Larnaca és nevezetességei

A ciprusi Larnaca neve meglehetősen misztikusan cseng a közép-európai fül számára. Itt, a Földközi-tenger keleti medencéjében megbújó "távoli" Cipruson izgalmasan keveredik egymással a Levantei-partvidék keleties hangulata, az északi szomszéd, Törökország egykori befolyása, Görögország kulturális hagyatéka, miközben a csöppnyi sziget ízig-vérig ciprióta is. Az ősi kultúrával, sok-sok napsütéssel, mélykék tengerrel, mediterrán életstílussal, híresen finom falatokkal, s tán még annál is nevesebb borokkal büszkélkedő Larnaca még télen is tárt karokkal várja az oda érkező turistákat, hiszen itt még decemberben is kellemesen langyos az idő. 

Larnacát, mely már az ősidőkben is lakott volt - ez a sziget legrégebbi, 6000 éves települése - a legenda szerint Noé unokája, Kittim alapította, erre utal a város bibliai neve, Kittim is. Az ókor folyamán Ciprus előbb görög gyarmat lett, ekkor görögösödött a város neve Kitionra (latinul Citium), majd föníciai, perzsa, végül ismét görög befolyás alá került. Azonban a ma használatos Larnaca elnevezés is ókori eredetű, a korabeli görögök között használatos kis koporsó, vagy hamvakat tartalmazó láda, az úgy nevezett 'larnax' többes számából, a 'larnakes'-ből ered, hiszen a városban számtalan ilyen temetkezésre utaló szarkofágot találtak. Larnaca első keresztény püspöke a Jézus által feltámasztott Szent Lázár volt, aki Kr. u. 45-63 között működött a városban, s halála után itt is temették el. Történelmét erősen meghatározták a földrengések is, melyek többször is lerombolták a várost, kikötője eliszaposodott, az ott élő népesség pedig délebbre húzódott. Újabb fénykorát az ottomán időszakban élte, ekkor alakult ki kereskedelmi kikötője is Larnaca Skala nevű részében.

Larnaca építészetén azok a civilizációk hagytak nyomot, melyek történelmét befolyásolták. Bár a legjelentősebb kulturális befolyásal bíró ógörög civilizáció mára csak ásatási terület szintjén maradt meg, a későbbi korokból számos szép műemlék maradt fenn. A bizánci építészet legjelentősebb műalkotása a Szent Lázár ortodox templom, míg az ottomán korból mecseteket és vízvezetéket is megcsodálhatunk. Larnaca óvárosának építészetére a jellegzetes ciprusi városi architektúra - íves kapuzatok, kiugró, míves erkélyek - nyomta rá a bélyegét, mely egyaránt hordoz magában görög, török, levantei (libanoni, szír, palesztin) elemeket is. 

Ciprus híres ízletes és egészséges gasztronómiájáról, melynek alapfogásai a tenger gyümölcsein alapulnak, ugyanakkor ízvilágában jól érvényesül a görög, a török és a keleti konyha. Leghíresebb fogása a 'meze', amely lényegében egy kiadós előételnek felel meg 15-20 féle kóstolóval. Ebben ugyanúgy megtaláljuk a különféle húsokat, halakat, kolbászokat, mint a sajtféléket, salátákat és többféle mártást, pürét (ez utóbbiak közül a leghíresebbek a talauri, amely a tzatziki ciprusi változata, a padlizsánkrém, vagy a humusz, vagyis a csicseriborsókrém). Édességeikre a keleti gasztronómiából ismert zselés mandulás sütemény (lukumi), a szegfűszeges sziruppal nyakonöntött zölddió (kandaki) és a különféle baklavák a legjellemzőbbek. Ciprus borai világhíresek, annál is inkább, mivel a szigetországot tartják a világ legelső borkészítőjének. Leghíresebb borfajtái a Xynisteri, a Commandaria és a Mavro, bár ezek mellett megtaláljuk még a Shirazt és a Cabernet-t is. Larnaca híres tengerpari korzóján, a Phoinikoudes-sétányon számtalan különféle, jó minőségű éttermet és tavernát találunk, több közülük bizonyos ételfélékre specializálódott. 

De nézzük akkor, hogy mi az, amit feltétlenül látnunk kell!

A Szent Lázár templom - A IX. század végén épült bizánci stílusú Szent Lázár templom arról a bethániai Lázárról kapta nevét, akit Krisztus feltámasztott a halálból. Az ortodox tradíciók szerint Jézus feltámadása után, életének e csodás eseménye miatt Lázárnak menekülnie kellett Judeából, s ő Ciprusra utazott, ahol Pál és Barnabás apostolok Kition (a mai Larnaca) első püspökének szentelték fel, s itt is halt meg jó harminc év múlva. A templomot állítólagos sírja fölé emelték. Egy nyugati legenda szerint azonban Lázárt két nővérével, Máriával és Mártával együtt csónakba tették, s ők hosszas hánykolódás után a franciaországi Provence-ban értek partot. A valóságban Lázár sírja valamikor az arab hódítás idején (Kr. u. 649) elveszett, de 890-ben Larnacában találtak egy szarkofágot, melyre az volt vésve, hogy 'Lázár, Krisztus barátja'. A maradványokat VI. Leó bizánci császár Konstantinápolyba szállíttatta, ahonnan francia keresztesek Marseillesbe hurcolták, de később onnan is eltűnt. A larnacai templomot VI. Leó császár építtette, s az idők során egyaránt szolgált római katolikus, iszlám és görög ortodox imahelyként is. Altemplomában megnézhetjük Lázár üres szarkofágját.

A tengerparti erőd - Bár Larnacának már a bizánci időkben is volt saját erődítménye, melyet a XII. században építettek, a város igazi jelentőségre a középkorban tett szert, miután a genovaiak elfoglalták a sziget legfontosabb kikötővárosát, Famagustát. Ciprusnak tehát új kikötővárosra volt szüksége; Larnaca régi, bizánci erődjét 1382-98 között megerősítették, mely így már a várost és annak kikötőjét is eredményesen védhette meg. Mai formáját 1625-ben, az oszmán fennhatóság idején nyerte el. A XVIII. században a kastély elvesztette jelentőségét, s lassan elhagyták. Az első világháborúban 1914-18 között a németek szállták meg, majd a háború után angol tulajdonba került, akik börtönt és vesztőhelyet csináltak belőle. A görög és török ciprióták között kitört ciprusi polgárháború (1955-64) során az erődítmény a görög ciprióták kezén volt, akik azt szintén börtönként használták. A függetlenség kikiáltása után az épületből múzeum lett, míg udvarán szabadtéri színházat hoztak létre.

A Hala Sultan Tekke - A Larnacától kis távolságra, a sóstó partján magasodó Hala Sultan Tekke, vagy más néven Umm Haram mecset Mohamed próféta nevelőanyjának a szentélye. Férjét - aki az arabok Ciprus elleni hadjáratában vett részt 647-ben - követve érkezett a szigetre, de a larnacai mecset közelében leesett öszvéréről és meghalt. Sírja - mely fölé mecsetet építettek - közelében forrás található, de itt terül el a gyönyörű panorámát nyújtó sóstó is. A síiták hite szerint azonban Umm Haram Szaud-Arábiában, Medinában van eltemetve. Az épületkomplexum mecsetet, mauzóleumot, minaretet, temetőt és külön a férfiak és külön a nők számára fenntartott pihenőhelyet is tartalmaz. A tekke kifejezés (kolostor) olyan épületet takar, ahol a szufi testvériség tagjai tartották összejöveteleiket. A Hala Sultan Tekke területén már az ős- és ókorban is temető létezett, melyet a régészek feltártak. Egyes források a muszlimok harmadik, vagy negyedik legszentebb szentélyeként tartják számon az épületet.

A sóstó - Larnaca közelében négy összefüggő vízfelületből álló tórendszert találunk: az Aliki-, az Orphani-, a Soros- és a Spiro-tavakat. Ezek együtt Ciprus második legnagyobb sóstavát alkotják a limassoli után. A környék látképét  meghatározó tó mellett vezet a várost és a Larnaca Nemzetközi Repteret összekötő út. A tó Ciprus egyik legfontosabb vízes területe, mely a Ramsari egyezmény, a Natura 2000, a Barcelonai egyezmény (a Földközi-tenger szennyezése elleni egyezmény) együttes védelme alatt álló, speciálisan védett terület, valamint madár-költőhely. Szikes, cserjés partján áll a Hala Sultan Tekke. A tó szépsége mellett ökológiailag is jelentős: 85 különféle vízimadár költőhelye, hiszen Larnaca Ciprus egyik legjelentősebb vándorlási útvonalán fekszik. Évente mintegy 2000-12.000 flamingó tölti itt a telet, de megtalálható a daru, a széki lile, a dankasirály, a gólyatöcs, az ugartyúk, a tüskés bíbic, és a ciprusi hantmadár. A tó télen megtelik vízzel, a nyári hónapokban azonban kiszárad. A legenda szerint a sóstó Szent Lázártól ered, aki egyszer egy idős asszonytól szőlőt és bort kért. Az asszony visszautasította, mondván, szőlője kiszáradt, hiszen a vidék csak sót terem. Lázár a szívtelenségre csodával válaszolt, s megparancsolta a helynek, hogy mindig csak sót teremjen. Erre az ott elterülő szőlőültetvényből hatalmas sós mocsár lett, mely ma Larnaca mellett húzódik. A sógyűjtő munkások még ma is gyakran találnak területén szőlőgyökereket. A só régen a sziget egyik legfontosabb exportcikke volt, azonban a növekvő munkaerő-költségek miatt már nem éri meg kitermelni, így 1986-ban befejezték a munkálatokat.

A Kamares - A Kamares, vagy más néven Bekir Pasa vízvezeték 1747-50 között épült, s az ottomán kori építészet egyik igazán szép helyi példája. Larnaca külterületén, a régi limassoli út mellett húzódik. A vízvezeték építését Abu Bekir pasa, Larnaca török kormányzója finanszírozta (innen a neve is), s egészen 1939-ig használatban volt. Az aquaductnak 75 különböző szabálytalan, nem azonos méretű íve van.