő harapnivaló. A csiga aioli mártogatóssal szintén olyan máltai találmány, amely egy ínyencséget nagyszerű, bárban fogyasztható falatokban kínál.

Meglepő módon az egyik olyan ételt, amelyet hagyományosan az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú emberekkel kapcsolnak össze, manapság az egyik legdrágább és legegészségesebb fogásként tartják számon. A „soppa ta’ l-armla”, vagyis az özvegyleves onnan kapta a nevét, hogy alapanyagai – változatos, főleg szezonális zöldségek – elérhetőek voltak a szegény, férjük halálát követően rendszeres bevétellel nem rendelkező özvegyek számára is. Akár zöldséges, akár szénhidrátdús fogásról van szó, a legkedveltebb máltai ételek készítéséhez sokszor hozzátartozik az evés utáni szunyókálás.

Ha van valami, amit a máltaiak igazán szeretnek, az a „frejjeg” – egyfajta lepény vagy omlett, amelynek összetevői a tojás mellett ízléstől függően igen változatosak lehetnek: karfiol, hús és hal, cukkini, vagy akár sózott marhahús. Messze a legfinomabb a piteszerűen elkészített „froga tat-tarja”: a „tarját”, azaz cappellini tésztát megfőzik, összekeverik felvert tojással, sonkával, paradicsommal, fokhagymával, petrezselyemmel és gombával, megsütik és cheddar sajtra terítik – ez a fogás tökéletes példája az olasz, máltai és brit hatások keveredésének. Szintén érdekes a „timpana” – makaróni tészta bolognai mártással megsütve, valamint a „pastizzi” – rikottával vagy borsóval töltött tésztabatyuk, és a „qassatat” – ricottával vagy spenóttal töltött mini-piték.

A helyi ricotta sós és nagyon intenzív ízű, sok fogásnak és kisebb falatkának fontos összetevője. Ezek közül az egyik örökzöld a rikottás pite és a „bħal fil-Forn” (kemencében sült), amely egy egyszerű, cukkiniból, paradicsomból, egy nagy szelet krémes rikottából és tojásból álló étel. Zárjuk az ételek ezen csoportját az „imqaret” nevű ínyencséggel – ez a datolyával töltött, olajban kisütött tészta csak egyike a számos, hasonlóan finom, de némi lelkiismeret-furdalással fogyasztott ételeknek.

Térjünk át most a húsra, szárnyasra és halra. Mivel Málta szigetország, az étlapon gyakran szerepelnek tengeri ételek – töltött tintahal, kalmár, amelyet gyakran fehérborral készítenek. Abszolút kedvencünk a „lampuki”, a dorádó vagy mahi-mahi, amelyet készíthetnek liszttel és tojással, vagy hagyományosan „al cartocchio”, vagyis fóliába csomagolva, saját levében sütve és citromlével, salátával tálalva. Tésztában sütve a dorádó nagyon finom spenóttal, olajbogyóval és kapribogyóval; a két utóbbi összetevőt olíva olajjal, fokhagymával és petrezselyemmel együtt fűszerként is használják polipból készült fogásokhoz.

Érdekes módon a vadhús még mindig előkelő helyet tölt be a hagyományos máltai gasztronómiában. A nyúl a nem hivatalos máltai nemzeti étel, amelyet spagettivel és markáns ízesítésű szósszal tálalnak: ez egyaránt kedvence fiataloknak és időseknek. Hasonlóan népszerű az aszalt szilvával töltött és vörösborral omlósra párolt fürj is, valamint a borjú „braġoli” – a különböző fűszerekkel töltött, lassú tűzön puhára sütött borjúhús. Ezeket az ételeket általában töltött cukkínivel, „bringiel”-lel (padlizsánnal) és paradicsommal, illetve édesköménnyel ízesített steak burgonyával körítik, de a legfinomabb – bár igencsak hizlaló – a libazsírban kisütött krumpli.

Az édesség soha nem okoz gondot Máltán. A friss gyümölcssaláta, a szicíliai sütemények, az olasz fagylaltok, valamint a brit torták és krémek mellett – bár ezek szintén konyhaművészetünk szerves részét képezik – olyan hagyományos kedvencekkel is büszkélkedhetünk, mint a „qagħaq ta’ l-għasel” – mézzel és melasszal készült mézgyűrű, a „pastini és torti tal-lewz” – mandulás sütemények és torták, az ízletes karácsonyi „imbuljuta” – forró csokoládés és konyakos koktélba áztatott, szerecsendióval és szegfűszeggel ízesített sült gesztenye, valamint a „ħelwa tat-tork” – tahiniből, azaz szezámmag pasztából, cukorból és általában mogyoróvajból készült, egész mandulákkal tarkított omlós halva.

Ha ezeknek a finomságoknak csak egy szeletét visszük magunkkal emlékként máltai nyaralásunkból, akkor is elmondhatjuk, hogy megízleltük Málta legjavát, a Földközi-tengeri éden egy szeletét. Kóstold meg te is Málta legfinomabb ízeit!